Idén először ettem cseresznyét. Mégpedig egy szemet. Az egyik árus adta nekem ajándékba, pedig egyáltalán nem tűntem potenciális vevőnek.
Az olasz lányok kötelezővé tették számomra az olivabogyós kenyér kóstolását. Kicsit sem bántam meg. Belevan sütve a bogyó, ami ettől függetlenül állagából csipetnyit sem veszít, zamatát viszont átadja a pogácsa szerű tészta minden egyes morzsájának. És az egész olyan friss üde Toscána illatú. Ezt tépdelve hárman sétáltunk a piacon, ahol mangó, eper, sárgadinnye illat lengte körül a virágcsokorral lépdelő embereket. Merthogy annyi tulipán és rózsa volt..mint egy kisebb fajta kukoricamező. Valamint ettünk egy gombócos fagyit, és merthogy egyetlen egy gombócnév volt, melyet nem ismertem még ízileg ki kellett, hogy próbáljam: Violette.
Lila színű leírhatatlanul finom mennyei fagyi édestölcsérben. Ezután ejtőzés a Flage melletti tó partján...majd elkezdődött a főpróba.
Elhatároztam ugyanis, hogy ma neki kell veselkedjek. Én és a bőrönd. Hogy belefér-e minden, és ha bele is, az hány kilo ? Nos, az utóbbi kérdésre holnap fogjuk megtudni a választ, de úgy tűnik belefér minden aminek benne kell lennie. Azt nem állítom, hogy nem egyedileg fejlesztett becsukási módszerrel, de még a cipzárakat is be tudtam tökéletesen húzni, és miután behúztam figyelmesen vártam mellette 10 percet és nem durrant ki.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése