2009. december 28., hétfő

Leglább egyszer életében"

Gyűjteni szerintem rettentően jó dolog. Persze egészen addig, amíg egy ezoterikus oldalon a szűz horoszkópú embereket (tehát engem is) jellemző sorokra nem bukkantam -


" Felfogása gyors, logikája éles. Bele tud merülni a dolgok legkisebb, legaprólékosabb részleteibe. Jó az emlékezõtehetsége, a tapasztaltakat, tanultakat nem felejti el. Alapvetõ szükséglete a munka, megelégedést, megnyugvást, sõt boldogságot talál a munkában. Tehetségét különösen ott bontakoztathatja ki, ahol az aprólékos, gondos figyelem, a pontosság, a rendszerezés szükséges.Fõ jellegzetessége a nüanszírozás. A legkisebb részletecskéket hozza ki az anyagból, s ezeket a legnagyobb finomsággal dolgozza ki. A gond és kellemetlenség erõsen lehangolja. Különös jellegzetessége a gyûjtõszenvedély: valamit mindegyik gyûjt, legalább egyszer életében."


- meg voltam győződve, hogy ez valamiféle betegség. Függőség. Aztán, hogy e sorokat elolvastam megnyugodtam, hogy pusztán abból eredő problémám mindez, hogy szeptember 18-án születtem. Így hát felhőtlenül engedtem magam belemerülni a gyűjtésbe. A legelső fémdobozomat 15 éves koromban vettem, abból az elhatározásból, hogy "jó lesz makettfigura tartónak". Ezt a funkcióját természetesen sosem kapta meg életemben, és a szenvedélyem új utakra tévedt. Először az Ecseri piacon hallottam azt a szót, hogy : GRAMOFONTŰS DOBOZ. Tehát elsőnek erre a fajra specializálódtam. De ez nem elégítette ki indaként növekvő antik szomjamat. Jöttek a teás dobozok, aztán a bonbonosok,kekszesek, cigarettások, tűhegytartók és még sorolhatnám. Nem lettem tipikus gyűjtő. Sokkal inkább a szenvedélyek hullámain hánykódó fajta. Tehát sosem vettem például egyazon mintából több színű dobozt, mint ahogy a legtöbb gyűjtő teszi, és sosem törekedtem arra, hogy csak hibátlan állapotú dobozaim legyenek. Engem a szerelem vezényel. Ha szerelembe estem egy dobozba semmi nem állíthatott meg, hogy azt megvegyem, és birtokoljam, kinyissam és megérezzem azt az illatot melyet a múltban zárt magába. Ezek lettek az én időkapszuláim, hiszen kevés műalkotás bűvöl el jobban Andy Warhol dobozainál. Számomra a dobozok nem tárgyak, hanem az emlékeim "befőttjei".Tartósítják számomra az időt. Mindegyik doboz egy történet. És szégyellem, hogy csak az enyémeket gyűjthetem általuk, hiszen egy-egy doboz ki tudja mennyi mindent tudna még mesélni. Jó néhányuk túlélt két világháborút! A dobozaimat azért gyűjtöm, számozom, és tartom nyilván, hogy általuk is módom legyen mindenre emlékeznem, ami velem, itt, e -kicsiny- Föld nevű bolygón történik, és mindez még mások számára is "kézzelfogható" -vá váljon általuk.


1. : A szemfülesebb látogatóim észlelhetik, hogy az 1-es és 66-os doboz majdhogynem ugyanolyan. Méretbeli különbségük van, mert míg az 1-es doboz 8 cm X 8cm addig a 66-os 5 cm X 5cm.Ha egy dobozból létezik több méret is, nekem mindig a legkisebb kell. Amikor ezt a dobozt vásároltam, nem voltam tudatában, hogy létezik belőle kisebb. Erre a dobozra, mint még sok másra a német Ebay-n tettem szert. Meleg áprilisi délután volt, és csak úgy nézegettem a "blechdose" kifejezést tartalmazó hirdetéseket.

2 : Ennek a doboznak a megszerzéséhez egészen ravasz hazugsághoz kellett folyamodnom. Szombati nap volt, melyen október 23-át kellett ledolgoznunk még a gimnázium 11. osztályában. Anyával írattam egy papírt, mert akkoriban valóban jártam rajzolni tanulni, hogy nekem sajnos matek óráról már el kell mennem : rajzórára ! De valójában az Ecseri piacra mentem. Aznap reggel esett a hó. A Gellért hegy úgy nézett ki, mintha frissen porcukrozták volna. A piac pedig ennek köszönhetően nem volt túl nagy, hideg volt és fújt a szél, mikor megpillantottam ezt a magyar dobozt: Huszár penge. Még szlogennek is jó volna.

3: Ezt a dobozt a Váci utcán lévő aukciósházban vásároltam. Apukámmal nézegettük az ezüst tárgyakat, mikor hirtelen azt kérdezte tőlem apa, amit azóta sem tett fel egyszer sem : Ilyen fémdobozod már van ?
Mivel még nem volt, megvette nekem.

4 : Jópár dobozomnál említést teszek majd arról, hogy a kezdeti időben a dobozok árai tekintetében milyen könnyedén átverhető voltam. Persze ebben a műfajban szerintem pont az a legszebb, hogy mi alapján mondhatnánk meg, hogy egy doboz egy gyűjtő számára valójában mennyit ér. Az ár mindig szubjektív. Viszont amíg nem kezdtem függő szinten az Ebay-n keresni áhított dobozaimat, és éjjeleket átgubbasztani dobozgyűjtemények fotóit tartalmazó katalógusokat, nem tudtam, hogy mikor vernek át. Ezt a 4-es dobozomat az Arany János utcai metróállomás melletti "Gyűjtők Boltja" -ban vettem 3000 ft-ért. Ma már tudom, hogy 500-at ér. Kicsit sem ritka német gramofontűs doboz.

5 : Ezt a ritka alakú His Master Voice márkájú dobozomat a 18. születésnapomra kaptam anyukáméktól, mert ebben az időben olyan szinteken tombolt az Ecseri Piac iránti tiszteletem, hogy minden szombatomat ott töltöttem. 10ezer forintot utaltak a bankkártyámra, azzal az üzenettel, hogy csak az Ecserin költhetem el. Szép szülinap volt.

6 : Ezt a dobozomat szintén a "Gyűjtők boltja" -ban vettem, mert cseppet sem haragudhattam meg a kedves Úrra első naív vásárlásom kihasználásáért. Azóta is rendszeres látogatója vagyok a boltnak.

7 : Ez a dobozom az első Végh János tanárúr Véghtelen vizsgájához kötődik. Merthogy erre a vizsgámra tanultam épp tojáshéjjal a fenekemen, elsős egyetemistaként, mikor rábukkantam az osztrák Ebay -n. Ötször olyan gyorsan kezdett fogni az agyam, mert közben párhuzamosan azon agyalhattam, hogy vegyem meg. A doboz 40 euróba került, és 2006. január 2-án, egy hétfői napon érkezett meg az életembe.

8 : Ez a dobozom Amerikából repült hozzám, holott eredetileg orosz ! Teás dobozként funkcionált, és 2007. nyarán vetttem. 5 hétig tartott amíg ideért. És a legrégebbi illatot ez a doboz hozta magával.

9 : Az egyik kedvenc dobozomról van szó. Ilyen alakú dobozt még nem is láttam, ráadásul az egész kb 5 cm ! Németh Attilával a legnagyobb magyar fémdobozgyűjtővel cseréltem. én egy magyar kávésdobozt adtam, Ő pedig három kis méretű dobozt adott cserébe (18-ast és a 98-asat). Az ecseri piacon találkoztunk, és a lángosos pulton vittük végbe a cserét.

10 : Ezt a dobozt, még másik kettővel(27-es, 107-es) együtt Iwantól kaptam. Elmondása szerint, az anyukájával ment ki a miskolci bolhapiacra, és ott találta nekem őket. Mikor átadta, még a Kunigunda utcán volt az egyetem kollégiumi hadiszállása. Úgy jöttem vissza, hogy otthon a bábanimációnk díszletének gyártása közben annyira elvágtam az ujjamat, hogy végül kórházban kötöttem ki és kötöztek be. Az ujjam lüktetett, a szívem meglepődött, de a dobozoknak nagyon örültem.

11 : Az első gramofontűs dobozom. Jóformán neki köszönhetem azt, hogy rádöbbenhettem, ezeket gyűjteni is lehet. Az Ecseri Piacon vettem Sanyi bácsitól, akivel azóta is mindig elbeszélgetünk ha kimegyek.

12 : Néha, mikor az ember semmi jót nem talál a piacon, mégsem jöhet haza üres kézzel, venni kell valamit. Hát így került a gyűjteményembe ez a nem túl érdekes darab. 2007 szeptemberében. A piacon úgy sütött a Nap, mintha utoljára lenne alkalma megmutatni sugarait.

13 : Erre a fémdobozra a Vaterán bukkantam, és mert a 600 ft-os ár nem tűnt akkor sem soknak, meg is vettem. Az úrral akitől vettem a Moszkva téren találkoztunk, az Óránál. Naponta vajon hány találkozást lát az az Óra.

