2010. január 18., hétfő

Álo'm

Nos. 2005 -ben nyitottam egy olyan című füzetet életemben melyre fakuló színű golyóstollal ezt véstem : Fura álmaim. Nyilván ezekből olyan sok nincs, de vannak egészen elképesztőek, olyanok amiket beülnének megnézni moziba tucatjával, csak még nem találták fel az Álomkirenderelő gépet. Tehát álom formátumból még nem tudunk AVI -ba vagy MPEG2 -be konvertálni. Sajnos, ez az alkalmazás még gyerekcipőben jár, pedig szerintem simán beleillene az Apple arculatába.
Szóval ma éjjel rendkívülit álmodtam. Keresem az okát, megfejtését, online függő álomfejtők jelentkezését várom.

Valahol nyugat Virginia -ban ébredtem, egy szénaszagú padláson. Arcomra egy vékony kis résen át sütött a felkelő Nap sugara, és már az olyan forró volt, hogy szinte egy csíkban égetett. Nyár volt. Búzátringató szellővel. Ahogy felébredtem már hallottam, valami fura zenebona hangját messziről, de ezzel mit sem törődve lemásztam az alattam reggeliző indiánok szintjére. Az apa -indián pipázott, fején tollak, mellette két kislány, anyuka háttérbe életlenül mosogat. Ekkor sikítást kezdtünk hallani. Apa indián egy cimborája berohan és számomra érthetetlen nyelven leizzadva magyaráz valamit, amitől mindenki megrémül. A két kislány szinte sírni kezd. Az Apa indián felfelé tereli őket a padlásra, én mintha ott se lennék. Senki nem törődik velem. Elindulok a kifelé törtető ismeretlen barát nyomába. Ahogy kilépek meglátom, hogy a fából készített GYÖNYÖRŰ házak előtt egy nagy part húzódik, mögötte végeláthatatlan mező. És a házak így egysorban állnak. A part tetején villanypóznák. Messze, egészen messze, kidőlt egy villanypózna, és egy ló volt belegabalyodva a vezetékbe (ez visszatérő kép, évek óta nálam ). Szinte vergődött, üvöltött. Igen ám, de ekkor én is elképedtem. Ez a barna ló, aminek az orrán egy fehér csík volt, legalább akkora volt mint a MOME épülete, ha nem nagyobb ! Tehát óriásló, vagy mi. Hirtelen kikeveredett a vezetékek birtoklásából és elkezdett egyenesen felém vágtatni. Ekkor már mindenki a házakban volt, vagy messze futottak. És engem ekkor elöntött valami leírhatatlan érzés, olyasmi mint a nyugalom és a mosoly metszete. Hirtelen arra gondoltam, hogy ez annyira szép. Valószínűleg nem kapnék ötöst a "Pánikhelyzetben gyakorolt életrevalóság" tárgyból . Elővettem a fényképezőgépemet, mert hirtelen arra gondoltam, hogy milyen szép fotó születhet a halálom által. Ennél nem kell szebb távozás. szinte láttam a címlapokat : "Meghalt, de halálának pillanatában zseniálisan komponált képet örökített meg a vágtató Óriáslóról." Már szinte éreztem a szelet, amit tolt maga előtt, hangosan fújtatott, és a dobbantásaitól szabályosan remegett a talaj. És ekkor belenéztem a műanyag mini Dianamba (merthogy az volt a zsebemben) és kattintottam. Nagyon szép volt a "lencsén" át látott kép, ahogy a ló háta mögül jövő fények, szabályos kontúrt alkottak a ló körül. Ekkor történt a csoda. A ló valahogy megrettent tőlem, vagy inkább csak hirtelen kíváncsi lett. Megtorpant. Rám nézett , és beszaladt a mellettem a semmiből - a földből - előtörő hatalamas FA KASTÉLYBA. Merthogy a kastély minden részlete fából volt faragva. Itt - ott szú ette nyomokat láttam a barokk korlátokban. El tudjuk képzelni, ha a ló akkora volt, mint a MOME, mekkora volt ez a kastély. Utána eredtem, apró porszemként, még több fotót akartam készíteni, mert akkor már tudtam, hogy valamiféle külföldi országban tartózkodom, és át kell adjam majd a barátoknak az élményt. Amint beléptem a kastélyba, egy bájos kis család Karácsonyi ajándékozásába csöppentem, majd hirtelen amelyik oszlop mögé a ló bement a másik oldalán egy szőke hajú lány lépett elő, elég fáradtan, és kezében fényképezőgéppel és ugyanúgy ahogy én a lovat, le akart engem fotózni. Így hát lefotóztam én is őt. Ez az a típusú kép, amin ugye egyik szereplő feje sem látszik majd, csak a két személy, akik a fejük elé fényképezőgépet tartanak. De ahogy elkezdett futni, ugyanúgy dobogott még, mintha ló lenne, és amint megláttam a lábait észrevettem, hogy patái vannak !

Ám ekkor, újra kimentem a fa kastélyból, és itt kezdődött a leges legszebb része az álmomnak. A régóta hallatszódó lágy muzsika hangjai felerősödtek. És ekkor megpillantottam hogy felvonulás van. Nekidőltem az egyik hatalmas fa oszlopnak. Elképedtem. Ez a felvonulás kérem, nem a földön, hanem a VILLANYPÓZNA vezetékein zajlott ! Megannyi –főleg japán ! – kis kötéltáncos gyermek vonult egymás mögött, lassan lépdelve a vezetékeken. Kezükben hegedű, trombita, csemballó. Néha egy-egy vonást a vezetékeken húztak, adott ritmusra, mert annak is hangja volt ! És ahogy jöttek sorra, jött köztük –szintén a villanyvezetéken – régi két kerekű biciklin bicikliző cilinderes úr. Aki a póznák tetején mindig hangosan felnevetett. A kalapja piros- fehér csíkos volt, és Ő meg felhőket húzott. Tényleg nem hiszem el, ha nem látom. Három darab szabályos bárányfelő volt a kezéhez kötve, mint egy lufi, és folyton rászólt a gyerekekre, hogy menjenek már kicsit arrébb, az Ő sávjából. (mert ugye a villanypóznákon több vezeték is fut) Ameddig a szememmel elláttam jöttek a gyerekek, artisták, volt hogy egy egész csapat tüllszoknyás balerina ! És keringő szerű dallamokra vonultak az utcákon. Nem győztem kattintgatni, a szebbnél –szebb képeket.

Itt ébredtem fel.

2010. január 15., péntek

Örökrangadó



Tisztán emlékszem arra a Dramaturgia óránkra a B9-ben, mikor mindenkinek le kellett írnia egy kis cetlire, hogy ha tárgy lenne mi lenne. Az első felszólított ember magát kaleidoszkópnak definiálta, aztán volt aki varázspálcának, golyónak, nekem ez állt a lapomon :villanykörte-dianáscukor. A kötőjelet először hezitálásképp írtam le, rettegve attól a kíntól, hogy felolvasom a szót : "Dianáscukor" és lassított felvételként látom majd, amint mindenki nyálfröcsögő szájjal szakad a nevetéstől rajtam, ujjaival felém mutatva, bal kezüket hasukon tartva, hogy "dehát az nem tárgy". Aztán rájöttem,voltaképpen mindkettőben rengeteg hasonló tulajdonság van, így ha engem szólítanak fel, mindkettőt megindokolom. Persze, nem szólítottak fel, azóta is a fiókomban lapul a cetli. De vegyük csak alaposabb elemzésbe az én kedvenc ranglistámat.Tudom, hogy a cukor, mennyire egészségtelen, meghogy az efféle édességek mennyire rákkeltőek, hajőszítőek, könnycsatorna-szárítóak, és fogszúvásítók, de mindezekkel együtt rettenet módon odavagyok értük.
Az első helyen, aranyérmes a Dianáscukor. Szerető szenvedélyem odáig sodort, hogy voltam már a Szilhalom (ez a falu neve) tehát - - > Szilhalmon lévő Dianáscukorgyár kapujánál, amerikai zászló mintájú kendőt csavarva a fejemre, napszemüvegben, hosszú bőrkabátban - biztos ami biztos - és kopogtattam, hogy bejussak, hogy felfedezzem a titkot, ahogy készítik ! De senki nem nyitott ajtót. Szóval kérem, Dianáscukorból is létezik hazánkban többféle. Akik kicsit is éreznek vonzalmat íze iránt, azoknak a képen látható speciális fajt javasolnám, mely új termék, 2008-tól van csak a piacon. Súlya : 9 gramm, íze mennyei. Ébren töltött éjszakáim egyharmadát mindig arra szánom, hogy azon agyalok, hogyan lehetne a Dianáscukor csomagolását "fényévekkel" elegánsabbá tenni, majd mindezt nagy mennyiségeben külföldre exportálni, hogy Magyarország hirtelen Világhírűvé váljon, és kintről jövő határátlépési tilalmat keljen elrendelnünk az ízszomjas Dianáscukorrajongóknak !
A második helyen a MAOAM cukorkák állnak, ezek közül is, nehezen írom le, de : a Cseresznyés ! Igaziból megvallva csak Csehov miatt. Egyértelműen a Cola-s ízű a kedvencem, de a cseresznyéről állandóan eszembe jut Csehov, és akkor már átbillen a voksom a kuriózumi ízfokozó faktor hatására, fejemben betöltődik Irina monológja, és potty, kipottyan a cola -s íz a ranglistáról, diadalmaskodik a Cherry !Külön fejezetet szeretnék nyitni a MAOAM cukrokákon található rejtélyesen perverz zöld figurának. Ki ő ? Miféle lény ? Miért érez ilyen eltitkolhatatlan vonzalmat a szerényen mosolygó gyümölcsök iránt ? Mindezen zavarba ejtő viselkedésén felülemelkedve miért nyújtja ki minden képen a nyelvét ?Kifejezetten MAOAM szakbarbároknak ajánlom, a nyilván általuk jól ismert Zöldalmás ízvilágot. Rikta faj ! Látszik, hogy a lény barátunk is enyhébben játszik ezzel az ízzel pengetett érzelmei húrjain : Harmadik helyen ácsorog a MELBA kocka, ananászos változata. A Párizsi kockát kicsit se kedvelem ehhez képest, ebben az ananászos ízvilágban, az étcsokoládé lágy roppanásában....van valami észbontó. Súlya : 13,1 gramm ! Definiálása : Ananászízű alkoholos krémmel töltött étcsokoládé. Tartalmaz tejet és szóját, nyomokban földimogyorót, dióféléket és glutént. Továbbá nagyon szeretem a csomagolásának a hangját. Miközben kinyitja az ember, sejtelmesen serceg az ezüstpapír, mintha valami titkot súgna.
Szeretem továbbá azt, hogy ezek mindegyike általában a pénztár melletti "dühöngőpolcon" található, és hogy minden egyes pénztárosnő lenézően néz, amikor kiejtem a számon : még két dianáscukrot kérnék.

