2009. február 28., szombat
2009. február 25., szerda
Kiállítás
Ma illusztrációs kurzuson kiállításra látogattunk az Automates Galerie-ba ! A tanár, aki egyébként a legszimpatikusabb az összes közül, - én Holle Apónak hívom már-már annyira kedves - már előre magyarázta, hogy lesz majd valami feletébb érdekes ami nekem nagyon tetszeni fog.
A galéria nagyon elegáns kis hely, nagyon kedves a tulaj, mert a végére vele is mergismerkedtem ! ! Mindenféle "automata" szobor volt kiállítva, amin ha megtekertünk valamit megmozdult valami...ám az én szemem egyből a sarokban világító vitrinre tévedt. Ott ugyanis MINIATŰR AUTOMATÁK voltak ! Az angol L&A St-Leger nevű kis vállalat(Laurence and Angela) kifejezetten gyűjtők számára készít miniatűr mozogni tudó figurákat. Nem ömlengek tovább, hiszen nyilván nem állt rajtam kívül senki 25 percig a vitrin előtt. De azért a képeket megmutatom, a honlapjuk ,megdöbbentően semmilyen, ám az installálás gyönyörű volt, angliából 25 fontért lehet megrendelni darabjukat, itt 100 euróba kerültek.
A galéria nagyon elegáns kis hely, nagyon kedves a tulaj, mert a végére vele is mergismerkedtem ! ! Mindenféle "automata" szobor volt kiállítva, amin ha megtekertünk valamit megmozdult valami...ám az én szemem egyből a sarokban világító vitrinre tévedt. Ott ugyanis MINIATŰR AUTOMATÁK voltak ! Az angol L&A St-Leger nevű kis vállalat(Laurence and Angela) kifejezetten gyűjtők számára készít miniatűr mozogni tudó figurákat. Nem ömlengek tovább, hiszen nyilván nem állt rajtam kívül senki 25 percig a vitrin előtt. De azért a képeket megmutatom, a honlapjuk ,megdöbbentően semmilyen, ám az installálás gyönyörű volt, angliából 25 fontért lehet megrendelni darabjukat, itt 100 euróba kerültek.
A katasztrófafilm jelenet
Tegnap beszorultunk a villamosba. Helyesebben szólva elakadt a villamosunk a Lemmonier és Anneessens megálló között, ugye a föld alatt vagyunk, teljesen metró hangulat, csak hát ez mégis villamos. Ekkor még vágóképként becsempésznek elénk két tündéri belga kislányt, az egyikük az apukája ölében a másik az ülésen viháncol és közben kő papír ollót játszanak. Kezdetben ez mindenkire jó hatással volt. Még nem sejtjük a veszélyt, a SZÖRNYET aki felettünk már pusztítja New York áram nélkül maradt utcáit ! ! !
Bár néha elment az áram, ilyenkor a mellettem olvasni próbáló belga hölgy mélyet sóhajtott. Aztán úgy húsz perc után a kislányok közül az egyik úgy gondolta, itt az ideje egy sírás hadművelet elindításának. Persze gondolom, hogy közös érdekképviseletből tette, remélve hogy így hamarabb kijutunk, mindenesetre olyan intenzíven képviselte az érdekeinket, hogy a mellettem lévő hölgy becsukta a könyvét, az előttem ácsorgó srác elővette az Ipodját, a kislány testvére pedig úgy érezhette, hogy ebben a szituációban nem hagyhatja egyedül nővérét, Ő is bekapcsolódott a síró klubba.
Ezután még tíz perc következett a zárt ajtós álló villamoson, ami meglehetősen feszült hangulatban telt.
Majd egy recsegő hang elmondta az utasításokat és az ajtók kinyiltak. Egy teljesen sötét alagút közepén vagyunk, ismétlem, fura csend honol a filmben. Egyesek kendőiket az orruk elé téve lépik át a "küszöböt". A villamos és az alagút fala között egy kb. 50 cm-es perem húzódik, pont olyan amin ha amerikai katasztrófafilmben lennénk előtte megmutattak volna egy sunnyogva rohanó patkányt. Szóval ezen a peremen oldalt fordulva araszolunk egyenként. Itt már látnunk kéne, hogy messzi az alagútban ömlik felénk a víz ! De mi csak szépen csendben vonulunk.