14 : Ez a márkájú (Condor) fémdoboz azért csikizi a szívemet, mert egy az egyben lekoppintották a His Master Voice nevű céget. Ugyanúgy egy kutyus ül egy gramofon mellett, ugyanúgy a gramofonba néz, feltehetően zenét hallgat. Az Ecserin vettem 2007 novemberében.

15 : Az első dobozom, melyet szerintem jó / normális áron vásároltam. A Sanyi bácsi mellett lévő árus hamar kiszimatolta, hogy fémdobozokra kattanok. Így hát előbányászta a szekrényben őrzött darabokat. Ez volt az egyik. 2004-ben találkoztunk.

16 : Krämer Ági gimis osztálytársnőmtől többször is kaptam fémdobozt ajándékba egy titkos solymári lelőhelyről ! Ezt a legkisebb méretű Nestor cigis dobozt 2008 szilveszterén adta át nekem a szokásos Máté házibuli keretein belül.

17 : Ennek a dobozomnak egy csodálatos napot köszönhetek. És az első találkozásomat a híres22-es busszal. Az érettségi szünetben találtam rá a Vaterán : Fémdoboz DIANÁS -nak ! Című hírdetésben. Mivel már akkoriban is szerettem a Dianáscukrot, DIANÁS néven regisztráltam a Vaterán, és egy úr felfigyelt rám a pixelek túloldalán, és megérezte, hogy az a londoni kekszes doboz rabul ejti majd szívemet. Budakeszire kellett érte kimennem, életemben először ültem azon a májusi napon a 22-es buszon. A busz ablakai el voltak húzva. A körszállónál éreztem meg először a nyár illatát. Nem is sejthettem akkor még, milyen sokszor fogok ezen a buszon utazni.

18 : Ez volt a második kis doboz melyet Attilával az Ecserin cseréltem a Lángosos pultnál.

19 : Frici bácsi a Zápor utcában már eleve nagy jelenség. Ha arra járnak mindenképp nézzenek be hozzá. A lánya nagy kézilabdás ezért Frici bá az antik tárgyak felkutatásának taktikáin kívül még a kézilabdázás trükkjeiről tud nagy hévvel mesélni. Ezt a dobozt a második látogatásomkor vettem, mert az elsőnél ajándékban kaptam Tőle egyet. (a 106 -ost)

20 : Ritkán kapok fiútól csak úgy ajándékba fémdobozt. Ezt a dobozomat bátyám egyik legjobb barátja találta Ópusztaszer mellett egy antikvitásban 2006. májusában. Petinek egyből eszébe jutottam, hiszen Ő is gyűjtő. Történetesen régi bőrfocikat gyűjt. Szinte minden VB labdája megvan ! Ígyhát jól ismeri a gyűjtői szenvedély jó és rossz oldalát egyaránt. Megvette nekem a dobozt.

21 : Ez a dobozom különös emlékképet tár elém. Aznap reggel, mikor a postás a kolifakkba tette a dobozt épp Horányi tanárúr beszélt nekünk a Filo Szófiáról és a bölcsesség szeretetéről. Ezt a dobozomat célprémiumként használtam fel, mondván, ha sikeres KRESZ vizsgát teszek, kinyithatom a postai csomagot, és végre megláthatom "élőben" a dobozt. 2007 februárját írtuk. Elmentem a KRESZ vizsgára és vittem magammal a még kibontatlan dobozt. A vizsgán közölték, hogy lejárt a személyim, így csak engem kivezettek 40 másik ember szeme láttára, és hiába mutaogattam a diákigazolványomat, elkezdték nélkülem a tesztet. Két hetet kellett még várnom, hogy végre vizsgázhassak, és miután lett új személyim, és szép vizsgalapom, kinyitottam a dobozt.

22 : Bruno barátom neve talán pár ember szemének már nem ismeretlen kifejezés. Belga dobozgyűjtő csapattársamról van szó, akivel Brüsszelben személyesen is találkoztam. Azt a dobzt ajándékba küldte, a 48-as számmal ellátott dobozom mellé, melyet egy Dimitrino márkájú cigarettás dobozért kaptam cserébe, 2008-ban. Brunoról akkor még nem tudtam, hogy rendőrként dolgozik Brüsszelben, és azt sem , hogy egy napon egy kocsiban ülve robogunk az egyik legnagyobb brüsszeli bolhapiac felé.

23 : Az első Németországból érkezett dobozomat látjuk. Kecsességében elbűvölt, ez a nem mindennapi forma, valamit a teniszező kislány képe a tetején. Ezt a dobozomat titkolnunk kellett, mert akkoriban (2005) apukám még nem értett, miért költöm a pénzem effél "hülyeségekre". Anyukám úgy vette át otthon a postástól, hogy aztán a szekrényébe rejtette, és én csak titokban nézhettem meg. Anyukám mindig is segített efféle dolgokban.

24 : Dóri nevű osztálytársam itt az egyetemen ült mellettem a számítógépteremben, miközben ezt a dobozt csodáltam az Ebay-n. És Ő is azt mondta, amire én gondoltam : de széééép ! Franciaországból jött hozzám, és 2006. december 31-én vettem át a kedvenc portásbácsimtól, aki azóta már nem dolgozik itt, és akinek volt egy nagyon idős kutyája. Ahogy indultam a Máté fél szilveszteri partyra, közben bontottam ki a postai csomagot. Épp a Mese utca sarkán jártam, mikor megpillantottam ezt a csodát. Azon a Szilveszteren nagy hó volt és derűs hideg.

25 : Ezt a dobozomat Anita nevű évfolyamtársamtól küldte ki a portásbácsi a Kunigunda utcai hadiszállásra. Hideg novemberi idő volt 2006-ban és én épp délutáni alvásra köteleztem magam, mikor Anita kopogtatott az ajtón, és azt mondta : zsófi, csomagod jött ! Franciaországból ! És együtt bontottuk ki, és Ő is legalább annyira örült neki mint én, tisztelem az olyan emberekt, akik együtt tudnak örülni más mosolyával.

26: Vaterás halkapás. hideg tél. 2007 december. találkozás a kopott Blaha Lujza téren. Közben kesztyűt kínálnak nekünk. Kelet Európai hangulat keltés 10ből 10es. Cigiző emberek száma az aluljáróban :14. Síró kisgyereke száma: 1. Hajléktalanok : 7.

27: Már említett módon, ez is Iwantól kapott doboz. A doboz hátulján még az ára is rajta van : 700 ft, bár számlát biztosan nem adtak róla.

28 : Szintén az a kedves Arany János utcai "Gyűjtők Boltja". Mesés doboz, melyet 2006 májusában szereztem be. És ugyanettől a cégtől már van egy dobozom (a 32-es). Valamikor bon bon-t tartottak bennük.

29 : Szintén a Bruno féle cserekereskedelem részét képezte, azon a 2007. januári napon, mikor Ernyei Tanárúr megbuktatott engem tárgykultúra néven futó tantárgyból. Nagyon el voltam szontyolódva, mert egy egész napot tanultam a vizsgára, és azt hittem, az elég. Beleszámítva persze a szerencfaktort. De nem lett elég, csak a pótvizsgán, amin már végig a fémdobozoimról beszéltünk, merthát idő közben kiderült a Tanárúr is Ecseri Piac függésben szenved. Azóta mindig beszélgetünk a piacon, ha találkozunk, de szerintem Ő már nem emlékszik az én bukásomra. Ez volt az egyetlen egy tárgy amiből valaha megbuktam.

30 : Márkó, a bátyám, is azon fiúk klubbjába tartozik , akik próbáltak kedveskedni az életben nekem fémdoboz vásárlással. Ezt a dobozt Stuttgartbl hozta nekem, egy bolhapiaról a 68-as dobozzal együtt. Azon a Karácsonyon csak azt vártam, hogy végre hazajöjjön Márkó. Szeptember óta nem láttuk, és annak örültem a legjobban, hogy újra megölelhettem.

31: A Verseny utcai piac hangulatát sosem szerettem. Mintha egy nagy szemetesben úszkána az ember, és még a búvárruháját is szemetekből varrta volna valaki. Mégis rejt értékeket a látszólagos szemétdomb. Ezt a dobozomat ott halásztam 2004-vacogó telén. Ekkor már nem először jártam ezen a piacon.

32 : Létezett egy isteni antikvitás a Váci utcában. Azon belül is létezett egy tündéri Erika néni, aki mindig félretette nekem a kis fémdobozokat. No nem mintha azokat csak úgy kapkodták volna, de nem lehetett tudni. A boltot feltűnően sok külföldi turista látogatta, így jobbnak ítéltük meg, ha szép mintával rendelkező fémdobozokat Erika néni a második polcon található Lenin fej mögé rejti. Hetente egyszer járőröztem arrafelé egészen 2008. decemberéig, amikor az antikvitás hirtelen megszűnt. Ezt a dobozomat nekik köszönhetem.

