A törékeny csend ballonkabátja alatt
a becsekkoló sorban ásítozik előttem a Tavasz
amott kövéren a lepkeorrú Nyár
lehajtott fejével a felszállási
engedélyre vár
Szomorkás hàzaspár bőröndkaröltve kuporog
szteppelő tekintetem inkább, a toilette felé mosolyog
S még nézi andalgó harcát egy felmosó vödörnek
mint örökrangadó-keringője a
focisták megkopott füvének
lelkemben felrèmlik
pótolhatatlanságod tája
a nyugvó Nap tenyerén
felejtett szalmabála
Kapus-szív
bármit is kivédeni látszik
érzelmi gólvonalán joggal
èrinthetetlen a pázsit
mire èszlelek, már az egész
stewardess hadsereg
terrorizálva csak engem mered,
igy abbahagyom soraim
pötyögèsèt most neked
biztonsagiövvel be, de
cipöfűzővel kikötve màr
(szerintem is túlspirázva)
kivánok jóéjszakát
2012. Április 25. Heathrow Airport