2010. január 12., kedd

Albert Knob rendhagyóan észrevétlen élete *

*( Részlet a készülő Üveglevelek - ből)

Minden ember a saját szabályainak az áldozata. Egyikünk sem gondolná azonban, hogy mindez milyen határokat jelent. Albert Knob nevét hiába keressük a Wikipédián. Csakúgy, mint a legjobb anyák, kik pusztán "annyit tettek", hogy segítettek lányaiknak és fiaiknak értelmes, önálló felnőtté válni, úgy hogy később ők is jó társsá, szülővé válhassanak, nincsenek feltüntetve ezen az oldalon. Mondhatnánk hát mégis, hogy életük során ezek a személyek nem tettek semmi említésre méltót ?
Albert Knob ennél jóval többet tett. Többet mindannyiunknál, s művének legfontosabb mozdulata volt, hogy végül semmi ne maradjon fent róla, hiszen ma már, életének minden másodpercét megörökítheti bárki, megvannak rá a különféle eszközök és felületek, amik mindenki számára elérhetővé teszik a fent maradást. Ám az Ő elveinek fontos része volt, mondhatnánk, művének koronája, hogy nyomtalanul távozzon. Albert Knob saját szabályainak martalékaivá vált.
Megszületésének pillanatában emlékezései szerint két opció közül választott. Fogadalmat kötött ugyanis magával, ha férfi orvos vágja el a köldökzsinórt, mely édesanyjához köti, sírni kezd, ha viszont női orvos nyisszant meg se rezdíti száját, magát halottnak teteti. Női orvost adott az ég 1967. április 2-án, egy szélfútta vasárnapi hajnalon....így kezdődött hát minden. Albert jó kisfiú volt, annak ellenére, hogy születése pillanatában édesanyja kis híján halálra rémült saját fia látványától. Akkor még senki nem tudott szabályai létezéséről, melyeket- magában ugyan-, de a világra hozott. Nem láthatták, a láthatatlan kalitkát, melyben egész életében élt. Cseperedésének minden lépésével bővült a szabályok alkotásának határa/ számára határtalansága. Hamar megtanult olvasni. Mindez újabb kapukat nyitott a rendszerében. Kiskorában szinte folyton olvasott, ha nem beszéltek hozzá. Azt, hogy egyen-e az adott nap ebédjéből az óvodában, vagy épp otthon, az alapján döntötte el, hogy abban a pillanatban, mikor a dadus az asztalhoz szólítja őket, megszámolja hány szó van azon az oldalon, ahol éppen a könyvben tart. Ha páros szám jött ki ehetett, ha páratlan nem ehetett. Mondanom sem kell, hányszor behívták a szüleit, hogy "Albert már megint napok óta nem eszik". Kezdetben viccesnek, szórakoztatónak találta, hogy senki sem ismeri fel, milyen egyszerű szabályok határozzák meg döntéseit, később azonban egyre jobban rettegett, hamar átláthatnak "rajta" így egyre bonyolultabb módon kellett koordinálnia életét. Az érettségi körül, így nézett ki egy napja :
Amikor reggel felébred az ágyából azonnal rá kell ütnie az ágya mellett lévő polcon porosodó régi, sárga Kaiser márkájú órájára. A mutató megáll. Ekkor a polcon, az óra mellett lévő bőr kockás füzetbe, gondosan felírja, hogy mikor ébredt fel, még akkor is, ha netán csörgött az óra, számít, hogy melyik másodpercben nyomta le. Ezután kel csak fel, összehajtogatja az ágyneműt, négyzetes alakban, a párnákat egymásra rakja, a plédet kihúzza, még egyszer ránéz az órára, beállítja karórája szerint, hogy újra pontos legyen. Kimegy fogat mosni, pisilni, stb..tehát a fürdőbe indul. Menetelése közben kinéz a reluxán át az ablakon. Ha az erkélyük előtt álló tölgyfán lát madarat, legyen az galamb, varjú, gólya, vagy füsti fecske, ha lát rajta egy, vagy annál több madarat, akkor dúdolnia kell fogmosás közben, ha nem lát, akkor meg kell számolnia a gurgulázás utáni köpések számát. Mondanom sem kell milyen mosolygósan indultak azok a reggelek, mikor ült egy madár, vagy fészket rakott egy pár a kertjükben álló tölgyön. A kiköpött vizek számának az a jelentése, hogy hányadik ingét veheti fel a szekrényből. Ha négyszer köpött a negyediket, ha csak kétszer a másodikat, mindig balról jobbra számolva a vállfákat. Ha volt madár a fán, tehát dúdolgatott fogmosás közben, bármelyik inget felvehette. 1985 január 1-jétől minden este lefotózta egy eldobhatós Kodak géppel a cipőjét. Összesen 11 pár cipőt használt el 1985 -től a haláláig bekövetkező időszakban(2008.december 31.éjfél), s mintegy 8399 fényképet készített a cipőiről, hiszen többször előfordult szökőév az élete során.
Miután felöltözött, haját gondosan bezselézte, ingét alulról felfelé haladva begombolta, úgy, hogy a gombok érintése mindig is egyfajta zsíros érzetet keltett benne. Nem kedvelte. Minden évben annyiszor simogatta meg reggel a kertben Fitost - a kutyáját- , ahány éves volt. Tehát az érettségi előtt reggelente pontosan 18-szor. Ezután gimnáziumba indult. Ha édesapja szavát hallotta utoljára a házban, mehetett busszal, ha viszont édesanyjáét, vagy netán egyszerre köszöntek el pont tőle, csak gyalog mehetett.Emiatt sokszor kellett futnia, hogy beérjen. Amikor gyalogosan kellett elérnie a gimnáziumig, nem volt más dolga, mint hogy számolja a lépéseit. Ha páratlan számú lépéssel ért a gimnázium zöld kapujáig, akkor 10 fekvőtámaszt kellett csinálnia, ha viszont páros lépéssel akkor 10 guggolást, de utána azt kellett kiabálnia :" JÓREGGELT MINDEKINEK AKI HALLJA !"
A legtöbben furcsa Albert-nek hívták, pedig Ő mindig jól szórakozott. Az órákon rendszerint azt számolta hányszor köhint a tanár, vagy speciálisan kiemelt egy szót, pl : "most" és egész nap azt számolta, hogy aznap hányszor hallja ezt a szót, hol és kitől. Mindezekről pontos jegyzeteket írt. Legalább évente egyszer megszámolta, hogy egy nap hányszor vesz levegőt, és hányat pislog. Azért ellenőrizte mindezt évenként, hogy hátha felfedez valami jelet, vagy összefüggést a számok között, mely az öregedéssel, vagy bármi mással párhuzamba vonható. Feljegyzései szerint órán ülve percenként 12-szer vett levegőt, hazafelé sétálva percenként 15-ször, futás közben percenként 20-szor, dühösen akár 72-szer is.
A lélegzete,- s mondhatnánk, hogy egész élete- egyetlen egyszer akadt el: 19 évesen lett először szerelmes. Jane a lány, aki semmit nem tudott Albert szabályairól, teljesen szabályosan közeledett felé. Tetszettek neki Albert mélykék szemei, aránytalanul nagy tenyerei. Mikor először csókolóztak Albertnek megremegett a szíve. Legalábbis, Ő így definiálta a naplójában, és mellé feljegyezte, akárhogy próbálta számolni hányat dobbant egy percen belül a szíve "nem tudott arra koncentrálni." Persze sok minden volt számolható Jane-nel kapcsolatban is, de a régi dolgokat nem lehetett félre tenni. A reggelek ugyanúgy az órával indultak, az esték pedig a cipőfotózással értek véget. De idő közben elindult a Jane megnevettetésének számlálása című hadjárat is : 267, ebből 13-szor könnyes szemmel nevetett. Az együtt töltött 3 év során 5-ször adott neki virágot, egyszer pedig egy egész virágcsokrot. (a második évfordulójukra) Egyszer vett neki ékszert, 8-szor hívta meg moziba. Élete során mindössze 4- szer tudta kimondani, azt hogy : "szeretlek". Háromszor Jane -nek, egyszer pedig haldokló édesanyjának, de abban már nem biztos, hogy hallotta. Azt, hogy őt szeretik, kimondva összesen : 22-szer hallotta.
Ahogy jött Jane, úgy ment. Nem tudta, hogy lényegében az egyetlen barátját veszíti el. Hiszen nem voltak valódi barátai, pedig Ő azt hitte sokan vannak. Igaz, Albertet mindenki szerette, de igazán megnyílni soha senki előtt nem tudott, így fordítva sem működhetett a dolog. Mindezt azzal magyarázta, hogy Ő ennél jobban nem tud megnyílni, mert Ő ilyen, mások meg úgy gondolták, neki az élete a számlálások nyilvántartása, semmi több, így elfogadták Őt olyannak amilyen. Albert Knob -ból egy dolog hiányzott nagyon : a szenvedély.
Tudott Ő táncolni a színes lampionok alatt, inni a barátaival a tó partján szúnyogdallamokkal telített nyári estéken, tudott teljes erővel futni, és a legjobb-ízűen enni, vagy nevetni, de tiszta szenvedélyből, szabályainak lánca nélkül egyetlen egy percet sem töltött itt a Földön. Mikor Jane -nel szakított, az volt az indoka, rájött, hogy fontosabbak számára a számok, és az ezekben való összefüggések kutatása, mint hogy valakivel is boldogan éljen. Ő erre képtelen. Akkor sírt - egyetlen egyszer - felnőttként életében, ám akkor is gondosan megszámolta hány papírzsebkendőt pazarolt erre.(4-et). Ezután egészen megkönnyebbült. Végre nem két társa volt, hanem újra csak egy, ugyanúgy ahogy régen : a számlálgatás. Az egyetem után a munka mellett jóformán minden idejét erre szentelte. Folyton elfoglalt volt. Mérnöki állása lehetővé tette, hogy munkaideje alatt is táblázatokat hozzon létre a számítógépen, így könnyedén rendszerezhette szám párhuzamait. Ekkor már részletes táblázatok vannak a napi nyelésekről, légzésekről, külön a sóhajokról, pislogásokról. A hetedik pár cipőjét koptatta épp, mikor külön naplóbejegyzésként feljegyzi, hogy az egyik legszebb szám az életében a nyakkendőjéhez köthető, melyből egy van és egy is lesz élete végéig. Legkülönlegesebb párhuzamként nyilvántartott bejegyzése a szomszéd Emma nénihez köthető, akinek élete során pontosan annyiszor kívánt Jóreggelt (89-szer) ahány évesen Emma néni meghalt (89). Részletes nyilvántartások vannak az egyedül, 5 tojásból készített rántották számából, éves lebontással. Ezek száma összesen : 914. Ez 4570 db tojást jelent. Külön kezeli azonban a Jane- nel közösen készített 10 tojásos rántottákat. (31, azaz 310 tojás) És a Jane által egyedül készített rántottákat. (14, feltehetően 140 tojás) Időmérést végzett a gyufahasználatok hosszáról is, mellyel azt kutatta, mennyi mennyiségű használatlan fát dobhatunk ki egy év során, a félig leégett gyufák által. 1991 –ben Ő 13 dkg ilyen fát dobott ki. Visszaemlékezései alapján az egyik legrégebben számon tartott viselkedése a csuklás volt. Élete során 97-szer csuklott, ebből a leghosszabb periódus 21 perc volt, pedig kétszer is ivott közben 2 dl hideg vizet. Ebben a leghosszabb periódusban összesen 65-ször csuklott. Idősebb korára tevékenységei kiszorították a munkavállalás és a közösségben való aktív részvételek lehetőségét életéből. 30 éves korától reggelente egyszerre kellett felhúznia mindkét zoknit mindkét lábára, mindezt stopperrel mérte, és ha a szokásos 7 másodperc felett volt a stopper elindítása és lenyomása között eltelt idő, akkor annyi kilométert kellett futnia az Ásító Mókus Parkban, ahány másodperc volt a zoknifelvevésre szánt idő. Álmosabb reggelein, volt hogy 11 km-t is futott emiatt. Ha éjjelente olyan álmot látott, amelyben szerepelt valamiféle állat, másnap a szokásos tevékenységei mellett, meg kellett érintenie a valóságban az álmában látott állatot. Ez a halak, kutyák esetében egyszerű volt, de volt hogy kukorékolni tudó csimpánzokkal álmodott. Ilyenkor csak az Állatkertben köthetett ki, és nem csak a majmokat, de egy kakast is meg kellett találnia ahhoz, hogy szabályait betarthassa. 2006. március 27-én reggel elfelejtette megnézni a madarakat a fán. Albert Knob fogmosás közben,- saját szemével farkasszemet nézve a tükörben - összeesett. Nem láthatta ugyan, de ezen a reggelen vérfalából egy atherosclerotikus lerakódás felszakadt, mely által apró kis, kicsit sem jótékony beállítottságú thrombus keletkezett, amely a vérpályáiban haladva, ebben a pillanatban döntött úgy, hogy elzáródást okoz. Albert hirtelen jövő szorító, szinte már fuldokló érzést érzett szegycsontja alól, olyat amilyet még életében sosem. Zsibbadni kezdtek bal kezén lévő ujjai, életlenül látott, miközben érezte fürdőszobája csempéjének hidegségét az arcán, alulnézetből nézte a csapot,közben mintha messziről hallaná a víz folyását, melyet még Ő nyitott meg, és minden erejével azon ügyködött, hogy levegőt kapjon. Becsukódott a szeme.

2009. december 28., hétfő

Leglább egyszer életében"

Gyűjteni szerintem rettentően jó dolog. Persze egészen addig, amíg egy ezoterikus oldalon a szűz horoszkópú embereket (tehát engem is) jellemző sorokra nem bukkantam -


" Felfogása gyors, logikája éles. Bele tud merülni a dolgok legkisebb, legaprólékosabb részleteibe. Jó az emlékezõtehetsége, a tapasztaltakat, tanultakat nem felejti el. Alapvetõ szükséglete a munka, megelégedést, megnyugvást, sõt boldogságot talál a munkában. Tehetségét különösen ott bontakoztathatja ki, ahol az aprólékos, gondos figyelem, a pontosság, a rendszerezés szükséges.Fõ jellegzetessége a nüanszírozás. A legkisebb részletecskéket hozza ki az anyagból, s ezeket a legnagyobb finomsággal dolgozza ki. A gond és kellemetlenség erõsen lehangolja. Különös jellegzetessége a gyûjtõszenvedély: valamit mindegyik gyûjt, legalább egyszer életében."


- meg voltam győződve, hogy ez valamiféle betegség. Függőség. Aztán, hogy e sorokat elolvastam megnyugodtam, hogy pusztán abból eredő problémám mindez, hogy szeptember 18-án születtem. Így hát felhőtlenül engedtem magam belemerülni a gyűjtésbe. A legelső fémdobozomat 15 éves koromban vettem, abból az elhatározásból, hogy "jó lesz makettfigura tartónak". Ezt a funkcióját természetesen sosem kapta meg életemben, és a szenvedélyem új utakra tévedt. Először az Ecseri piacon hallottam azt a szót, hogy : GRAMOFONTŰS DOBOZ. Tehát elsőnek erre a fajra specializálódtam. De ez nem elégítette ki indaként növekvő antik szomjamat. Jöttek a teás dobozok, aztán a bonbonosok,kekszesek, cigarettások, tűhegytartók és még sorolhatnám. Nem lettem tipikus gyűjtő. Sokkal inkább a szenvedélyek hullámain hánykódó fajta. Tehát sosem vettem például egyazon mintából több színű dobozt, mint ahogy a legtöbb gyűjtő teszi, és sosem törekedtem arra, hogy csak hibátlan állapotú dobozaim legyenek. Engem a szerelem vezényel. Ha szerelembe estem egy dobozba semmi nem állíthatott meg, hogy azt megvegyem, és birtokoljam, kinyissam és megérezzem azt az illatot melyet a múltban zárt magába. Ezek lettek az én időkapszuláim, hiszen kevés műalkotás bűvöl el jobban Andy Warhol dobozainál. Számomra a dobozok nem tárgyak, hanem az emlékeim "befőttjei".Tartósítják számomra az időt. Mindegyik doboz egy történet. És szégyellem, hogy csak az enyémeket gyűjthetem általuk, hiszen egy-egy doboz ki tudja mennyi mindent tudna még mesélni. Jó néhányuk túlélt két világháborút! A dobozaimat azért gyűjtöm, számozom, és tartom nyilván, hogy általuk is módom legyen mindenre emlékeznem, ami velem, itt, e -kicsiny- Föld nevű bolygón történik, és mindez még mások számára is "kézzelfogható" -vá váljon általuk.


1. : A szemfülesebb látogatóim észlelhetik, hogy az 1-es és 66-os doboz majdhogynem ugyanolyan. Méretbeli különbségük van, mert míg az 1-es doboz 8 cm X 8cm addig a 66-os 5 cm X 5cm.Ha egy dobozból létezik több méret is, nekem mindig a legkisebb kell. Amikor ezt a dobozt vásároltam, nem voltam tudatában, hogy létezik belőle kisebb. Erre a dobozra, mint még sok másra a német Ebay-n tettem szert. Meleg áprilisi délután volt, és csak úgy nézegettem a "blechdose" kifejezést tartalmazó hirdetéseket.

2 : Ennek a doboznak a megszerzéséhez egészen ravasz hazugsághoz kellett folyamodnom. Szombati nap volt, melyen október 23-át kellett ledolgoznunk még a gimnázium 11. osztályában. Anyával írattam egy papírt, mert akkoriban valóban jártam rajzolni tanulni, hogy nekem sajnos matek óráról már el kell mennem : rajzórára ! De valójában az Ecseri piacra mentem. Aznap reggel esett a hó. A Gellért hegy úgy nézett ki, mintha frissen porcukrozták volna. A piac pedig ennek köszönhetően nem volt túl nagy, hideg volt és fújt a szél, mikor megpillantottam ezt a magyar dobozt: Huszár penge. Még szlogennek is jó volna.

3: Ezt a dobozt a Váci utcán lévő aukciósházban vásároltam. Apukámmal nézegettük az ezüst tárgyakat, mikor hirtelen azt kérdezte tőlem apa, amit azóta sem tett fel egyszer sem : Ilyen fémdobozod már van ?
Mivel még nem volt, megvette nekem.

4 : Jópár dobozomnál említést teszek majd arról, hogy a kezdeti időben a dobozok árai tekintetében milyen könnyedén átverhető voltam. Persze ebben a műfajban szerintem pont az a legszebb, hogy mi alapján mondhatnánk meg, hogy egy doboz egy gyűjtő számára valójában mennyit ér. Az ár mindig szubjektív. Viszont amíg nem kezdtem függő szinten az Ebay-n keresni áhított dobozaimat, és éjjeleket átgubbasztani dobozgyűjtemények fotóit tartalmazó katalógusokat, nem tudtam, hogy mikor vernek át. Ezt a 4-es dobozomat az Arany János utcai metróállomás melletti "Gyűjtők Boltja" -ban vettem 3000 ft-ért. Ma már tudom, hogy 500-at ér. Kicsit sem ritka német gramofontűs doboz.

5 : Ezt a ritka alakú His Master Voice márkájú dobozomat a 18. születésnapomra kaptam anyukáméktól, mert ebben az időben olyan szinteken tombolt az Ecseri Piac iránti tiszteletem, hogy minden szombatomat ott töltöttem. 10ezer forintot utaltak a bankkártyámra, azzal az üzenettel, hogy csak az Ecserin költhetem el. Szép szülinap volt.

6 : Ezt a dobozomat szintén a "Gyűjtők boltja" -ban vettem, mert cseppet sem haragudhattam meg a kedves Úrra első naív vásárlásom kihasználásáért. Azóta is rendszeres látogatója vagyok a boltnak.

7 : Ez a dobozom az első Végh János tanárúr Véghtelen vizsgájához kötődik. Merthogy erre a vizsgámra tanultam épp tojáshéjjal a fenekemen, elsős egyetemistaként, mikor rábukkantam az osztrák Ebay -n. Ötször olyan gyorsan kezdett fogni az agyam, mert közben párhuzamosan azon agyalhattam, hogy vegyem meg. A doboz 40 euróba került, és 2006. január 2-án, egy hétfői napon érkezett meg az életembe.

8 : Ez a dobozom Amerikából repült hozzám, holott eredetileg orosz ! Teás dobozként funkcionált, és 2007. nyarán vetttem. 5 hétig tartott amíg ideért. És a legrégebbi illatot ez a doboz hozta magával.

9 : Az egyik kedvenc dobozomról van szó. Ilyen alakú dobozt még nem is láttam, ráadásul az egész kb 5 cm ! Németh Attilával a legnagyobb magyar fémdobozgyűjtővel cseréltem. én egy magyar kávésdobozt adtam, Ő pedig három kis méretű dobozt adott cserébe (18-ast és a 98-asat). Az ecseri piacon találkoztunk, és a lángosos pulton vittük végbe a cserét.

10 : Ezt a dobozt, még másik kettővel(27-es, 107-es) együtt Iwantól kaptam. Elmondása szerint, az anyukájával ment ki a miskolci bolhapiacra, és ott találta nekem őket. Mikor átadta, még a Kunigunda utcán volt az egyetem kollégiumi hadiszállása. Úgy jöttem vissza, hogy otthon a bábanimációnk díszletének gyártása közben annyira elvágtam az ujjamat, hogy végül kórházban kötöttem ki és kötöztek be. Az ujjam lüktetett, a szívem meglepődött, de a dobozoknak nagyon örültem.

11 : Az első gramofontűs dobozom. Jóformán neki köszönhetem azt, hogy rádöbbenhettem, ezeket gyűjteni is lehet. Az Ecseri Piacon vettem Sanyi bácsitól, akivel azóta is mindig elbeszélgetünk ha kimegyek.

12 : Néha, mikor az ember semmi jót nem talál a piacon, mégsem jöhet haza üres kézzel, venni kell valamit. Hát így került a gyűjteményembe ez a nem túl érdekes darab. 2007 szeptemberében. A piacon úgy sütött a Nap, mintha utoljára lenne alkalma megmutatni sugarait.

13 : Erre a fémdobozra a Vaterán bukkantam, és mert a 600 ft-os ár nem tűnt akkor sem soknak, meg is vettem. Az úrral akitől vettem a Moszkva téren találkoztunk, az Óránál. Naponta vajon hány találkozást lát az az Óra.

14 : Ez a márkájú (Condor) fémdoboz azért csikizi a szívemet, mert egy az egyben lekoppintották a His Master Voice nevű céget. Ugyanúgy egy kutyus ül egy gramofon mellett, ugyanúgy a gramofonba néz, feltehetően zenét hallgat. Az Ecserin vettem 2007 novemberében.

15 : Az első dobozom, melyet szerintem jó / normális áron vásároltam. A Sanyi bácsi mellett lévő árus hamar kiszimatolta, hogy fémdobozokra kattanok. Így hát előbányászta a szekrényben őrzött darabokat. Ez volt az egyik. 2004-ben találkoztunk.

16 : Krämer Ági gimis osztálytársnőmtől többször is kaptam fémdobozt ajándékba egy titkos solymári lelőhelyről ! Ezt a legkisebb méretű Nestor cigis dobozt 2008 szilveszterén adta át nekem a szokásos Máté házibuli keretein belül.

17 : Ennek a dobozomnak egy csodálatos napot köszönhetek. És az első találkozásomat a híres22-es busszal. Az érettségi szünetben találtam rá a Vaterán : Fémdoboz DIANÁS -nak ! Című hírdetésben. Mivel már akkoriban is szerettem a Dianáscukrot, DIANÁS néven regisztráltam a Vaterán, és egy úr felfigyelt rám a pixelek túloldalán, és megérezte, hogy az a londoni kekszes doboz rabul ejti majd szívemet. Budakeszire kellett érte kimennem, életemben először ültem azon a májusi napon a 22-es buszon. A busz ablakai el voltak húzva. A körszállónál éreztem meg először a nyár illatát. Nem is sejthettem akkor még, milyen sokszor fogok ezen a buszon utazni.

18 : Ez volt a második kis doboz melyet Attilával az Ecserin cseréltem a Lángosos pultnál.

19 : Frici bácsi a Zápor utcában már eleve nagy jelenség. Ha arra járnak mindenképp nézzenek be hozzá. A lánya nagy kézilabdás ezért Frici bá az antik tárgyak felkutatásának taktikáin kívül még a kézilabdázás trükkjeiről tud nagy hévvel mesélni. Ezt a dobozt a második látogatásomkor vettem, mert az elsőnél ajándékban kaptam Tőle egyet. (a 106 -ost)

20 : Ritkán kapok fiútól csak úgy ajándékba fémdobozt. Ezt a dobozomat bátyám egyik legjobb barátja találta Ópusztaszer mellett egy antikvitásban 2006. májusában. Petinek egyből eszébe jutottam, hiszen Ő is gyűjtő. Történetesen régi bőrfocikat gyűjt. Szinte minden VB labdája megvan ! Ígyhát jól ismeri a gyűjtői szenvedély jó és rossz oldalát egyaránt. Megvette nekem a dobozt.

21 : Ez a dobozom különös emlékképet tár elém. Aznap reggel, mikor a postás a kolifakkba tette a dobozt épp Horányi tanárúr beszélt nekünk a Filo Szófiáról és a bölcsesség szeretetéről. Ezt a dobozomat célprémiumként használtam fel, mondván, ha sikeres KRESZ vizsgát teszek, kinyithatom a postai csomagot, és végre megláthatom "élőben" a dobozt. 2007 februárját írtuk. Elmentem a KRESZ vizsgára és vittem magammal a még kibontatlan dobozt. A vizsgán közölték, hogy lejárt a személyim, így csak engem kivezettek 40 másik ember szeme láttára, és hiába mutaogattam a diákigazolványomat, elkezdték nélkülem a tesztet. Két hetet kellett még várnom, hogy végre vizsgázhassak, és miután lett új személyim, és szép vizsgalapom, kinyitottam a dobozt.

22 : Bruno barátom neve talán pár ember szemének már nem ismeretlen kifejezés. Belga dobozgyűjtő csapattársamról van szó, akivel Brüsszelben személyesen is találkoztam. Azt a dobzt ajándékba küldte, a 48-as számmal ellátott dobozom mellé, melyet egy Dimitrino márkájú cigarettás dobozért kaptam cserébe, 2008-ban. Brunoról akkor még nem tudtam, hogy rendőrként dolgozik Brüsszelben, és azt sem , hogy egy napon egy kocsiban ülve robogunk az egyik legnagyobb brüsszeli bolhapiac felé.

23 : Az első Németországból érkezett dobozomat látjuk. Kecsességében elbűvölt, ez a nem mindennapi forma, valamit a teniszező kislány képe a tetején. Ezt a dobozomat titkolnunk kellett, mert akkoriban (2005) apukám még nem értett, miért költöm a pénzem effél "hülyeségekre". Anyukám úgy vette át otthon a postástól, hogy aztán a szekrényébe rejtette, és én csak titokban nézhettem meg. Anyukám mindig is segített efféle dolgokban.