33 : Szintén Attila gyűjtőtárssal nyélbe ütött cserém egyik gyümölcse. Ekkor nem a lángosos pultnál találkoztunk, hanem az egyik árusnál, akinél átvehettem ezt a csodálatos kis bonbonos dobozt. Egyszer láttam belőle olyat is, amin a Mona Lisa volt, de lecsapták a kezemről.

34 : Frici bácsi boltjában kutattam, mikor a kezembe akadt, ez a cipőpasztás doboz. Elbűvölt az illata. Nyári zápor szakadt épp a Zápos utcában, mikor ezt a dobozt vettem, és mikor kiléptem, mert elállt az eső minden friss pocsolyában a kék eget lehetett látni, mintha tükörcseppeket szórt volna a mennyország a Földre.

35 : Verseny utcán vett semmi extra című dobozom. De mint ahogy már említettem, néha muszáj venni valamit, hogy az emlék, a színek, az idő, a szagok, megmaradjanak általa.

36 : Krämer Ágitól kapott újabb darab, mely különös módon valójában a Frank kávégyár agy újabb leszármazottja. Első pillantásra senki sem feltételezné róla, de a teteje belsejében felfedezhetjük a márkajelzést. Ez a Solymár kincseket rejt !

37 : Tüdőszűrésre mentünk másodszorra az életünkben,2004 tavaszán : Ilka, Bogi és én. A Margit híd budai hídfőjénél kellett leszállnunk, és egészen a Osterbrau nevű szórakozó hely mellett lévő tüdőszűrő szalonig sétálnunk, de mi tettünk egy kitérőt a Frankel Leó utcában lévő Antikvitás tábla felé. Ott bukkantam rá erre a vicces kis darabra. És a fiú- valószínűleg az antikvitásos fia - legnagyobb megdöbbenésére meg is vettem a kis dobozt.

38 : Hosszú napokon át könyörögtem Jucinak, hogy próbálja visszaidézni, milyen minta van azon a régi fémdobozon, amit a nagymamájánál látott. A végeredmény a gyűjteményemben landolt. Merthogy Juci nemcsak hogy elhozta nekem személyesen e régi "gyors borotva krém" tartó dobozt, de rám is hagyta. Becses darab.

39 : 2005 szeptembere számomra gyönyörű ősz volt. Ezen az ősszel mentünk kirándulni az osztállyal Debrecenbe, mert májusba az érettségi miatt már nem maradt volna rá időnk. Az egyik szeptember elejei napon délután nem volt más dolgom, csak hogy benézhessek az egyik frissen felfedezett antikvitásba a Kapás utcába ! Ott bukkantam két egészen lenyűgőző púdertartó dobozra ! Ezt a dobozt, csak egy fél évvel később vettem meg, elsőnek a párját a 77-es számmal ellátott darabot emeltem ki a poros polcról. És tettem gyűjteményem tagjává örökre.

40 : Bruno barátom jól tudja, mit nem bír az én lelki achilles izmom. Ez is egy darabaj a tőle kapott kis packnak, melynek postai dobozát a mai napig őrzöm. És ez a doboz is, azon a napon érkezett, mikor megbuktattak Tárgykultúrából ! Márkája : Hartwig und Vogel - bonbonos doboz.

41 : 2006. Májusában integettünk Jucival együtt egy repülőnek, melyen egyik évfolyamtársunk Észtország felé tartott. Ott álltunk Juci albérletének igencsak magasan lévő ablakában, és miután eltakarítottuk az újabb tojást, melyet a galambok formabontó szemléletének köszönhetően Juciék lábtörlőjére tojtak minden nap, integettünk annak, aki nem is láthatott minket a repülőről. Aztán pedig remegő kezekkel licitáltunk a francia Ebay-n erre a csodálatos kis boite- ra, melyre a legmagasabb tétet én adtam.

42 : Valóban Szegedről érkezett dobozom Ő. A Mome portán landolt, és Iwan kézbesítette nekem az egyik dramaturgia óránkon. A Paprikás dobozok közül keveset ismerek, ami szebb lenne, és mindössze 12 cm magas ! Nagy büszkeségem.

43 : Nem is tudom mi lenne velünk Internet nélkül. Sokszor eljátszom a gondolattal, ha nincs net, mennyi időnk szabadulna másra, mennyivel kevesebb lenne a napi impulzusunk, a kapcsolat tartás formái stb. Azt a dobozomat is a net megkérdőjelezhetetlen létezésének köszönhetem. Francia darab, természetesen, és maga Somorjai Nóra néni adta át nekem a Vizkom irodájában. Nem értették, egy elsős miért kap ennyi csomagot külföldről.

44 : 2009 -es szerzemény. Épp Egerszalókra tartottunk anyukámmal, mikor útba ejtettük az egri bolhapiacot, ahol 400 ft-ért. Még most is nevetek. Vettem azt a darabot. Szakadó esőben, bőrig ázva.

45 : Ajándékba kapott jelentéktelen doboz, melyet a 66-os dobozom mellé küldött ajándékba a kedves Német úr.

46 : A Bécsi bolhapiac életem egyik legjellegzetesebb emléke. Az egész osztály együtt kószál a Maria Hilfer Strasse-n, és pedig egyedül álmélkodom a bolhapiacon. Majdhogynem elhagytak, annyira belemerültem a régi tárgyak csodálatába 2003. decemberében. Ennek a négylevelű lóherés doboznak az egyik legszebb részlete, hogy a tetején van egy kis katica, melyet külön dombornyomással ékesítettek!

47 : Szintén azon a Bécsi piacon vett 1 eurós darabom. Régi mártogatós tollhegyeket tartottak benne.

48 : Bruno barátomtól az egyik legjobban áhított darabom. A doboz értéke ma 100 euró körül mozog. Német mártogatóstoll hegy volt benne, korabeli zseniális szlogennel : "Die beste Feder, lieber Sohn ist die von Brause Iserhohn." Egy nagypapa magyarázza mindezt a kisunokájának.

49 : Bruno pakk része. tudjuk már. Vizsga-bukás.

50 : Az egyik legértékesebb gramofontűs doboz, mely ilyen állapotban alig ér valamit. Más gyűjtőknek. Nekem viszont annál többet. Hiába, ha a doboz hibátlan állapotú lenne 200-250 euro között mozogna az ára, számomra mindennél többet ér hogy nem hibátlanul birtokolhatok egy ékességet. Szinte plussz értéket jelent a szememben.

51 : Az Ecseri Piacon felfedezett Sanyi bácsi szomszédja hívta fel a figyelmemet erre a kecses ksi darabra, mely eredeti funkciójában egy sarokreszelőt tárolt ! Ami még benn is van. Nem tudom ki reszelhette vele a sarkát, de élni tudott az biztos.

52 : az 52-es dobozom szintén a "Gyűjtők Boltja"-n át talált rám. különös alakú német gramofontűs doboz, mely az elszokott méretnél egy kicsit nagyobb. Azt képzeltemvéletlenül nyomták kicsit nagyobbra a gyárba,vagy egy DNS kísérletből újraéledt Mammut lépett rá,de valószínűleg egy limitált szériás darabról van szó.

53 : A második legkisebb fémdobozom. Melyet az Ecseri Piacon vettem, azon a nyáron, mikor Márkó hazajött egy év után Stuttgartból és úgy örültünk egymásnak, hogy elkísért Ő is az Ecserire, ahol majdhogynem halálra unta magát. Eredetileg francia a doboz és mentolos cukorkákat tároltak benne.

54 : A leges legelső fémdobozomat látjuk. Ahogy már említettem makettfigura tartónak vettem. A verseny utcai piacon. Hideg ősz volt 2001-ben, mikor először kilátogattam a piacra. Nem tudtam még , milyen útra indítottam szenvedélyem.

55 : Frici bácsi majdhogynem le akart beszélni arról, hogy ilyen állapotú dobozt vegyek. hiába magyaráztam neki, hogy engem mindez szinte csak még jobban tűzbe hoz. Elvarázsol, hogy miken mehetett át a doboz, és most mégis itt van, az én kezemben, ráadásul csodás szecessziós mintát lehet felfedezni a kopások mögött, így hát azonnal megvettem.

56 : az egyik legértékesebb dobozomat látjuk, melyhez égi szerencsével jutottam hozzá. A doboz ára ma körülbelül 400 font körül mozog. Egy 1926 -ban játszott Ausztrál - Angol Krikett meccsre adták ki kísérő szuvenír gyanánt, melyet csak ott a stadion ajándékboltjában lehetett venni. A doboz formája a Krikettmeccs stadionját mutatja, rajta pedig az összes Ausztrál játékos fotója és neve olvasható, akik játszottak azon a meccsen. Erre a dobozra azért különösen nehéz szert tenni, mert igen kis példányszámban maradt fent. És ami fennmaradt, azokért a darabokért nem csak a doboz gyűjtők de a krikettmeccs megszállottak is kapkodnak, hiszen ez az Ő szemszögükből is értékes relikvia. Minden egyes játékos pontjait, sportéletútját le lehet nyomozni ma már a Wikipédián, akik ezen a dobozon szerepelnek. A dobozhoz meglepően baráti áron (30ezer forintnak megfelelő fontért) jutottam hozzá az angol Ebay-n úgy, hogy az Úr aki a dobozt hirdette elírta a doboz márkáját, mely eredetileg : Thorne's Toffee Créme - Ő : Tornes -ként definiálta, így sokan nem találtak rá. Íme egy hasznos részlet.