Itt ott egy-egy neon van a falon, ami által az alagút tulsó szélén hatalmasra nagyított emberalakárnyékok suhannak mellettünk. Egyszercsak kis fényt látunk !! ! és egy tucatnyi bámészkódó embert, finoman átlépjük az "életveszélyes belépni" táblát hátulról, és már kint is vagyunk.
Bár néha elment az áram, ilyenkor a mellettem olvasni próbáló belga hölgy mélyet sóhajtott. Aztán úgy húsz perc után a kislányok közül az egyik úgy gondolta, itt az ideje egy sírás hadművelet elindításának. Persze gondolom, hogy közös érdekképviseletből tette, remélve hogy így hamarabb kijutunk, mindenesetre olyan intenzíven képviselte az érdekeinket, hogy a mellettem lévő hölgy becsukta a könyvét, az előttem ácsorgó srác elővette az Ipodját, a kislány testvére pedig úgy érezhette, hogy ebben a szituációban nem hagyhatja egyedül nővérét, Ő is bekapcsolódott a síró klubba.
Ezután még tíz perc következett a zárt ajtós álló villamoson, ami meglehetősen feszült hangulatban telt.
Majd egy recsegő hang elmondta az utasításokat és az ajtók kinyiltak. Egy teljesen sötét alagút közepén vagyunk, ismétlem, fura csend honol a filmben. Egyesek kendőiket az orruk elé téve lépik át a "küszöböt". A villamos és az alagút fala között egy kb. 50 cm-es perem húzódik, pont olyan amin ha amerikai katasztrófafilmben lennénk előtte megmutattak volna egy sunnyogva rohanó patkányt. Szóval ezen a peremen oldalt fordulva araszolunk egyenként. Itt már látnunk kéne, hogy messzi az alagútban ömlik felénk a víz ! De mi csak szépen csendben vonulunk.
Itt ott egy-egy neon van a falon, ami által az alagút tulsó szélén hatalmasra nagyított emberalakárnyékok suhannak mellettünk. Egyszercsak kis fényt látunk !! ! és egy tucatnyi bámészkódó embert, finoman átlépjük az "életveszélyes belépni" táblát hátulról, és már kint is vagyunk.
2009. február 23., hétfő
2009. február 22., vasárnap
Bruno a Belga
2007 januárjában váltottuk egymással az első leveleket, mikor én még teljes gőzzel az 1926-os Ausztrál - Angol ckrikett meccsre kiadott limitált szériás Thornes Toffe márkájú fémdobozt kutattam, de pusztán 9 db másik dobozt találtam nála, amit ez elmúlt 2 év alatt szépen el is cserélgettünk. Akkor még nem hittem volna, hogy egy napon egy kocsiban ülünk...
Brunot egy magas, vékony, öltönybenalvó, üzletembernek képzeltem, aki naponta repül át kontinenseket az apple-air szárnyán, és hobbiból 600 euros fémdobozokat vásárol.
A valóság : Bruno egy alacsony, pocakos, kopaszodó RENDŐŐR.
És fémdobozokat gyűjt ! Még mindig mosolyra fakadok, amilyen akcentussal kicsattant a száján az a mondat, hogy :"Im a policeman -eeeeh" Mert azt hogy "eeeeh" minden mondatának végéhez hozzáfűzte. Ez kezdetben még nem annyira, később már kissé fületszúrt...Szóval ácsorogtunk egymás mellett úgy 27 másodpercig az Ibis hotel bejáratánál, hajnalok hajnalán, a sötétben, ahová a találkozópontot rögzítettük, ilyen precizitással :
mert ugyanis Ő meg volt győződve, hogy én idősebb vagyok, én meg ugye meg voltam győződve hogy egy terepmintás nadrágban, hatalmas sörhassal ácsorgó, kis kopasz emberke nem lehet Bruno. Mondta persze, hogy Toyotaja van, arról felismerem, de ez számomra olyan, mintha azt mondanám most Önöknek, hogy "holnap akkor találkozunk ! A Hartwig und Vogel-es fémdobozban jövök ! " de legalábbis hasonló.