24 : Dóri nevű osztálytársam itt az egyetemen ült mellettem a számítógépteremben, miközben ezt a dobozt csodáltam az Ebay-n. És Ő is azt mondta, amire én gondoltam : de széééép ! Franciaországból jött hozzám, és 2006. december 31-én vettem át a kedvenc portásbácsimtól, aki azóta már nem dolgozik itt, és akinek volt egy nagyon idős kutyája. Ahogy indultam a Máté fél szilveszteri partyra, közben bontottam ki a postai csomagot. Épp a Mese utca sarkán jártam, mikor megpillantottam ezt a csodát. Azon a Szilveszteren nagy hó volt és derűs hideg.

25 : Ezt a dobozomat Anita nevű évfolyamtársamtól küldte ki a portásbácsi a Kunigunda utcai hadiszállásra. Hideg novemberi idő volt 2006-ban és én épp délutáni alvásra köteleztem magam, mikor Anita kopogtatott az ajtón, és azt mondta : zsófi, csomagod jött ! Franciaországból ! És együtt bontottuk ki, és Ő is legalább annyira örült neki mint én, tisztelem az olyan emberekt, akik együtt tudnak örülni más mosolyával.

26: Vaterás halkapás. hideg tél. 2007 december. találkozás a kopott Blaha Lujza téren. Közben kesztyűt kínálnak nekünk. Kelet Európai hangulat keltés 10ből 10es. Cigiző emberek száma az aluljáróban :14. Síró kisgyereke száma: 1. Hajléktalanok : 7.

27: Már említett módon, ez is Iwantól kapott doboz. A doboz hátulján még az ára is rajta van : 700 ft, bár számlát biztosan nem adtak róla.

28 : Szintén az a kedves Arany János utcai "Gyűjtők Boltja". Mesés doboz, melyet 2006 májusában szereztem be. És ugyanettől a cégtől már van egy dobozom (a 32-es). Valamikor bon bon-t tartottak bennük.

29 : Szintén a Bruno féle cserekereskedelem részét képezte, azon a 2007. januári napon, mikor Ernyei Tanárúr megbuktatott engem tárgykultúra néven futó tantárgyból. Nagyon el voltam szontyolódva, mert egy egész napot tanultam a vizsgára, és azt hittem, az elég. Beleszámítva persze a szerencfaktort. De nem lett elég, csak a pótvizsgán, amin már végig a fémdobozoimról beszéltünk, merthát idő közben kiderült a Tanárúr is Ecseri Piac függésben szenved. Azóta mindig beszélgetünk a piacon, ha találkozunk, de szerintem Ő már nem emlékszik az én bukásomra. Ez volt az egyetlen egy tárgy amiből valaha megbuktam.

30 : Márkó, a bátyám, is azon fiúk klubbjába tartozik , akik próbáltak kedveskedni az életben nekem fémdoboz vásárlással. Ezt a dobozt Stuttgartbl hozta nekem, egy bolhapiaról a 68-as dobozzal együtt. Azon a Karácsonyon csak azt vártam, hogy végre hazajöjjön Márkó. Szeptember óta nem láttuk, és annak örültem a legjobban, hogy újra megölelhettem.

31: A Verseny utcai piac hangulatát sosem szerettem. Mintha egy nagy szemetesben úszkána az ember, és még a búvárruháját is szemetekből varrta volna valaki. Mégis rejt értékeket a látszólagos szemétdomb. Ezt a dobozomat ott halásztam 2004-vacogó telén. Ekkor már nem először jártam ezen a piacon.

32 : Létezett egy isteni antikvitás a Váci utcában. Azon belül is létezett egy tündéri Erika néni, aki mindig félretette nekem a kis fémdobozokat. No nem mintha azokat csak úgy kapkodták volna, de nem lehetett tudni. A boltot feltűnően sok külföldi turista látogatta, így jobbnak ítéltük meg, ha szép mintával rendelkező fémdobozokat Erika néni a második polcon található Lenin fej mögé rejti. Hetente egyszer járőröztem arrafelé egészen 2008. decemberéig, amikor az antikvitás hirtelen megszűnt. Ezt a dobozomat nekik köszönhetem.

33 : Szintén Attila gyűjtőtárssal nyélbe ütött cserém egyik gyümölcse. Ekkor nem a lángosos pultnál találkoztunk, hanem az egyik árusnál, akinél átvehettem ezt a csodálatos kis bonbonos dobozt. Egyszer láttam belőle olyat is, amin a Mona Lisa volt, de lecsapták a kezemről.

34 : Frici bácsi boltjában kutattam, mikor a kezembe akadt, ez a cipőpasztás doboz. Elbűvölt az illata. Nyári zápor szakadt épp a Zápos utcában, mikor ezt a dobozt vettem, és mikor kiléptem, mert elállt az eső minden friss pocsolyában a kék eget lehetett látni, mintha tükörcseppeket szórt volna a mennyország a Földre.

35 : Verseny utcán vett semmi extra című dobozom. De mint ahogy már említettem, néha muszáj venni valamit, hogy az emlék, a színek, az idő, a szagok, megmaradjanak általa.

36 : Krämer Ágitól kapott újabb darab, mely különös módon valójában a Frank kávégyár agy újabb leszármazottja. Első pillantásra senki sem feltételezné róla, de a teteje belsejében felfedezhetjük a márkajelzést. Ez a Solymár kincseket rejt !

37 : Tüdőszűrésre mentünk másodszorra az életünkben,2004 tavaszán : Ilka, Bogi és én. A Margit híd budai hídfőjénél kellett leszállnunk, és egészen a Osterbrau nevű szórakozó hely mellett lévő tüdőszűrő szalonig sétálnunk, de mi tettünk egy kitérőt a Frankel Leó utcában lévő Antikvitás tábla felé. Ott bukkantam rá erre a vicces kis darabra. És a fiú- valószínűleg az antikvitásos fia - legnagyobb megdöbbenésére meg is vettem a kis dobozt.

38 : Hosszú napokon át könyörögtem Jucinak, hogy próbálja visszaidézni, milyen minta van azon a régi fémdobozon, amit a nagymamájánál látott. A végeredmény a gyűjteményemben landolt. Merthogy Juci nemcsak hogy elhozta nekem személyesen e régi "gyors borotva krém" tartó dobozt, de rám is hagyta. Becses darab.

39 : 2005 szeptembere számomra gyönyörű ősz volt. Ezen az ősszel mentünk kirándulni az osztállyal Debrecenbe, mert májusba az érettségi miatt már nem maradt volna rá időnk. Az egyik szeptember elejei napon délután nem volt más dolgom, csak hogy benézhessek az egyik frissen felfedezett antikvitásba a Kapás utcába ! Ott bukkantam két egészen lenyűgőző púdertartó dobozra ! Ezt a dobozt, csak egy fél évvel később vettem meg, elsőnek a párját a 77-es számmal ellátott darabot emeltem ki a poros polcról. És tettem gyűjteményem tagjává örökre.

40 : Bruno barátom jól tudja, mit nem bír az én lelki achilles izmom. Ez is egy darabaj a tőle kapott kis packnak, melynek postai dobozát a mai napig őrzöm. És ez a doboz is, azon a napon érkezett, mikor megbuktattak Tárgykultúrából ! Márkája : Hartwig und Vogel - bonbonos doboz.

41 : 2006. Májusában integettünk Jucival együtt egy repülőnek, melyen egyik évfolyamtársunk Észtország felé tartott. Ott álltunk Juci albérletének igencsak magasan lévő ablakában, és miután eltakarítottuk az újabb tojást, melyet a galambok formabontó szemléletének köszönhetően Juciék lábtörlőjére tojtak minden nap, integettünk annak, aki nem is láthatott minket a repülőről. Aztán pedig remegő kezekkel licitáltunk a francia Ebay-n erre a csodálatos kis boite- ra, melyre a legmagasabb tétet én adtam.

42 : Valóban Szegedről érkezett dobozom Ő. A Mome portán landolt, és Iwan kézbesítette nekem az egyik dramaturgia óránkon. A Paprikás dobozok közül keveset ismerek, ami szebb lenne, és mindössze 12 cm magas ! Nagy büszkeségem.

43 : Nem is tudom mi lenne velünk Internet nélkül. Sokszor eljátszom a gondolattal, ha nincs net, mennyi időnk szabadulna másra, mennyivel kevesebb lenne a napi impulzusunk, a kapcsolat tartás formái stb. Azt a dobozomat is a net megkérdőjelezhetetlen létezésének köszönhetem. Francia darab, természetesen, és maga Somorjai Nóra néni adta át nekem a Vizkom irodájában. Nem értették, egy elsős miért kap ennyi csomagot külföldről.

44 : 2009 -es szerzemény. Épp Egerszalókra tartottunk anyukámmal, mikor útba ejtettük az egri bolhapiacot, ahol 400 ft-ért. Még most is nevetek. Vettem azt a darabot. Szakadó esőben, bőrig ázva.

45 : Ajándékba kapott jelentéktelen doboz, melyet a 66-os dobozom mellé küldött ajándékba a kedves Német úr.

46 : A Bécsi bolhapiac életem egyik legjellegzetesebb emléke. Az egész osztály együtt kószál a Maria Hilfer Strasse-n, és pedig egyedül álmélkodom a bolhapiacon. Majdhogynem elhagytak, annyira belemerültem a régi tárgyak csodálatába 2003. decemberében. Ennek a négylevelű lóherés doboznak az egyik legszebb részlete, hogy a tetején van egy kis katica, melyet külön dombornyomással ékesítettek!

47 : Szintén azon a Bécsi piacon vett 1 eurós darabom. Régi mártogatós tollhegyeket tartottak benne.

48 : Bruno barátomtól az egyik legjobban áhított darabom. A doboz értéke ma 100 euró körül mozog. Német mártogatóstoll hegy volt benne, korabeli zseniális szlogennel : "Die beste Feder, lieber Sohn ist die von Brause Iserhohn." Egy nagypapa magyarázza mindezt a kisunokájának.

49 : Bruno pakk része. tudjuk már. Vizsga-bukás.

50 : Az egyik legértékesebb gramofontűs doboz, mely ilyen állapotban alig ér valamit. Más gyűjtőknek. Nekem viszont annál többet. Hiába, ha a doboz hibátlan állapotú lenne 200-250 euro között mozogna az ára, számomra mindennél többet ér hogy nem hibátlanul birtokolhatok egy ékességet. Szinte plussz értéket jelent a szememben.

51 : Az Ecseri Piacon felfedezett Sanyi bácsi szomszédja hívta fel a figyelmemet erre a kecses ksi darabra, mely eredeti funkciójában egy sarokreszelőt tárolt ! Ami még benn is van. Nem tudom ki reszelhette vele a sarkát, de élni tudott az biztos.

52 : az 52-es dobozom szintén a "Gyűjtők Boltja"-n át talált rám. különös alakú német gramofontűs doboz, mely az elszokott méretnél egy kicsit nagyobb. Azt képzeltemvéletlenül nyomták kicsit nagyobbra a gyárba,vagy egy DNS kísérletből újraéledt Mammut lépett rá,de valószínűleg egy limitált szériás darabról van szó.

53 : A második legkisebb fémdobozom. Melyet az Ecseri Piacon vettem, azon a nyáron, mikor Márkó hazajött egy év után Stuttgartból és úgy örültünk egymásnak, hogy elkísért Ő is az Ecserire, ahol majdhogynem halálra unta magát. Eredetileg francia a doboz és mentolos cukorkákat tároltak benne.

54 : A leges legelső fémdobozomat látjuk. Ahogy már említettem makettfigura tartónak vettem. A verseny utcai piacon. Hideg ősz volt 2001-ben, mikor először kilátogattam a piacra. Nem tudtam még , milyen útra indítottam szenvedélyem.

55 : Frici bácsi majdhogynem le akart beszélni arról, hogy ilyen állapotú dobozt vegyek. hiába magyaráztam neki, hogy engem mindez szinte csak még jobban tűzbe hoz. Elvarázsol, hogy miken mehetett át a doboz, és most mégis itt van, az én kezemben, ráadásul csodás szecessziós mintát lehet felfedezni a kopások mögött, így hát azonnal megvettem.

56 : az egyik legértékesebb dobozomat látjuk, melyhez égi szerencsével jutottam hozzá. A doboz ára ma körülbelül 400 font körül mozog. Egy 1926 -ban játszott Ausztrál - Angol Krikett meccsre adták ki kísérő szuvenír gyanánt, melyet csak ott a stadion ajándékboltjában lehetett venni. A doboz formája a Krikettmeccs stadionját mutatja, rajta pedig az összes Ausztrál játékos fotója és neve olvasható, akik játszottak azon a meccsen. Erre a dobozra azért különösen nehéz szert tenni, mert igen kis példányszámban maradt fent. És ami fennmaradt, azokért a darabokért nem csak a doboz gyűjtők de a krikettmeccs megszállottak is kapkodnak, hiszen ez az Ő szemszögükből is értékes relikvia. Minden egyes játékos pontjait, sportéletútját le lehet nyomozni ma már a Wikipédián, akik ezen a dobozon szerepelnek. A dobozhoz meglepően baráti áron (30ezer forintnak megfelelő fontért) jutottam hozzá az angol Ebay-n úgy, hogy az Úr aki a dobozt hirdette elírta a doboz márkáját, mely eredetileg : Thorne's Toffee Créme - Ő : Tornes -ként definiálta, így sokan nem találtak rá. Íme egy hasznos részlet.

57 : A Bécsi úton, a 17-es villamos vonalán is létezett egy csodaországhoz hasonló antikvitás. A tulajdonosa folyton pipázott, és rendszerint az egyik újonnan szerzett antik hintaszékjében töltötte napjait, miközben egy régi Orion készüléken a Kossuth Rádió szólt. Ezt a dobozomat egy májusi napon halásztam nála. Különös ajándéka még a sorsnak, hogy a dobozban volt egy összehajtogatott kockás lap, amin gyerekírással annyi áll : "Édesanyám reméljük holnap már hazajön".

58 : Nigel Scott neve a gyűjtők körében olyan, mint a focisták között David Beckham-é. Az egyik legnagyobb (3000 db) gyűjteménnyel rendelkező angol Úr, aki pár éve úgy döntött eladogatja gyűjteményét az Ebay-n. Két darabba lettem szerelmes hibátlan állapotú dobozasi közül, az egyik ez a csodálatos porcelán gombbal rendelkező cukortartó doboz, a másik egy rendkívüli ritkaság, egy piciny bonbontartó doboz : a 62-es számú.

59 : Az egyetlen dobozom,mely Ausztráliából érkezett. Ott találtam rá a legolcsóbban, még a postaköltséggel együtt is. Azt viszont számításon kívül hagytam, hogy 5 hét alatt sem ér ide a doboz, ráadásul az utat kétszer is megjárta, mert a feladója elírta a címemet, így visszaküldték neki. De másodszorra már ideért. Azóta is itt van.

60 : A legkisebb fémdobozomat látjuk, és egyben az első Ecseri piacos szerelmemet. Mikor először kint jártam az Ecserin egy keddi nap délutánját éltük. Alig voltak kint árusok, hiszen tudjuk, az Ecseri szombaton virágzik. Kimentem, és egy zárt kis üvegszekrényen át megpillantottam ezt a második világháborús kis dobozt, melyen EU Med felirat látható, egy pici emblémával, és egy darab fájdalomcsillapító ampullát tartalmazott. Szemeim előtt összeeső, sáros szempillájú katonák jelentek meg, akik homokos parton, véres hullámok között lövések hálójában estek el, egy porszemként a porviharban...társaik közül pedig jónéhány embertelen körülmények között felállított kórházakban üvöltötte végig a fájdalomcsillapító nélküli láblevágásokat, és talán pont egyikük nyelhette le ennek a doboznak a kapszuláját. Azonnal, el nem múló szerelembe estem a múlt iránt. És a doboz megvétele segített, hogy mindez ma is tartson.

61 : ezt a dobozt hőn szeretett Osztályfőnökömtől : Wrábelnétől (mi csak így hívtuk) kaptam. Mert már a gimnázium padjai között kitudódott szenvedélyem. Ő hozta nekem, eredetileg Erdélyből, ezt a csodás Teás dobozt, melyet valaha New Yorkban gyártottak ! A csütörtök reggeli Istentiszteleten ültünk épp a Pasaréti téren, mikor a kezembe nyomta a dobozt.

62 : A már említett Nigel Scott gyűjteményből származó másik darab, melyen egy család látható karácsonyi vacsora közben, egy hölgy a doboz tetejének jobb oldalán pontúgy hozza be a sült pulykát tálcán, ahogy a Forrest Gump-ban BB mamája, és annak a mamája, és annak a mamája hozza be a vasárnapi ebédet.

63 : az egyetlen dobozom, mely a postai utazás közben megsérült. Egy szépséges holland kakaósdobozról van szó, mely Franciországból repült hozzám, s megérkeztekor a csomagon egy emberi bakancs lenyomatát véltem felfedezni. A csomagban utazó doboz is megsérült, tetejét a mai napig alig lehet rá visszatenni, de nekem így is tetszik.

64 : Ebben a dobozomban az Amerika iránti vonzódásom érthető tetten. Egy dollár tartó vékony kis dobozról van szó, melyen egy nagy hajó is látható, és egy tavaszi napon vettem a Verseny utcán.

65 : Caola vitaminos arc és bőrápoló crém doboz nélkül nincs magyar doboz gyűjtemény. Egy másik "Gyűjtők Boltja" -ban bukkantam rá, mely a Blaha Lujza térhez van közel, bejárata fölött egy kopott hintaló lóg.

66 : az 1-es számmal jelzett dobozom 5 cmX 5 cm-es változata. Tavaly decemberben lettem belé szerelmes, miután német leveleket váltottam a német tulajdonossal, hogy biztosan nem írta el a doboz méretét ? Dehát egy német ember ilyet sosem tenne. Valóban kisebb volt, mint az én dobozom, sőt szebb állapotban is van. 100 euróért vettem, miközben a B3-ban a Nyúl York című filmen dolgoztam.

67 : Ezt a gramofontű tartó dobozomat, ahogy a már említett 26-os dobozt, és a még nem említett 87-es dobozt is a Vaterán vettem és a Blaha Lujza tér förtelmei között vettem át régi tulajdonosától.

68 : Szintén Márkótól Stuttgartból kapott dobozom.

69 : Csodás állapotban lévő Condor márkájú fémdoboz, melyre az Ecseri Piacon bukkantam rá, miközben két nem várt gyöngyösi ismerős elől bujkáltam, akik szintén az Ecseri Piacra tévedtek.

70 : Egész India feltárul ennek az eredetileg cigarettás doboznak a tetején, ezért is szerettem bele, egy hideg januári napon az Ecseri Piacon ebbe a darabba.

71 : Az eslő tárgy amit a német Ebay-n szúrtam ki. Akkoriban még nem tudtam, hogyan lehet vásárolni az Ebay-n, nem is nagyon volt rá pénzem, csak nézelődtem. Márkó, épp akkor volt Stuttgartban erasmussal, mikor erre a dobozra bukkantam, így hosszas emailes könyörgések révén megvette nekem azt a dobozt, de csak májusban adta át, mikor hazajött. Az egyik legszebb gramofontű tartó dobozom.

72 : Az első Gilette pengéket bizony ilyen csomagolásban lehetett a kezünkben tartani. Kedvenc Sanyi bácsimtól való e darab, külön félretette nekem, tudta, hogy értékelni fogom.

73 :Krämer Ágitól kapott harmadi k dobozom. Ezúton is újra köszönöm.

74 : Unico felirattal rendelkező szivar doboz,melyre Brüsszelben bukkantam a híd alatt lévő bolhapiacon, melyre először Bruno vitt ki kocsival. 2009. Áprilisában vettem, de a kezem majdhogynem lefagyott, annyira hideg volt. Azon a piacon bukkantam egyébként a műanyag hógömböket rejtő nagy kartondobozra is !

75 : Bruno barátom pakkjának a tagja. Már a könyökünkön jön ki.

76 : Kínai teásdoboz, mely a fotón szebbnek tűnt mint a Vaterán. 200 ft-ért vettem, amit szinte kínos volt átadni a Nagyvárad téren megálló minibuszból kiszálló maffiafőnök kinézetű, macsós napszemüveges, orrlyukát állandóan a mellszőrei irritálásában élő Úrnak. De átadtam.

77 : A már említett 39-es darab párja.

78 : Egy Salzburgi Workshopra tartottunk Jucival, mikor a bécsi átszállásra 6 órát kellett várnunk. Így kötöttem ki újra a Bécsi bolhapiacon, és miközben váratlanul leszakadt ránk az ég, beleszerettem ebbe az angol dobozba.

79 : Árpival épp az elsős bábanimációs feladaton szenvedtünk, és éjt nappallá téve hétvégenként is bent animáltunk az egyetemen, de én felkeltem 6kor, és előtte még szombat reggel kilopóztam az Ecsrire. Ott, azon a májuson (2006) bukkantam erre a darabra.

80 : A legértékesebb darabom. A Mihelin céget nem nagyon kell bemutatnom, sem az emblematikus bibendum néven futó -sokszor kamionok sarkán látható - figurájukat. Ebbe a dobozba 2004-ben lettem szerelmes, és egészen 2006-ig kellett várnom, hogy birtokolhassak egyet. Az ára volt az első aprócska bökkenő, ezt a dobozt 270 euróért vásároltam egy Marseille-ben élő antikvitásostól. A legnagyobb akadály mégis a doboz ritkasága volt. Olyannyira ritka ugyanis, hogy külön hirdetést adtam fel az Ebay-n, hogy ezt dobozt keresem, és szívesen megvenném. Egyszer csak jött egy email Marseille-ből. 2 hétig alig tudtam aludni, mikor úton volt Budapest felé a doboz. De valami miatt késett, és hát ez akkora értéknél igen aggasztó. Már minden nap hívtam a nemzetközi csomagátvevő helyet, de nem találták, aztán egy júniusi napon felhívott a kedves portásunk az egyetemről ( természetesen Ő is hetek óta tudta, hogy mennyire várom a csomagot) : "Megérkezett Zsófikám !" Ennyit mondott csak a telefonba. Aznap épp Jucival voltunk a Palatinuson, és eléggé leégett a hátam. Ahogy tepertem fel bringával a MOME -re felhőszakadás lett. A jéghideg esőcseppek szinte párává füstölődtek a hátamon, és én félúton megálltam és fürdőruhára vetkőztem, mert úgy esett, mintha dézsából öntenék. Mire a MOME -ra értem elállt, és újra kisütött a Nap. Úgy terveztem, hogy a Margitszigeten bontom ki a csomagot, mert tudtam, hogy erre a pillanatra örökre emlékezni fogok. Így is lett, pusztán az a sors iróniája tárult még elém, hogy annyira gyorsan tepertem, és bizonyára annyira gyönyörködtem a Duna fölött látható szivárvány színeiben, hogy a Margit híd budai hídfőjénél hatalmasat estem bringával. Két autó még meg is állt, megnézni, hogy lélegzem-e, de semmi bajom nem volt, csak az akrobatikus mutatvány rémiszthette meg őket, hiába, ezt minden nap nem gyakorolhatom. Szóval elbicikliztem az egyik kedvenc padomra a Margitszigeten, emlékszem a talaj gőzölgött a friss esőtől. Eső illata volt még a Dunának is. Leültem a betonra, fájt a hátam a leégés és az esés miatt is, de olyan boldog voltam, hogy majdnem szétrepedt a szívem.

81 : Athénban két Anna nevű barátnőmmel bukkantunk egy tündéri antikvitásra, ahol hosszas magyarázás után a görög bácsi megértette, hogy mit keresek, és a fiókból elővette azt a dobozt. Ezután ittunk egy jéghideg frappét, amitől mindannyian rosszul lettünk !

82 : Azt, hogy Kiti Kati barátnőm honnan tudott pontosan a dobozok iránti vonzalmamról már nem tudom, de sokszor magyarázta nekem, hogy az apukájának van egy kis Franck kávés doboza. mondtam neki, hogy az lehetetlen, mert a Franck kávé csak nagy dobozokat csinált. Kis kávét nem veszünk. De de. Ő állította, hogy az kicsi. Így arra kértem, hozza fel nekem megmutatni a dobozt, és Ő nemcsak hogy felhozta de nekem is adta ! Gyűjteményem egyik legexkluzívabb darabját láthatjuk, merthogy a Farnck kávégyár ebben a dobozban érthetelne okokból mártogatós tollhegyeket árult ! Köszönöm KAtie.

83 : Azon napon mikor az 53-as dobozomat vettem, ezt a dobozt sem tudtam az Ecserin hagyni. Gramofontűtartó doboz konkurenciák között, az egyik német cég azzal próbált kitűnni a His MAster Voice picot uraló hadjárata ellen, hogy a dobozon látható kutya mellé egy cicát is nyomtattak. Engem megnyertek.

84 : Ígérem, ez az utolsó, amit Bruno barátom pakkjában kaptam.

85 : Hankow márkájú orosz teás doboz, melyen hosszasan hezitáltam az Ecserin, hogy a piros vagy a zöld változatét vegyem meg. végül a zöld mellett döntöttem. Szeretem ezt a színt.

86 : A Hodobay Aukciós házra 16 évesen bukkantam. Még a kezdetek kezdetén az Attila úton lehetett megtekinteni az aukcióra szánt darabokat. Ott bukkantam erre a különös kis gyógyszertartó dobozra, melyen egy szó fogott meg nagyon : "Hegyi István Gyógyszertára az ANGYALHOZ, Erzsébetfalva, Nagy Sándor utca."

87 : Csakúgy mint a 26-os és 67-es doboz !

88 : Ajándékba kaptam az első dobozomhoz, melyet Angliából rendeltem ! (99-es) Eredetileg mártogatós toll hegy tárolója volt ez is.

89 : 2008-ban vásárolt bonbontartó német doboz. Melyen csodás téli kép tárul a szemünk elé. A doboz formája is nagyon tetszik. Ezt a saját születésnapomra tartogattam, mert mikor a doboz a koliba érkezett én C.A.N.A.D.A-ban voltam. így elhatároztam, hogy csak a szülinapomon nyitom ki. 2008. szeptember 18-án. Így is lett. Várni jó.

90 : Ennek a dobozomnak a legviccesebb mivoltja, az, hogy az eladója, akitől vettem a Vaterán : Lehelkürt néven árult. És erről folyton az jutott eszembe, hogy negyedikes általános iskolásként azon versengtünk, hogy ki játszhatja Lehet szerepét, hogy végül kit ütnek le a kürttel ! És a Castinget én nyertem ! Én személyesítettem meg Lehelt, és vastapsot kaptunk az iskolai előadásversenyen, annyira hitelesen estem össze, mikor az egyik osztálytársam leütött a hungarocellből faragott kürttel.

91 : Szintén brüsszeli bolhapiac kincse, ugyanonnan, ahonnan a 74-es doboz jött !

92 : Szintén Petitől kapott ajándék, ugyanúgy ahogy a 20-as doboz. Azonos a márkájuk is !

93 : Pécsen váratlanul talált antik tünemény. Egy nagy eső elől szaladtunk be a sarki képzőművészeti boltba, ahol egy alsó polcon kiszúrtam a dobozt. Ez volt az első olyan dobozom, amiért bankkártyával tudtam fizetni !

94 : A Bensdorpos kakaódoboznak/ melyre ráléptek az utazása során (63-as) egy nagyobb testvére, meglehetősen rossz állapotban, meglehetősen intenzív kakaó aromával, Ecseri Piac 2006. november.

95 : Elter Anna barátnőmtől 2005. szeptemberében, a Nagyi Palacsintázójában átadott szülinapi ajándéka. Gyönyörű, nagy , spanyol (nem véletlenül ! ) kekszes doboz. Ez úton is köszönöm.

96 : A Hartvig und Vogel nevű bonbongyártó céget minden dobozgyűjtő ismeri. Egy ékes darabjuk ez a doboz, melyen három kisgyerek látható, közülük a kisfió buborákokat fúj ! Hibátlan darab, mindössze 1200 ft-ért az Ecseriről ! ! !

97 : Vaselin tartó doboz. Kíváncsi voltam, mivel próbálja eladni a bácsi a dobozt nekem, ha naivnak tetetem magam. Azt mondta : Púdertartó ! Kedves. Az Ecseri Piac marketingjéből sok mindent lehet tanulni.