57 : A Bécsi úton, a 17-es villamos vonalán is létezett egy csodaországhoz hasonló antikvitás. A tulajdonosa folyton pipázott, és rendszerint az egyik újonnan szerzett antik hintaszékjében töltötte napjait, miközben egy régi Orion készüléken a Kossuth Rádió szólt. Ezt a dobozomat egy májusi napon halásztam nála. Különös ajándéka még a sorsnak, hogy a dobozban volt egy összehajtogatott kockás lap, amin gyerekírással annyi áll : "Édesanyám reméljük holnap már hazajön".

58 : Nigel Scott neve a gyűjtők körében olyan, mint a focisták között David Beckham-é. Az egyik legnagyobb (3000 db) gyűjteménnyel rendelkező angol Úr, aki pár éve úgy döntött eladogatja gyűjteményét az Ebay-n. Két darabba lettem szerelmes hibátlan állapotú dobozasi közül, az egyik ez a csodálatos porcelán gombbal rendelkező cukortartó doboz, a másik egy rendkívüli ritkaság, egy piciny bonbontartó doboz : a 62-es számú.

59 : Az egyetlen dobozom,mely Ausztráliából érkezett. Ott találtam rá a legolcsóbban, még a postaköltséggel együtt is. Azt viszont számításon kívül hagytam, hogy 5 hét alatt sem ér ide a doboz, ráadásul az utat kétszer is megjárta, mert a feladója elírta a címemet, így visszaküldték neki. De másodszorra már ideért. Azóta is itt van.

60 : A legkisebb fémdobozomat látjuk, és egyben az első Ecseri piacos szerelmemet. Mikor először kint jártam az Ecserin egy keddi nap délutánját éltük. Alig voltak kint árusok, hiszen tudjuk, az Ecseri szombaton virágzik. Kimentem, és egy zárt kis üvegszekrényen át megpillantottam ezt a második világháborús kis dobozt, melyen EU Med felirat látható, egy pici emblémával, és egy darab fájdalomcsillapító ampullát tartalmazott. Szemeim előtt összeeső, sáros szempillájú katonák jelentek meg, akik homokos parton, véres hullámok között lövések hálójában estek el, egy porszemként a porviharban...társaik közül pedig jónéhány embertelen körülmények között felállított kórházakban üvöltötte végig a fájdalomcsillapító nélküli láblevágásokat, és talán pont egyikük nyelhette le ennek a doboznak a kapszuláját. Azonnal, el nem múló szerelembe estem a múlt iránt. És a doboz megvétele segített, hogy mindez ma is tartson.

61 : ezt a dobozt hőn szeretett Osztályfőnökömtől : Wrábelnétől (mi csak így hívtuk) kaptam. Mert már a gimnázium padjai között kitudódott szenvedélyem. Ő hozta nekem, eredetileg Erdélyből, ezt a csodás Teás dobozt, melyet valaha New Yorkban gyártottak ! A csütörtök reggeli Istentiszteleten ültünk épp a Pasaréti téren, mikor a kezembe nyomta a dobozt.

62 : A már említett Nigel Scott gyűjteményből származó másik darab, melyen egy család látható karácsonyi vacsora közben, egy hölgy a doboz tetejének jobb oldalán pontúgy hozza be a sült pulykát tálcán, ahogy a Forrest Gump-ban BB mamája, és annak a mamája, és annak a mamája hozza be a vasárnapi ebédet.

63 : az egyetlen dobozom, mely a postai utazás közben megsérült. Egy szépséges holland kakaósdobozról van szó, mely Franciországból repült hozzám, s megérkeztekor a csomagon egy emberi bakancs lenyomatát véltem felfedezni. A csomagban utazó doboz is megsérült, tetejét a mai napig alig lehet rá visszatenni, de nekem így is tetszik.

64 : Ebben a dobozomban az Amerika iránti vonzódásom érthető tetten. Egy dollár tartó vékony kis dobozról van szó, melyen egy nagy hajó is látható, és egy tavaszi napon vettem a Verseny utcán.

65 : Caola vitaminos arc és bőrápoló crém doboz nélkül nincs magyar doboz gyűjtemény. Egy másik "Gyűjtők Boltja" -ban bukkantam rá, mely a Blaha Lujza térhez van közel, bejárata fölött egy kopott hintaló lóg.

66 : az 1-es számmal jelzett dobozom 5 cmX 5 cm-es változata. Tavaly decemberben lettem belé szerelmes, miután német leveleket váltottam a német tulajdonossal, hogy biztosan nem írta el a doboz méretét ? Dehát egy német ember ilyet sosem tenne. Valóban kisebb volt, mint az én dobozom, sőt szebb állapotban is van. 100 euróért vettem, miközben a B3-ban a Nyúl York című filmen dolgoztam.

67 : Ezt a gramofontű tartó dobozomat, ahogy a már említett 26-os dobozt, és a még nem említett 87-es dobozt is a Vaterán vettem és a Blaha Lujza tér förtelmei között vettem át régi tulajdonosától.

68 : Szintén Márkótól Stuttgartból kapott dobozom.

69 : Csodás állapotban lévő Condor márkájú fémdoboz, melyre az Ecseri Piacon bukkantam rá, miközben két nem várt gyöngyösi ismerős elől bujkáltam, akik szintén az Ecseri Piacra tévedtek.

70 : Egész India feltárul ennek az eredetileg cigarettás doboznak a tetején, ezért is szerettem bele, egy hideg januári napon az Ecseri Piacon ebbe a darabba.

71 : Az eslő tárgy amit a német Ebay-n szúrtam ki. Akkoriban még nem tudtam, hogyan lehet vásárolni az Ebay-n, nem is nagyon volt rá pénzem, csak nézelődtem. Márkó, épp akkor volt Stuttgartban erasmussal, mikor erre a dobozra bukkantam, így hosszas emailes könyörgések révén megvette nekem azt a dobozt, de csak májusban adta át, mikor hazajött. Az egyik legszebb gramofontű tartó dobozom.

72 : Az első Gilette pengéket bizony ilyen csomagolásban lehetett a kezünkben tartani. Kedvenc Sanyi bácsimtól való e darab, külön félretette nekem, tudta, hogy értékelni fogom.

73 :Krämer Ágitól kapott harmadi k dobozom. Ezúton is újra köszönöm.

74 : Unico felirattal rendelkező szivar doboz,melyre Brüsszelben bukkantam a híd alatt lévő bolhapiacon, melyre először Bruno vitt ki kocsival. 2009. Áprilisában vettem, de a kezem majdhogynem lefagyott, annyira hideg volt. Azon a piacon bukkantam egyébként a műanyag hógömböket rejtő nagy kartondobozra is !

75 : Bruno barátom pakkjának a tagja. Már a könyökünkön jön ki.

76 : Kínai teásdoboz, mely a fotón szebbnek tűnt mint a Vaterán. 200 ft-ért vettem, amit szinte kínos volt átadni a Nagyvárad téren megálló minibuszból kiszálló maffiafőnök kinézetű, macsós napszemüveges, orrlyukát állandóan a mellszőrei irritálásában élő Úrnak. De átadtam.

77 : A már említett 39-es darab párja.

78 : Egy Salzburgi Workshopra tartottunk Jucival, mikor a bécsi átszállásra 6 órát kellett várnunk. Így kötöttem ki újra a Bécsi bolhapiacon, és miközben váratlanul leszakadt ránk az ég, beleszerettem ebbe az angol dobozba.

79 : Árpival épp az elsős bábanimációs feladaton szenvedtünk, és éjt nappallá téve hétvégenként is bent animáltunk az egyetemen, de én felkeltem 6kor, és előtte még szombat reggel kilopóztam az Ecsrire. Ott, azon a májuson (2006) bukkantam erre a darabra.