Szóval a megdöbbenéseink után jókedvűen huppantunk a Toyotaba, és máris elkezdtük vesézni a fémdobozok világát. Megdöbbentően jó érzés, mikor az ember egyfajta hobbiban hasonló lelkesedőkre lel.(egyperces néma csönd a Kapirgálófórum rajongóiért) Az, hogy nem kell magyarázkodni, hogy menjünk külön a piacon ! Mert ez EVIDENS..hogy külön rohanunk, és mindenki kutat, és az hogy a piac után a kocsiban ülve mindketten fel tudjuk idézni az összes látott fémdobozt, hogy a Bensdorpos kakaó doboznak jó ára volt, dehát milyen csúnya volt a teteje, és hogy a Nestor cigisdobozból a legkisebb már nem annyira eladható Ebay-n mint két évvel ezelőtt. Óriási élmény volt, bár fémdobozt nem találtunk, a piac teljesen lenyűgözött. Olyan tárgyakkal volt ugyanis teli, amelyet az Ecserin nem sűrűn látni, ott volt egyből a bejárat mellett egy hatalmas indiai elefánt ! PL :egy klippbe, vagy egy filmbe rendkívül izgalmas kellék lehetne, bár én még egy lakásba is el tudnám képzelni.
Aztán volt egy csomó vidámparkból kiselejtezett "kellék". Mmmmm. Kis autók, meg hintalovak !
A kopott szekrények varázsáról már ne is ömlengjek.
Az utolsó mondat, amit meg kell osszak Önökkel, hogy Bruno egy másik bolhapiacra is átvitt, ami sokkal inkább zsibvásár hangulatú volt, és az Árpád hídhoz hasonló híd alatt húzódott, Duna nélkül. Szóval ott ácsorgott egy nagy kartondoboz az utolsó árusnál, akihez igaziból senki nem nagyon ment oda. Szőnyegeket árult, meg egy két lim-lomot. Nem tudnám felidézni pontosan, hogy miért de olyan egyértelműnek tűnt, hogy nekem bele kell nézni abba a kartondobozba.
Hát ez volt benne :
Brunot egy magas, vékony, öltönybenalvó, üzletembernek képzeltem, aki naponta repül át kontinenseket az apple-air szárnyán, és hobbiból 600 euros fémdobozokat vásárol.
A valóság : Bruno egy alacsony, pocakos, kopaszodó RENDŐŐR.
És fémdobozokat gyűjt ! Még mindig mosolyra fakadok, amilyen akcentussal kicsattant a száján az a mondat, hogy :"Im a policeman -eeeeh" Mert azt hogy "eeeeh" minden mondatának végéhez hozzáfűzte. Ez kezdetben még nem annyira, később már kissé fületszúrt...Szóval ácsorogtunk egymás mellett úgy 27 másodpercig az Ibis hotel bejáratánál, hajnalok hajnalán, a sötétben, ahová a találkozópontot rögzítettük, ilyen precizitással :
mert ugyanis Ő meg volt győződve, hogy én idősebb vagyok, én meg ugye meg voltam győződve hogy egy terepmintás nadrágban, hatalmas sörhassal ácsorgó, kis kopasz emberke nem lehet Bruno. Mondta persze, hogy Toyotaja van, arról felismerem, de ez számomra olyan, mintha azt mondanám most Önöknek, hogy "holnap akkor találkozunk ! A Hartwig und Vogel-es fémdobozban jövök ! " de legalábbis hasonló.
Szóval a megdöbbenéseink után jókedvűen huppantunk a Toyotaba, és máris elkezdtük vesézni a fémdobozok világát. Megdöbbentően jó érzés, mikor az ember egyfajta hobbiban hasonló lelkesedőkre lel.(egyperces néma csönd a Kapirgálófórum rajongóiért) Az, hogy nem kell magyarázkodni, hogy menjünk külön a piacon ! Mert ez EVIDENS..hogy külön rohanunk, és mindenki kutat, és az hogy a piac után a kocsiban ülve mindketten fel tudjuk idézni az összes látott fémdobozt, hogy a Bensdorpos kakaó doboznak jó ára volt, dehát milyen csúnya volt a teteje, és hogy a Nestor cigisdobozból a legkisebb már nem annyira eladható Ebay-n mint két évvel ezelőtt. Óriási élmény volt, bár fémdobozt nem találtunk, a piac teljesen lenyűgözött. Olyan tárgyakkal volt ugyanis teli, amelyet az Ecserin nem sűrűn látni, ott volt egyből a bejárat mellett egy hatalmas indiai elefánt ! PL :egy klippbe, vagy egy filmbe rendkívül izgalmas kellék lehetne, bár én még egy lakásba is el tudnám képzelni.
