Az életembe csöppent az első half frame és square 35 mm-es álmom a MINI DIANA. Kecsességét már csak érintése, valamint csomagolásától való megfosztása szárnyalhatta túl.A kicsi dobozából kihúzva az ember első meglepetése a külön kis piros kartonba csomagolt lencsevédő. A doboz belseje, mint egy Ibsen féle babaház tapétája, megingathatatlan határozottsággal élő matt karton, melyre nyomtatott DIANA fotók fényes felületet kaptak ! Nekem már a neve is összerántja szívizmaimat, hiszen átvételét is -ahogy a karácsonyi perceim 93,7 % -át Dianáscukrokkal a számban töltöttem. De erről a szenvedélyemről, majd külön történetként számolok be. Kihúzva a lencsevédőt tehát a dobozából, találu
nk még egy darab nem hétköznapi alakkal megáldott könyvet, valamint egy kis füzetet, amiben részletes ábra jelzi, hogy melyik gombbal mit hogyan lehet állítani DIANA-n. Ezután kipattintjuk a vákumszívott átlátszó takaróból a kecses hercegnőt. Érdessége, valamit kék színe számomra egy amerikai, sőt new york -i tengerpart hullámait kelti lelkemben. Mintha visszarepülnénk az időben, a hosszú fürdőruhát hordó nők korába, lencséje nőiesen kidomborodik, hátulján az egyik legszebb lágy hangot kiadó gomb mellett a két opció : 24 X 17 vagy 24 X 24 ! Egyszerűen mennyei.Az első küldetés, melyet a MINI DIANAMMAl tervezek nyélbe ütni, az a KOLI2010 -nevű hadjárat, melyben négyzetes alakban fotózom be a MOME koli minden egyes szobáját lakóival, terveim szerint "plafon szemszögből" és végül egy fotótérképet kapunk, egyfajta életút metszéspontról...hogy ebben az évben ki kivel osztotta meg életét !
Az ünnepi repertoárunkat idén anyukám felülmúlhatatlan : petrezselymes libacombjai színesítették.
A szokásos halászlevet apukám most egy különös trükköt használva segítségül (egy halászt) három féle halból készítette el.Tiszai Pontyból, Törpeharcsából és Keszegből. Az eredmény egy testes, kellemesen csípős magyaros íz lett, melyről nekem lelki identitászavaromban úszkálva, mindig a hortobágyi naplemente jut az eszembe. 
Ezt követték még anyukám aszalt sárgabarackkal és bacon szalonnával töltött sült pulykamellei !Még keresem rá a kimondható szavakat.
Rántott virágot vajon ettek már ? Vagy viráglevest ? Párolt szirmokat ??Én mindig úgy megkívánom őket.
Magamtól idén egy olyan könyvet kaptam, melynek már a beszerzése is egy regény első pár oldalához méltó történet lehetne. Történetesen ugye nagy Truman Capote rajongó vagyok. Egyszerűen csodálom az írásba vetett öngyötrő szenvedélyét, lenyűgöz, amit ebben a könyvében is ( Mozart és a Kaméleonok) az írás átkáról -és tehetségének használatáról ír.
A könyvre hosszas és eredménytelen antikvitásjárás után végül a Vaterán bukkantam rá.
A hölgy - a könyv most már régi tulajdonosa - csak annyit írt megjegyzés gyanánt :
átvétel harmadik kerület Zápor utca 59.
Hm.
Napokig vártam, hogy essen az eső, mert úgy éreztem a Zápor utcába csak esőben illik menni. Végre december 23-án elkezdett szakadni. Pest ilyenkor mutatja a legigazibb arcát felénk,talán azt hiszi egyedül van, és nekem ez mindig szívderítő. Az Árpád hídon át suhanva a kocsiból, az ablakra tapadt esőcseppeket halszemoptikának használva a Margitsziget szinte kör alakú. A Dunán meg ott úszik még ilyen cudar időben is az én áhított Vízibuszom ! (Amire januárban tervezem befizetni magam ! )
Szóval a Zápor utcáról azt kell tudni, hogy van benne pár panel. Azok a típusú panelek, melyeknek a tetejét nem látni. Hosszasan kerestem a titokzatos hölgy által megadott 47-es csengőt, mire egy idős úr tűnt elő a semmiből és annyit mondott: a számok a bejárat mellett vannak, ez a hátsó ajtó !
Azt, hogy honnan tudta mindezt, a mai napig nem tudom. Remegő kezével elővette kopott bőrkabátja zsebéből a kulcsot és beengedett. A mai napig nem vagyok biztos, hogy esetleg személyesen Luciferrel beszéltem-e az ez után következő percekben, merthogy azt mondta : a kilencedikre megy ugye ?
- Iiiigen. Válaszoltam, de közben azon tűnődtem, hogy lehet hogy valakinek ilyen szürke időben besötétedik a szemüvege.
A Liftre vártunk, és nekem kedvem lett volna efféle kérdéseket feltenni felé : Mondja csak a Mennyországban majd ehetünk még Hamburgert ? Mert ha nem,akkor minden kövér embernek oka van halálraenni magát, hiszen ezt az élményt már csak itt a Földön élhetjük át.
De nem szóltunk egy szót sem.
Sakkozni kezdett.
- Elnézést - kérdeztem -szokott egyedül is játszani ?
- Hiszen láthatja.
- Beszállhatok ? Megőrülök a sakkért.
- Szerintem az élet is olyan mint egy nagy sakktábla.
- Ezt hogy érti ?
- Sok gyalog van, akik alapjában véve, rendes, jóravaló emberek, többségük mégis úgy érzi életük alkonyán fölösleges áldozatokat hozott, céltalanul hunynak ki. Vannak futók, akik loholnak jobbra balra, sosem tudnak kis lépéseket hozni, mégis megbotlanak saját lépésükben ! Vannak lovak. Igazi igás lovak. Jól terhelhető, vágtázni merő emberek. Vannak bástyák, akik nagyon jól terhelhető, lelkileg stabil emberek, csak a tűz hiányzik sokszor belőlük. Vannak, - és itt mély levegőt vett - királyok. Nem túl sokan ugyan. De őket sajnálom a legjobban. A legjobban manipulálható emberek ezek. Csipetnyi bátorságuk sincs arra, hogy felismerjék magukban az erőt arra, hogy változzanak. Gőgösek és megfoghatatlan célok éltetik őket, sokan épp ezek által "tartják őket sakkban".
És végül kis hölgy, elárulom magának, vannak a legérdekesebb jellemek : a királynők.
A királynők nem feltűnőlények, mégis vezetni képesek egy egész csapatot. Határozottak, de életüket bármikor feláldoznák egy nemesebb cél érdekében. Elkötelezettek, és hisznek az ész taktikájában. Okosak. És ami a legérdekesebb jellemzőjük, hogy tudnak élni.
Szó szerint így mondta, mikor kinyílt előttem a lift ajtaja.
Ő még lent maradt, de mire visszatértem kezemben a Capote könyvvel, már nem volt sehol.