80 : A legértékesebb darabom. A Mihelin céget nem nagyon kell bemutatnom, sem az emblematikus bibendum néven futó -sokszor kamionok sarkán látható - figurájukat. Ebbe a dobozba 2004-ben lettem szerelmes, és egészen 2006-ig kellett várnom, hogy birtokolhassak egyet. Az ára volt az első aprócska bökkenő, ezt a dobozt 270 euróért vásároltam egy Marseille-ben élő antikvitásostól. A legnagyobb akadály mégis a doboz ritkasága volt. Olyannyira ritka ugyanis, hogy külön hirdetést adtam fel az Ebay-n, hogy ezt dobozt keresem, és szívesen megvenném. Egyszer csak jött egy email Marseille-ből. 2 hétig alig tudtam aludni, mikor úton volt Budapest felé a doboz. De valami miatt késett, és hát ez akkora értéknél igen aggasztó. Már minden nap hívtam a nemzetközi csomagátvevő helyet, de nem találták, aztán egy júniusi napon felhívott a kedves portásunk az egyetemről ( természetesen Ő is hetek óta tudta, hogy mennyire várom a csomagot) : "Megérkezett Zsófikám !" Ennyit mondott csak a telefonba. Aznap épp Jucival voltunk a Palatinuson, és eléggé leégett a hátam. Ahogy tepertem fel bringával a MOME -re felhőszakadás lett. A jéghideg esőcseppek szinte párává füstölődtek a hátamon, és én félúton megálltam és fürdőruhára vetkőztem, mert úgy esett, mintha dézsából öntenék. Mire a MOME -ra értem elállt, és újra kisütött a Nap. Úgy terveztem, hogy a Margitszigeten bontom ki a csomagot, mert tudtam, hogy erre a pillanatra örökre emlékezni fogok. Így is lett, pusztán az a sors iróniája tárult még elém, hogy annyira gyorsan tepertem, és bizonyára annyira gyönyörködtem a Duna fölött látható szivárvány színeiben, hogy a Margit híd budai hídfőjénél hatalmasat estem bringával. Két autó még meg is állt, megnézni, hogy lélegzem-e, de semmi bajom nem volt, csak az akrobatikus mutatvány rémiszthette meg őket, hiába, ezt minden nap nem gyakorolhatom. Szóval elbicikliztem az egyik kedvenc padomra a Margitszigeten, emlékszem a talaj gőzölgött a friss esőtől. Eső illata volt még a Dunának is. Leültem a betonra, fájt a hátam a leégés és az esés miatt is, de olyan boldog voltam, hogy majdnem szétrepedt a szívem.

81 : Athénban két Anna nevű barátnőmmel bukkantunk egy tündéri antikvitásra, ahol hosszas magyarázás után a görög bácsi megértette, hogy mit keresek, és a fiókból elővette azt a dobozt. Ezután ittunk egy jéghideg frappét, amitől mindannyian rosszul lettünk !

82 : Azt, hogy Kiti Kati barátnőm honnan tudott pontosan a dobozok iránti vonzalmamról már nem tudom, de sokszor magyarázta nekem, hogy az apukájának van egy kis Franck kávés doboza. mondtam neki, hogy az lehetetlen, mert a Franck kávé csak nagy dobozokat csinált. Kis kávét nem veszünk. De de. Ő állította, hogy az kicsi. Így arra kértem, hozza fel nekem megmutatni a dobozt, és Ő nemcsak hogy felhozta de nekem is adta ! Gyűjteményem egyik legexkluzívabb darabját láthatjuk, merthogy a Farnck kávégyár ebben a dobozban érthetelne okokból mártogatós tollhegyeket árult ! Köszönöm KAtie.

83 : Azon napon mikor az 53-as dobozomat vettem, ezt a dobozt sem tudtam az Ecserin hagyni. Gramofontűtartó doboz konkurenciák között, az egyik német cég azzal próbált kitűnni a His MAster Voice picot uraló hadjárata ellen, hogy a dobozon látható kutya mellé egy cicát is nyomtattak. Engem megnyertek.

84 : Ígérem, ez az utolsó, amit Bruno barátom pakkjában kaptam.

85 : Hankow márkájú orosz teás doboz, melyen hosszasan hezitáltam az Ecserin, hogy a piros vagy a zöld változatét vegyem meg. végül a zöld mellett döntöttem. Szeretem ezt a színt.

86 : A Hodobay Aukciós házra 16 évesen bukkantam. Még a kezdetek kezdetén az Attila úton lehetett megtekinteni az aukcióra szánt darabokat. Ott bukkantam erre a különös kis gyógyszertartó dobozra, melyen egy szó fogott meg nagyon : "Hegyi István Gyógyszertára az ANGYALHOZ, Erzsébetfalva, Nagy Sándor utca."

87 : Csakúgy mint a 26-os és 67-es doboz !

88 : Ajándékba kaptam az első dobozomhoz, melyet Angliából rendeltem ! (99-es) Eredetileg mártogatós toll hegy tárolója volt ez is.

89 : 2008-ban vásárolt bonbontartó német doboz. Melyen csodás téli kép tárul a szemünk elé. A doboz formája is nagyon tetszik. Ezt a saját születésnapomra tartogattam, mert mikor a doboz a koliba érkezett én C.A.N.A.D.A-ban voltam. így elhatároztam, hogy csak a szülinapomon nyitom ki. 2008. szeptember 18-án. Így is lett. Várni jó.

90 : Ennek a dobozomnak a legviccesebb mivoltja, az, hogy az eladója, akitől vettem a Vaterán : Lehelkürt néven árult. És erről folyton az jutott eszembe, hogy negyedikes általános iskolásként azon versengtünk, hogy ki játszhatja Lehet szerepét, hogy végül kit ütnek le a kürttel ! És a Castinget én nyertem ! Én személyesítettem meg Lehelt, és vastapsot kaptunk az iskolai előadásversenyen, annyira hitelesen estem össze, mikor az egyik osztálytársam leütött a hungarocellből faragott kürttel.

91 : Szintén brüsszeli bolhapiac kincse, ugyanonnan, ahonnan a 74-es doboz jött !

92 : Szintén Petitől kapott ajándék, ugyanúgy ahogy a 20-as doboz. Azonos a márkájuk is !

93 : Pécsen váratlanul talált antik tünemény. Egy nagy eső elől szaladtunk be a sarki képzőművészeti boltba, ahol egy alsó polcon kiszúrtam a dobozt. Ez volt az első olyan dobozom, amiért bankkártyával tudtam fizetni !

94 : A Bensdorpos kakaódoboznak/ melyre ráléptek az utazása során (63-as) egy nagyobb testvére, meglehetősen rossz állapotban, meglehetősen intenzív kakaó aromával, Ecseri Piac 2006. november.

95 : Elter Anna barátnőmtől 2005. szeptemberében, a Nagyi Palacsintázójában átadott szülinapi ajándéka. Gyönyörű, nagy , spanyol (nem véletlenül ! ) kekszes doboz. Ez úton is köszönöm.

96 : A Hartvig und Vogel nevű bonbongyártó céget minden dobozgyűjtő ismeri. Egy ékes darabjuk ez a doboz, melyen három kisgyerek látható, közülük a kisfió buborákokat fúj ! Hibátlan darab, mindössze 1200 ft-ért az Ecseriről ! ! !

97 : Vaselin tartó doboz. Kíváncsi voltam, mivel próbálja eladni a bácsi a dobozt nekem, ha naivnak tetetem magam. Azt mondta : Púdertartó ! Kedves. Az Ecseri Piac marketingjéből sok mindent lehet tanulni.

98 : A harmadik darab, melyet Attilával cseréltem. (a 9-es és 18-as mellett)

99 : Az első doboz, mely Angliából repült hozzám. Eredetileg : Excellent Self-Inking Stamp Pad. Csodálatos állapotban jött, 2006. őszén, még nem volt Paypal számlám, így az érte járó 1 fontot ! Borítékban küldtem ki ! ! !

100 : Van egy kedvenc antikvitásom az Opera mögött a Hajós utcában. Ott vettem most nyárom a világító narancssárga porelán kutyámat is ! Ezt a fémdobozt Ilka szúrta ki, akit elvittem nézelődni a boltba.

101 : A bécsi bolhapiacon vett darab, ugyanakkor, mikor a 46-os !

102 : Az egyetlen dobozom, mely iránt semmi vonzódást nem éreztem. Egy szimpla, rideg, orosz teásdoboz. Azért vettem meg, hogy majd elcserélhetem valakivel, de ugyanúgy ahogy nekem sem, másoknak sem tetszik. 2005. Ecseri Piac.

103 : Murillo rajszögtartó kis gömbdoboz a "Gyűjtők boltja"-ból 2004-ből. Még a rajszögek is benne vannak. Ezzel érvelt a bácsi, hogy ennyit még a rajzszögekért is kellene fizetnem, a dobozt szinte ajándékba kapom, ha megveszem ! Szép darab.

104 : Francia bonbonos doboz. 2003 -ban bennmaradós hétvégén (mert volt ilyen is) kisunnyogtam a Nemzeti Múzeumból, mondván hogy csak WC-re megyek. Hiába, a kötelező programok sosem vonzottak. És leléptem az Ecserire. Hideg novemberi idő volt, de megérte kimennem.

105 : 2008-ban Lily -től kapott mesés dobozom ! Teljesen váratlanul lepett meg vele, mondván, hogy Krisztitől hallotta, hogy gyűjtöm a dobozokat. Csodálatos darab, igazi gyöngyszem.

106 : Frici bácsival a Zápor utcában, első találkozásunk alkalmával rögtön szerelmes lettem ebbe a dobozba. Kalitka ! És minden oldalán más madár van ! Meg akartam venni, de Ő azt mondta : úgyis fogok még itt sokszor vásárolni, ez legyen csak ajándék. Így is lett.

107 : Iwantól kapott darab, ahogy a 10-es és 27-es számú, de ez az egyetlen egy dobozom az összes közül, melynek hiányzik a teteje. Hol lehet ? Nem tudni. Így kaptam. Oldalán swájczi Alpokat idéző kép, amint egy pipázó vándor ül kutyájával a faház mellett.

108 : Az utolsó darab, ami a Bruno féle pakkban érkezett. Becs-szó.

109 : 2006. decemberében kimentem a bécsi bolhapiacra, és beleszerettem ebbe a Rüger márkájú kicsi kakaós dobozba. Mikor megkérdeztem a kissé túlságosan is jókedvű osztrák Úrat, hogy mennyibe kerül, azt mondta, hogy ez neki ajándék, ha én elfogadom tőle ingyen. nem sokat hezitáltam. Elfogattam. Hazafelé a vonaton egy kedves osztrák fiú ült mellettem, és a magyarországi barátaihoz utazott, de nem tudott magyarul. Olyannyira belemélyedtünk a beszélgetésbe, hogy muszáj volt neki megmutatnom a dobozt, amely annyira elnyerte a tetszését, hogy Ő meg osztrák fánkkal kínált engem, melyet valójában ajándéknak szánt a barátainak. Hát így zakatoltunk hazafelé.

2009. december 25., péntek

Üdvözlöm az Analogue Princess- t !

Az életembe csöppent az első half frame és square 35 mm-es álmom a MINI DIANA. Kecsességét már csak érintése, valamint csomagolásától való megfosztása szárnyalhatta túl.
A kicsi dobozából kihúzva az ember első meglepetése a külön kis piros kartonba csomagolt lencsevédő. A doboz belseje, mint egy Ibsen féle babaház tapétája, megingathatatlan határozottsággal élő matt karton, melyre nyomtatott DIANA fotók fényes felületet kaptak ! Nekem már a neve is összerántja szívizmaimat, hiszen átvételét is -ahogy a karácsonyi perceim 93,7 % -át Dianáscukrokkal a számban töltöttem. De erről a szenvedélyemről, majd külön történetként számolok be. Kihúzva a lencsevédőt tehát a dobozából, találunk még egy darab nem hétköznapi alakkal megáldott könyvet, valamint egy kis füzetet, amiben részletes ábra jelzi, hogy melyik gombbal mit hogyan lehet állítani DIANA-n. Ezután kipattintjuk a vákumszívott átlátszó takaróból a kecses hercegnőt. Érdessége, valamit kék színe számomra egy amerikai, sőt new york -i tengerpart hullámait kelti lelkemben. Mintha visszarepülnénk az időben, a hosszú fürdőruhát hordó nők korába, lencséje nőiesen kidomborodik, hátulján az egyik legszebb lágy hangot kiadó gomb mellett a két opció : 24 X 17 vagy 24 X 24 ! Egyszerűen mennyei.
Az első küldetés, melyet a MINI DIANAMMAl tervezek nyélbe ütni, az a KOLI2010 -nevű hadjárat, melyben négyzetes alakban fotózom be a MOME koli minden egyes szobáját lakóival, terveim szerint "plafon szemszögből" és végül egy fotótérképet kapunk, egyfajta életút metszéspontról...hogy ebben az évben ki kivel osztotta meg életét !

Az ünnepi repertoárunkat idén anyukám felülmúlhatatlan : petrezselymes libacombjai színesítették. A szokásos halászlevet apukám most egy különös trükköt használva segítségül (egy halászt) három féle halból készítette el.Tiszai Pontyból, Törpeharcsából és Keszegből. Az eredmény egy testes, kellemesen csípős magyaros íz lett, melyről nekem lelki identitászavaromban úszkálva, mindig a hortobágyi naplemente jut az eszembe. Ezt követték még anyukám aszalt sárgabarackkal és bacon szalonnával töltött sült pulykamellei !
Még keresem rá a kimondható szavakat.
Rántott virágot vajon ettek már ? Vagy viráglevest ? Párolt szirmokat ??
Én mindig úgy megkívánom őket.

Magamtól idén egy olyan könyvet kaptam, melynek már a beszerzése is egy regény első pár oldalához méltó történet lehetne. Történetesen ugye nagy Truman Capote rajongó vagyok. Egyszerűen csodálom az írásba vetett öngyötrő szenvedélyét, lenyűgöz, amit ebben a könyvében is ( Mozart és a Kaméleonok) az írás átkáról -és tehetségének használatáról ír.
A könyvre hosszas és eredménytelen antikvitásjárás után végül a Vaterán bukkantam rá.
A hölgy - a könyv most már régi tulajdonosa - csak annyit írt megjegyzés gyanánt :
átvétel harmadik kerület Zápor utca 59.
Hm.
Napokig vártam, hogy essen az eső, mert úgy éreztem a Zápor utcába csak esőben illik menni. Végre december 23-án elkezdett szakadni. Pest ilyenkor mutatja a legigazibb arcát felénk,talán azt hiszi egyedül van, és nekem ez mindig szívderítő. Az Árpád hídon át suhanva a kocsiból, az ablakra tapadt esőcseppeket halszemoptikának használva a Margitsziget szinte kör alakú. A Dunán meg ott úszik még ilyen cudar időben is az én áhított Vízibuszom ! (Amire januárban tervezem befizetni magam ! )
Szóval a Zápor utcáról azt kell tudni, hogy van benne pár panel. Azok a típusú panelek, melyeknek a tetejét nem látni. Hosszasan kerestem a titokzatos hölgy által megadott 47-es csengőt, mire egy idős úr tűnt elő a semmiből és annyit mondott: a számok a bejárat mellett vannak, ez a hátsó ajtó !
Azt, hogy honnan tudta mindezt, a mai napig nem tudom. Remegő kezével elővette kopott bőrkabátja zsebéből a kulcsot és beengedett. A mai napig nem vagyok biztos, hogy esetleg személyesen Luciferrel beszéltem-e az ez után következő percekben, merthogy azt mondta : a kilencedikre megy ugye ?
- Iiiigen. Válaszoltam, de közben azon tűnődtem, hogy lehet hogy valakinek ilyen szürke időben besötétedik a szemüvege.
A Liftre vártunk, és nekem kedvem lett volna efféle kérdéseket feltenni felé : Mondja csak a Mennyországban majd ehetünk még Hamburgert ? Mert ha nem,akkor minden kövér embernek oka van halálraenni magát, hiszen ezt az élményt már csak itt a Földön élhetjük át.
De nem szóltunk egy szót sem.
Sakkozni kezdett.
- Elnézést - kérdeztem -szokott egyedül is játszani ?
- Hiszen láthatja.
- Beszállhatok ? Megőrülök a sakkért.
- Szerintem az élet is olyan mint egy nagy sakktábla.
- Ezt hogy érti ?
- Sok gyalog van, akik alapjában véve, rendes, jóravaló emberek, többségük mégis úgy érzi életük alkonyán fölösleges áldozatokat hozott, céltalanul hunynak ki. Vannak futók, akik loholnak jobbra balra, sosem tudnak kis lépéseket hozni, mégis megbotlanak saját lépésükben ! Vannak lovak. Igazi igás lovak. Jól terhelhető, vágtázni merő emberek. Vannak bástyák, akik nagyon jól terhelhető, lelkileg stabil emberek, csak a tűz hiányzik sokszor belőlük. Vannak, - és itt mély levegőt vett - királyok. Nem túl sokan ugyan. De őket sajnálom a legjobban. A legjobban manipulálható emberek ezek. Csipetnyi bátorságuk sincs arra, hogy felismerjék magukban az erőt arra, hogy változzanak. Gőgösek és megfoghatatlan célok éltetik őket, sokan épp ezek által "tartják őket sakkban".
És végül kis hölgy, elárulom magának, vannak a legérdekesebb jellemek : a királynők.
A királynők nem feltűnőlények, mégis vezetni képesek egy egész csapatot. Határozottak, de életüket bármikor feláldoznák egy nemesebb cél érdekében. Elkötelezettek, és hisznek az ész taktikájában. Okosak. És ami a legérdekesebb jellemzőjük, hogy tudnak élni.

Szó szerint így mondta, mikor kinyílt előttem a lift ajtaja.

Ő még lent maradt, de mire visszatértem kezemben a Capote könyvvel, már nem volt sehol.

2009. november 30., hétfő

Szenvedéllyel Szenved Éjjel

Közeleg a Karácsony, kezd fázni a szív. Minden a szeretetről soul, és mégcsak meg se rezdülök. Nem nyilall, nem dobog hangosabban a lélek, némán hallgat, mintha egy fogason lógna. De éjjelente, mikor egy intenzív nap után, mint ősszel kitartását feladó felpenderedett falevél az ágyamba hullok, hirtelen mindenkinél éberebb leszek. Ott fekszem a sötétben és néha úgy érzem, egyedül én vagyok ébren ebben a ködös Budapestben, néma a környék, villamossín sem ásít már, és a kilátó fényeit rég lekapcsolták. Ébren vagyok. Ott fekszem lélekben meztelenül és fázom. Akármilyen takaró alatt is fázom.

2009. november 20., péntek

Riport Önmagammal

Kicsit sántikálva érkezik, s érkezem de hiszen tudjuk a bokánk...meg az a rossz rúgás. Kávét iszunk mindketten, tejszínhabbal, négy cukorral, sok fahéjjal, amolyan giccses változatban.
Kint köd öleli a fákat. Kicsit zavarban vagyunk.