Aztán volt egy csomó vidámparkból kiselejtezett "kellék". Mmmmm. Kis autók, meg hintalovak !
A kopott szekrények varázsáról már ne is ömlengjek.
Az utolsó mondat, amit meg kell osszak Önökkel, hogy Bruno egy másik bolhapiacra is átvitt, ami sokkal inkább zsibvásár hangulatú volt, és az Árpád hídhoz hasonló híd alatt húzódott, Duna nélkül. Szóval ott ácsorgott egy nagy kartondoboz az utolsó árusnál, akihez igaziból senki nem nagyon ment oda. Szőnyegeket árult, meg egy két lim-lomot. Nem tudnám felidézni pontosan, hogy miért de olyan egyértelműnek tűnt, hogy nekem bele kell nézni abba a kartondobozba.
Hát ez volt benne :
2009. február 21., szombat
IKErA
Ma bevallom egy kicsit "otthon" voltam. Ugyanis az itteni IKEA bejáratától keltett térelrendezés megdöbbentően ugyanazt az elvet követi mint az Örs Vezér terén. Jobbra a százforintos hot-dog ok országa (itt 65 cent), balra a gyereköngyilkosságok golyóföldje, felettünk pedig az étterem.
Nem hezitáltam a kedvenc svéd húsgolyóim láttán, hiszen mondom, "otthon" voltam. És még a tömeg sem zavart, hiszen hozzászoktunk, síró gyerekek a sorban, és az ingyenkávét kétszerivók hada. Semmi nem riasztott vissza. Egyetlen megdöbbenésem pusztán : a beltéri lakásokban ülő, álló, evő, kendős nénik látványa volt...amiből azért otthon kevesebb van.
Nem hezitáltam a kedvenc svéd húsgolyóim láttán, hiszen mondom, "otthon" voltam. És még a tömeg sem zavart, hiszen hozzászoktunk, síró gyerekek a sorban, és az ingyenkávét kétszerivók hada. Semmi nem riasztott vissza. Egyetlen megdöbbenésem pusztán : a beltéri lakásokban ülő, álló, evő, kendős nénik látványa volt...amiből azért otthon kevesebb van.
2009. február 20., péntek
SOldout
19 :02 Ne kérdezzék milyen márkájú kocsival, de olyannal ami gombnyomásra : "trrrrrr" behajtja visszapillantó-tükreit, - indultunk el kettesben : Parvine és én A Koncertre. Parvine akinél lakom, leginkább Sophia Loren belga kivitelben (Iránból importálva), hatvanötéves topmodell, akiről sosem hinnénk hogy a nagymamánk is lehetne. Szóval az Ő legkisebb lánya Charlotte menő belga zenekar frontasszonya, az elektronikus ütemeket pedig bartája: David idézi elő. Vipjegyünk volt, de azért időben elindultunk a 19:45 ös kezdetű eseményre.
Ami újat tapasztaltam Parvine-nal az utunk során :
Megláttam Őt először piros kötött sapkbán.
Rúzsozott szájjal.
Hallottam Őt franciául káromkodni vezetés közben.
És egyszerre szisszentünk fel a körforgalomban tolató kamion láttán.
A pisilő kisfiú melletti utcában találunk parkolóhelyet.. "trrrr"visszapillantótükör behajtódik.
Az idő pontosan :19.30.
19:38.Bentvagyunk. Kissé hezitálunk, hogy itt lesz-e a koncert, mert Parvine szerint nekik nincs dobuk ! Márpedig a színpad közepén egy hatalmas rikítózöld színű dobfelszerelés pihen.
19:41. A ruhatároslánytól megtudjuk, hogy a Soldout koncert 21:30-kor kezdődik. A jegyen csak a kapunyitás időpontja látható.