- Minek köszönhetjük a mosolyt az arcodon ?

- Csak örülök, hogy riportot adhatok, mindig nagyon élvezem.

- Olyan sűrűn szoktál ?

- Nem.

- Hallottunk már a New York- i álmaidról, meg a szabadság fontosságáról, beszélnél most kicsit a magánéletedről, mik vagy kik töltik ki most a hétköznapjaidat ?

- Űhh. Erről még sosem kérdeztek. Legfőképpen a munka tölti most ki, de ezt mindig is fontosnak tartottam, hogy az ember tudjon határt húzni az érzelmi élete és az életben "elérendő" céljai között. És valahol a munkának előrébb kell lennie.

- Tehát ez afféle kikerülős válasz.

- Nem, egyszerűen ez az igazság. természetesen sok barát is kitölti az életem, de szerintem az átlagos szintnél jobban szeretek egyedül lenni, ezt akartam csak mondani. Magányos viszont még sosem voltam.

- Vannak ezek a gyűrűk, arról már nagyjából mindent tudok, de mi van most a jövőképeddel ?

- Meginogni látszott, de most új erőket hozó lehetőségeket kaptam. Ugyanúgy New York a hosszútávú terv..és tudod, a miértjére még mindig nem nagyon tudom a választ.

- Igen tudom. (nevetünk)

- De szakmailag is próbálom magamat fejleszteni, és emellett folyamatosan írok, azt pusztán azért, mert muszáj, és mert hiszem, ha minden nap teszem, fejlődök is.

- Ez nagyjából mindennel így van.

- Nem, azért nem mindennel.

- Mikről szoktál írni ?

- Dolgozom egy regényen, ezt olyan fura így kimondani! Már régebb óta. Ez egy fura emlék-pszichiátriai intézetben játszódik, ahol minden betegnek az emlékeivel vannak problémái, de nem valós lelki gondokkal küzdenek, sokkal inkább egy kicsit álomszerű világ ez, ahol különös összefüggésekre bukkanunk a szereplők között. Van egy szívcserés fickó, akinek a szíve tárolja az előző emberrel megélt régi emlékeket, érzelmeket stb..nem részletezem.

- Van már címe ?

- Üveglevelek. Ez a címe.

- Miért ?

- Mert a főhősünk az Idővel levelezik, úgy hogy minden levelét az ablakra írja.

- Érdekes. Ha kimész New York-ba mi lesz az első dolgod ?

- Hát ezen még nem gondolkoztam. Először is, szeretném majd felkeresni, azt a házat, ahol Sylvia Farkas lakott, az a hölgy akinek a leveleire bukkantam, megnézni az utcákat és áruházakat, amikről Ő írt, kicsit idegenvezetőnek használni sorait, aztán pedig elérni, hogy hétköznapokat éljek át ott, ne csak túrista napokat.

- Kiskorodban egyszer adtál egy autogrammot egy osztálytársnődnek, azzal a szándékkal, hogy megfogadd híres leszel. Ez igaz ?

- Így igaz. Nemrég találkoztam vele a buszon, mondta, hogy még megvan. Vigyáz rá. Több ilyen fura dolgot is csináltam kiskoromban, például ott vannak a levelek, amelyeket önmagamnak írtam, és mindig csak egy év múlva olvashattam el őket, és akkor válaszoltam az egy évvel azelőtti kérdéseimre.

- Te jó ég.

- Jó őket visszaolvasni.

- Mondasz pár szót a diplomádról ?

- Jajmár. Dehát úgyis tudod.

- Jó, csak hát az olvasók...

- Majd meglátják, akik kíváncsiak rá.

- Rendben, akkor valami frappáns búcsúszlogen ?

- Már ilyen kategória is van ? Erről még nem is hallottam.

- Minden lehetséges !

- Ez tetszik. Legyen ez : Minden lehetséges.

Color Balance Boka

Életemben először végre átélhettem, hogy milyen az mikor a focisták idegesítő fejet vágva bokájukat fogva üvöltenek a talajon, fejük fölött egy csapattárssal, aki az ellenfél azon játékosát lökdösi épp feldúltan, ki a földön fekvő emberünket felrúgta. Míg a hordágy beér, visszalassítva láthatjuk, miként akarta az a szerencsétlen -akit most már sokan lökdösnek- elbikázni a labdát nyugodtabb területekre, de a földön fekvő játékosunk csele olyannyira jónak bizonyult, hogy bikázó barátunk pont hogy a bokáját kapta telibe a labda helyett.

Nos bevallom, én ezidáig mégis szentül meg voltam győződve, hogy a látványos földön fekvő bokát szorítva üvöltő performance, nem más, mint annak elérése, hogy a focista otthon könnyekkel küszködő családja, végre egyszer hosszabb snittben is láthassa kisfiuk arcát a televízióban. Avagy, hogy szomjazó csapattársai végre egy korty vízhez juthassanak, amíg a kevésbé viccesebb esetben a két hordágyhozó ember, viccesebb esetben pedig a hordágyhozó kisautó a pályára érkezik.Ismerjük ezeket a jeleneteket, mint a tenyerünket.


Most már azonban tiszta szívvel állíthatom Önöknek, hogy mindaz, amit ilyen esetekben a kamerán át látunk, nem színjáték.
A fájdalom még csak reálisnak nem is mondható kifejezése.
Jó ideje focizunk már a MOME S.E. színfalain belül, de felrúgni még sosem rúgtak fel. Amit először az ember érez, az az, hogy felfogja : ez nem a labda volt. Belém rúgtak.
Ez a pillanat törtrészének a törtrésze alatt megy végbe a fejben. Ilyenkor már azt sem lehet kódolni, hogy merre ment tovább a labda, mert az ember a pillanat törtrésze második jelenetében felfogja, hogy : kezd irányt változtatni. Mármint Ő maga, nem a labda, az már mindegy. Tehát irányt változtatok, te jó ég, de ez még mind semmi. Éppenhogy felfogná, hogy az irányváltoztatás következtében ideje parancsot adni a kezünknek, hogy a landolás kevésbé fájjon, hirtelen, talán ebben a parancsadó szakaszban épp, megérkeznek a fájdalom adatok az agyszerverbe. Na ekkor kezdődik a baj. Az ember tehetetlenül a földrerogy, mint akit egy pillanatra kikapcsoltak. Szájába salak hull, és a tenyerét is beüti, de ez akkor már a legkevesebb.

Egy pillanatra kikapcsolnak a hangok, megszűnik a nyerni akarás, és azt hiszem ez a legszebb pillanat az egészben. Egy érzékelhetetlenül kicsiny időre az ember teljesen egyedül marad. És feladja.
Aztán ott van hirtelen mindenki, minden megy tovább, Valaki megszorítja a bokáját. Rettenetesen fáj, de rá kell állni, sőt a játék is megy tovább, az ember próbál olyan helyekre helyezkedni, hogy ne érjen labdához, vagy ha rúgni kell, inkább bal lábbal teszi. Örülök, hogy átélhettem, és még ugyan be van dagadva, és minden nap tologatja a color balance -ot magán, azért just do it.

2009. november 18., szerda

Egy dolog, ami szlogen nélkül adja el önmagát

Nos bevallom Önöknek, hogy a tucatnyi dolog mellett ami foglalkoztatja fantáziámat (például mit éreznek az utasok, mikor a repülőgépbe villám csap ? vagy milyen szemmel nem látható dolog történik olyankor, ha két ember azonos pillanatban gondol egymásra ? vagy, hogy hogyan lehetne mérhetővé tenni, egy mindenki számára azonos mértékegységgel ellátott skálán elért számot, ami a lelki fájdalomszintünket méri stb.) kettő között különös párhuzamra bukkantam.
Kivételesen ugyanis, az egyik legjobb időtöltést agyi játékaim közül szlogenek írására szentelem, egy ideje már mindezt úgy, hogy mások számára is örömet okozzon.
Eszembe jutott mégis, hogy van egy barátunk, aki tárt karokkal vár minket, lehet ugyan, hogy néhanapján teázik, netán unalmában sakkozik..mindenesetre anélkül, hogy hirdetné magát, mindannyian jól ismerjük. Ő a Halál.
Nem kell kérem telemarketing, meg flyer, meg online stratégia, sem könyvelő, sem Pr manager, minden reklámtevékenység nélkül szerényen világhírű.

Mindenki ismeri, pedig mégcsak nem is láttuk.

Hát kérem, miféle reklámszakember az ilyen, aki már-már Ogilvit zavarba ejtő módon kommunikál?

Nos arra jutottam, hogyha már ennyire jól csinálja, akkor próbáljunk meg számára szlogent írni. Hátha kedvesnek találja majd az ötletemet, és végül annyira megkedvel, hogy sosem akar velem személyesen találkozni.