19:45. Négyesben ülünk egy asztalnál : Parvine, én, és két darab cseresznyés sör.
Ami azt illeti szó szerint jól eltöltöttük az időt a sörök társaságában. Beszélgettünk Parvine másik két lányáról, és sejtelmesen ugyan de finom családi titkok elevenedtek fel szemeim előtt. Mint ahogy minden családnak megvannak a maga érthetetlen szövődményei, ott volt rögtön Parvine középső lánya, aki nem jött oda köszönni az anyukájának. Ekkor már mindenkivel megismerkedtem én is. A legidősebbik lánnyal, és annak belga férjével, a középső lány török fiújával, a gimis osztálytársak hadával, akik között ott volt Dimitrij "The Greek" azért ez a neve mert az osztályban volt egy Dimitrij "The Russian" is...szóval a görög fiú, aki aztán annyira bemutatott mindenkinek, hogy az egyik belga osztálytárs azt feltételezte külföldi zenei menedzser vagyok. (ez eddigi legjobb titulusom) (a legrosszabb pedig mikor azt kérdezik, hogy abból az országból jöttem-e, ahol megölték azt a francia erasmusos lányt?)
A koncert második számának végén, ami az "I don't want to have sex with you" címet viselte
jöttem rá arra, hogy a fülsüketítő fütyülések a számok végén Parvine szájából erednek, aki ekkorra már topra vetkőzve ugrált mellettem. Iszonyú aranyos volt. A lánya egyébként ugyanúgy néz ki mint Ő fiatalon, még a szemüvegük is ugyanaz :
http://www.youtube.com/watch?v=z38CnEfEBNI&feature=related
Ami újat tapasztaltam Parvine-nal az utunk során :
Megláttam Őt először piros kötött sapkbán.
Rúzsozott szájjal.
Hallottam Őt franciául káromkodni vezetés közben.
És egyszerre szisszentünk fel a körforgalomban tolató kamion láttán.
A pisilő kisfiú melletti utcában találunk parkolóhelyet.. "trrrr"visszapillantótükör behajtódik.
Az idő pontosan :19.30.
19:38.Bentvagyunk. Kissé hezitálunk, hogy itt lesz-e a koncert, mert Parvine szerint nekik nincs dobuk ! Márpedig a színpad közepén egy hatalmas rikítózöld színű dobfelszerelés pihen.
19:41. A ruhatároslánytól megtudjuk, hogy a Soldout koncert 21:30-kor kezdődik. A jegyen csak a kapunyitás időpontja látható.
19:45. Négyesben ülünk egy asztalnál : Parvine, én, és két darab cseresznyés sör.
Ami azt illeti szó szerint jól eltöltöttük az időt a sörök társaságában. Beszélgettünk Parvine másik két lányáról, és sejtelmesen ugyan de finom családi titkok elevenedtek fel szemeim előtt. Mint ahogy minden családnak megvannak a maga érthetetlen szövődményei, ott volt rögtön Parvine középső lánya, aki nem jött oda köszönni az anyukájának. Ekkor már mindenkivel megismerkedtem én is. A legidősebbik lánnyal, és annak belga férjével, a középső lány török fiújával, a gimis osztálytársak hadával, akik között ott volt Dimitrij "The Greek" azért ez a neve mert az osztályban volt egy Dimitrij "The Russian" is...szóval a görög fiú, aki aztán annyira bemutatott mindenkinek, hogy az egyik belga osztálytárs azt feltételezte külföldi zenei menedzser vagyok. (ez eddigi legjobb titulusom) (a legrosszabb pedig mikor azt kérdezik, hogy abból az országból jöttem-e, ahol megölték azt a francia erasmusos lányt?)
A koncert második számának végén, ami az "I don't want to have sex with you" címet viselte
jöttem rá arra, hogy a fülsüketítő fütyülések a számok végén Parvine szájából erednek, aki ekkorra már topra vetkőzve ugrált mellettem. Iszonyú aranyos volt. A lánya egyébként ugyanúgy néz ki mint Ő fiatalon, még a szemüvegük is ugyanaz :
http://www.youtube.com/watch?v=z38CnEfEBNI&feature=related
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