Azon gondolkodtam hát, hogy egy újfajta felületként a jövőben kihasználhatnánk a sírkövet ! Hiszen itt a ritmusos szívdöféseket okozó facebook, dehát mi lesz a halálunk után ?
Ugye nem gondolják komolyan, hogy a túlvilágról nem like - olhatok ?
Miféle stratégiát kéne hát kitalálnunk ahhoz, hogy továbbra is üzeneteket oszthassunk meg az itt ragadtakkal ?
Kifejlesztettem egy szabályt, hogy ugye a titkot, -mi halottak - nyilván nem árulhatnánk el, a még e világon tengődőknek, tehát a túlvilágról információkat nyilván nem írhatnánk. Így csakis olyan üzeneteket közvetíthetnénk a digitális-sírkő üzenőfalunkra, amelyek a már elmúlt életünket illetik kritikákkal, kommentekkel, benyomásokkal, de leginkább a halál jelentősségére utalnak, mert akárhogy is gondolkodom, elvégre minden ebből kap értelemet, hogy egy napon el kell mennünk.
Mit írhatnék tehát a síromra, hogy mindenki jól értse a halálmarketingem.

Lehetne mondjuk, egy tömör közhely, könyvelők kávészájszagú sóhaja közben felcsendülő gondolatát idéző, mindenki által ismert életérzés, egyfajta lenyűgöző megkönnyebbülés benyomását keltő mondat : "Egy gonddal kevesebb."

Szintén szépnek találnám, aranyra gravírozott szigorúan Times New Roman betűtípussal ékesített mondat : "Minden mindegy."

Egy elegáns szójáték : "Értem."

Avagy egy széleskörű célcsoportot célzó optimista hatást keltő : "Tessék ! " (az egyik legszebb magyar szó szerintem, a "bóbita" mellett.)

De támadhatnánk az örök pesszimistákat is : "Hagyjuk már."

Mosolyhajhászó keep smiling -ot valló klubtagoknak : "Végül annyi minden nem számít."

Élhetnénk akár egy figyelemfelhívó, a befogadók agyában gondolatokat, sőt kérdéseket ébresztő szlogennel : "Nincs még rá szó."

Híres filmrendezőknek, előszeretettel ajánlanám a rövid , tömör, ugyanakkor szakmai : "Ennyi." sírkő-mondatunkat.

Határozottabb, makacsabb típusú ügyfeleink számára itt van egyből a "Nincs több kérdésem." szlogen.

A határozatlanabb, kissé érzékeny személyiségű rezignált ügyfeleink számára a kalligrafikus
"Majd kiheverem valahogy."


Keserédes derűvel fűszerezett, életük felét álmodozásban töltő ügyfeleinknek ajánlanám, a szintén mindenki tudatában élő (szerintem zseniális) "Rögtön jövök." szlogent.


Mártírabb hajlamokkal megáldott, kevésbé tökös ügyfeleinknek, avagy azoknak, akik bizonyos dolgokat nem tudtak kellőképpen rendbe hozni távozásuk előtt, erősen ajánlott a
"Köszönöm szépen." mondatunk.

Kiegyensúlyozott érzelmekkel rendelkező családorientált embereknek : "Nem több, nem kevesebb."

Valamint híres műsorvezetőknek, közéleti személyiségeknek örök kedvencük a
" További jó szórakozást."

2009. november 7., szombat

Szabadság On .

Tegnap kopogtattak a koliajtón. Halk, finom úri kopogás ébresztette fel álmából a csendet.
- Gyere! –üvöltöttem.
Újabb kopogás, kicsit talán halkabb.
- Iiigen, gyere! –folytatom hát az ajtóval párbeszédem.
A harmadik kopogásra ideges székem csikorgása volt a válasz, fel kellett hogy kelljek ugyanis a gépem elől, kinyitni e kéz nélkül érkező személynek az ajtót.
Első benyomásaim még álomszerűnek tűntek ahogy nyílik az ajtó, és az alak mögül érkező zötyögő neonlámpafény lágyan körüllengi a mozdulatlan test mocorgását. De a negyedik másodpercben már kristálytisztán érzékeltem, hogy remeg a lábam.
A Szabadságszobor ácsorgott előttem a folyosón. Egyenesen New Yorkból. Kezében a láng, felfelé emelve.
Tisztán emlékszem, hogy kicsit zavarban volt. Lesütötte a szemét.
Először jobbra tekintettem, hogy van-e valaki rajtam kívül a folyosón, aki láthatja mindezt, aztán ahogy hirtelen balra néztem, és átugrattam zavart tekintetén tekintetemet, megláttam, hogy a folyosó végén két szál cigi szív egy-egy embert. Érzeztem, hogy Ő is kínosnak ítéli meg a helyzetét, ígyhát szó nélkül beengedtem. Máris akadályokba ütköztünk.
Beengedtem volna, ha ugye befér az ajtón, de akárhogy hajíltgatta büszke koronáját, sem oldalt állásban, sem hasoncsúszva nem tudta volna kár nélkül betuszkolni magát a szobámba.
Felvettem a kabátomat. Intettem neki, hogy várjon, remegő kezekkel betettem a zsebembe a bérletemet és egy kis pénzt.
- A Jánoshegyet láttad már ? –kérdeztem kissé nyögvenyelősen, miközben hatalmas lábaival lépdelt mellettem lefelé a lépcsőn, és fejemben csak az járt, mit keres itt nálam a Szabadság Szobor, álmodnék talán, egyáltalán a valóságban sétálunk?
- Letehetem a lángom ? –mondta.
- ööh. Persze. – pörögtem a fejemben az ötletek, dehát hová?? Tegyük a C épület tetejére? Az olyan szilikátosnak tűnhet, vagy csak simán ledobjuk a rétre a hegy lábánál ? Ember nem lesz aki azt egyedül arrébb tudná mozdítaná onnan..
- Hová tegyem? Már fáj a kezem.
- Öhh..felvisszük a kilátóba jó ? Ott majd leteheted.
- Milyen kilátóba?
- A Jánoshegyre. Ott jól fog mutatni.
- Jó.
Ekkor már a koli előtt jártunk, egy két idős hölgy fordult ki a virágosboltból, álmélkodva elmelték magasra takintetüket, aztán legyintettek, művészeti egyetem...valami projekt vagy mi.
Ő a kocsiúton sétált, és sokkal jobb kedvűnek tűnt, mint az ajtómban.. kicsit nehéz volt tartanom a tempót, de igyekeztem mindezt nem tudtára adni.
- Tudod miért hozzád jöttem ?
- Nem.
- Mert te jársz legtöbbször gondolatban rajtam.
Ekkor gondoltam először arra, hogy könynedén ki tudom majd deríteni azt, hogy én csak álmodom, hiszen ha visszamegyek a szobámba azonnal megnézem a Yahoo-s híreket, mert ezekszerint címlapon kéne legyen, hogy eltűnt a Szabadságszobor New Yorkból. há. Szinte mosolyogtam magamban azon, hogy nem járhat túl a saját fantáziám a saját agyamon. Ígyhát tovább kérdezgettem, le akartam buktatni magam !


....folytatjuk

2009. november 6., péntek

Társkereső Rovat

Jelige: MASNI

Vonzó külsejű, rendszeresen túrázó,
gondosan ápolt,kissé lejárt talpú,
sodrozott bőr fűzővel rendelkező,szabadságot kedvelő,
szagtalan, 45-ös bal bőrbakancs keresi a párját.

Központozási Iroda

kötőjel hallo központ kérdőjel


kötőjel központozási központ recepció felkiáltójel miben segíthetek kérdőjel


kötőjel tehát a központ kérdőjel


kötőjel központozási központ recepciója hölgyem pont kapcsoljam a központi irodát kérdőjel


kötőjel megköszönném pont


kötőjel tartsa a vonalat vessző kérem pont


kötőjel köszönöm pont ne haragudjon egy pillanatra még kérem felkiáltójel


kötőjel igen hölgyem kérdőjel


kötőjel az előbb kérem mért tetszett vesszőt mondani kérdőjel


kötőjel mikor kérem kérdőjel


kötőjel hát most az imént pont


kötőjel én kérem nem hallottam pont


kötőjel de hát kimondta felkiáltójel és rosszkor felkiáltójel


kötőjel ne ostobáskodjék már pont


kötőjel nade kérem felkiáltójel hogy beszélhet így kérdőjel az állásával játszik pont egy központozási központ

recepciósa pont pont pont


kötőjel hát ezért telefonálgat folyton kérdőjel megismerem a hangját felkiáltójel már megint maga az vessző a Bertalan felesége felkiáltójel most talán megint rossz helyre tettem a vesszőt kérem felkiáltójel kérdőjel


kötőjel ne kapja már úgy fel a vizet felkiáltójel


kötőjel a világért sem felkiáltójel de ez már több a soknál pont hogy az ember vesszőket sem ejthet már ki rutinszerűen a száján felkiáltójel


kötőjel tudja mit vessző felejtsük el az egészet pont


kötőjel már csúfol is kérdőjel


kötőjel hogyan kérem kérdőjel


kötőjel az előbb vesszőnek szólított felkiáltójel


kötőjel dehogy vessző eszemben sem volt felkiáltójel


kötőjel most is felkiáltójel menten elájulok pont ekkora egy ostoba nőt felkiáltójel zárójel mondjuk a Bertalantól nem is várnék többet zárójel


kötőjel hagyjuk az egészet vessző fátylat rá pont kapcsolja a férjemet kérem pont