98 : A harmadik darab, melyet Attilával cseréltem. (a 9-es és 18-as mellett)

99 : Az első doboz, mely Angliából repült hozzám. Eredetileg : Excellent Self-Inking Stamp Pad. Csodálatos állapotban jött, 2006. őszén, még nem volt Paypal számlám, így az érte járó 1 fontot ! Borítékban küldtem ki ! ! !

100 : Van egy kedvenc antikvitásom az Opera mögött a Hajós utcában. Ott vettem most nyárom a világító narancssárga porelán kutyámat is ! Ezt a fémdobozt Ilka szúrta ki, akit elvittem nézelődni a boltba.

101 : A bécsi bolhapiacon vett darab, ugyanakkor, mikor a 46-os !

102 : Az egyetlen dobozom, mely iránt semmi vonzódást nem éreztem. Egy szimpla, rideg, orosz teásdoboz. Azért vettem meg, hogy majd elcserélhetem valakivel, de ugyanúgy ahogy nekem sem, másoknak sem tetszik. 2005. Ecseri Piac.

103 : Murillo rajszögtartó kis gömbdoboz a "Gyűjtők boltja"-ból 2004-ből. Még a rajszögek is benne vannak. Ezzel érvelt a bácsi, hogy ennyit még a rajzszögekért is kellene fizetnem, a dobozt szinte ajándékba kapom, ha megveszem ! Szép darab.

104 : Francia bonbonos doboz. 2003 -ban bennmaradós hétvégén (mert volt ilyen is) kisunnyogtam a Nemzeti Múzeumból, mondván hogy csak WC-re megyek. Hiába, a kötelező programok sosem vonzottak. És leléptem az Ecserire. Hideg novemberi idő volt, de megérte kimennem.

105 : 2008-ban Lily -től kapott mesés dobozom ! Teljesen váratlanul lepett meg vele, mondván, hogy Krisztitől hallotta, hogy gyűjtöm a dobozokat. Csodálatos darab, igazi gyöngyszem.

106 : Frici bácsival a Zápor utcában, első találkozásunk alkalmával rögtön szerelmes lettem ebbe a dobozba. Kalitka ! És minden oldalán más madár van ! Meg akartam venni, de Ő azt mondta : úgyis fogok még itt sokszor vásárolni, ez legyen csak ajándék. Így is lett.

107 : Iwantól kapott darab, ahogy a 10-es és 27-es számú, de ez az egyetlen egy dobozom az összes közül, melynek hiányzik a teteje. Hol lehet ? Nem tudni. Így kaptam. Oldalán swájczi Alpokat idéző kép, amint egy pipázó vándor ül kutyájával a faház mellett.

108 : Az utolsó darab, ami a Bruno féle pakkban érkezett. Becs-szó.

109 : 2006. decemberében kimentem a bécsi bolhapiacra, és beleszerettem ebbe a Rüger márkájú kicsi kakaós dobozba. Mikor megkérdeztem a kissé túlságosan is jókedvű osztrák Úrat, hogy mennyibe kerül, azt mondta, hogy ez neki ajándék, ha én elfogadom tőle ingyen. nem sokat hezitáltam. Elfogattam. Hazafelé a vonaton egy kedves osztrák fiú ült mellettem, és a magyarországi barátaihoz utazott, de nem tudott magyarul. Olyannyira belemélyedtünk a beszélgetésbe, hogy muszáj volt neki megmutatnom a dobozt, amely annyira elnyerte a tetszését, hogy Ő meg osztrák fánkkal kínált engem, melyet valójában ajándéknak szánt a barátainak. Hát így zakatoltunk hazafelé.

2009. december 25., péntek

Üdvözlöm az Analogue Princess- t !

Az életembe csöppent az első half frame és square 35 mm-es álmom a MINI DIANA. Kecsességét már csak érintése, valamint csomagolásától való megfosztása szárnyalhatta túl.
A kicsi dobozából kihúzva az ember első meglepetése a külön kis piros kartonba csomagolt lencsevédő. A doboz belseje, mint egy Ibsen féle babaház tapétája, megingathatatlan határozottsággal élő matt karton, melyre nyomtatott DIANA fotók fényes felületet kaptak ! Nekem már a neve is összerántja szívizmaimat, hiszen átvételét is -ahogy a karácsonyi perceim 93,7 % -át Dianáscukrokkal a számban töltöttem. De erről a szenvedélyemről, majd külön történetként számolok be. Kihúzva a lencsevédőt tehát a dobozából, találunk még egy darab nem hétköznapi alakkal megáldott könyvet, valamint egy kis füzetet, amiben részletes ábra jelzi, hogy melyik gombbal mit hogyan lehet állítani DIANA-n. Ezután kipattintjuk a vákumszívott átlátszó takaróból a kecses hercegnőt. Érdessége, valamit kék színe számomra egy amerikai, sőt new york -i tengerpart hullámait kelti lelkemben. Mintha visszarepülnénk az időben, a hosszú fürdőruhát hordó nők korába, lencséje nőiesen kidomborodik, hátulján az egyik legszebb lágy hangot kiadó gomb mellett a két opció : 24 X 17 vagy 24 X 24 ! Egyszerűen mennyei.
Az első küldetés, melyet a MINI DIANAMMAl tervezek nyélbe ütni, az a KOLI2010 -nevű hadjárat, melyben négyzetes alakban fotózom be a MOME koli minden egyes szobáját lakóival, terveim szerint "plafon szemszögből" és végül egy fotótérképet kapunk, egyfajta életút metszéspontról...hogy ebben az évben ki kivel osztotta meg életét !

Az ünnepi repertoárunkat idén anyukám felülmúlhatatlan : petrezselymes libacombjai színesítették. A szokásos halászlevet apukám most egy különös trükköt használva segítségül (egy halászt) három féle halból készítette el.Tiszai Pontyból, Törpeharcsából és Keszegből. Az eredmény egy testes, kellemesen csípős magyaros íz lett, melyről nekem lelki identitászavaromban úszkálva, mindig a hortobágyi naplemente jut az eszembe. Ezt követték még anyukám aszalt sárgabarackkal és bacon szalonnával töltött sült pulykamellei !
Még keresem rá a kimondható szavakat.
Rántott virágot vajon ettek már ? Vagy viráglevest ? Párolt szirmokat ??
Én mindig úgy megkívánom őket.

Magamtól idén egy olyan könyvet kaptam, melynek már a beszerzése is egy regény első pár oldalához méltó történet lehetne. Történetesen ugye nagy Truman Capote rajongó vagyok. Egyszerűen csodálom az írásba vetett öngyötrő szenvedélyét, lenyűgöz, amit ebben a könyvében is ( Mozart és a Kaméleonok) az írás átkáról -és tehetségének használatáról ír.
A könyvre hosszas és eredménytelen antikvitásjárás után végül a Vaterán bukkantam rá.
A hölgy - a könyv most már régi tulajdonosa - csak annyit írt megjegyzés gyanánt :
átvétel harmadik kerület Zápor utca 59.
Hm.
Napokig vártam, hogy essen az eső, mert úgy éreztem a Zápor utcába csak esőben illik menni. Végre december 23-án elkezdett szakadni. Pest ilyenkor mutatja a legigazibb arcát felénk,talán azt hiszi egyedül van, és nekem ez mindig szívderítő. Az Árpád hídon át suhanva a kocsiból, az ablakra tapadt esőcseppeket halszemoptikának használva a Margitsziget szinte kör alakú. A Dunán meg ott úszik még ilyen cudar időben is az én áhított Vízibuszom ! (Amire januárban tervezem befizetni magam ! )
Szóval a Zápor utcáról azt kell tudni, hogy van benne pár panel. Azok a típusú panelek, melyeknek a tetejét nem látni. Hosszasan kerestem a titokzatos hölgy által megadott 47-es csengőt, mire egy idős úr tűnt elő a semmiből és annyit mondott: a számok a bejárat mellett vannak, ez a hátsó ajtó !
Azt, hogy honnan tudta mindezt, a mai napig nem tudom. Remegő kezével elővette kopott bőrkabátja zsebéből a kulcsot és beengedett. A mai napig nem vagyok biztos, hogy esetleg személyesen Luciferrel beszéltem-e az ez után következő percekben, merthogy azt mondta : a kilencedikre megy ugye ?
- Iiiigen. Válaszoltam, de közben azon tűnődtem, hogy lehet hogy valakinek ilyen szürke időben besötétedik a szemüvege.
A Liftre vártunk, és nekem kedvem lett volna efféle kérdéseket feltenni felé : Mondja csak a Mennyországban majd ehetünk még Hamburgert ? Mert ha nem,akkor minden kövér embernek oka van halálraenni magát, hiszen ezt az élményt már csak itt a Földön élhetjük át.
De nem szóltunk egy szót sem.
Sakkozni kezdett.
- Elnézést - kérdeztem -szokott egyedül is játszani ?
- Hiszen láthatja.
- Beszállhatok ? Megőrülök a sakkért.
- Szerintem az élet is olyan mint egy nagy sakktábla.
- Ezt hogy érti ?
- Sok gyalog van, akik alapjában véve, rendes, jóravaló emberek, többségük mégis úgy érzi életük alkonyán fölösleges áldozatokat hozott, céltalanul hunynak ki. Vannak futók, akik loholnak jobbra balra, sosem tudnak kis lépéseket hozni, mégis megbotlanak saját lépésükben ! Vannak lovak. Igazi igás lovak. Jól terhelhető, vágtázni merő emberek. Vannak bástyák, akik nagyon jól terhelhető, lelkileg stabil emberek, csak a tűz hiányzik sokszor belőlük. Vannak, - és itt mély levegőt vett - királyok. Nem túl sokan ugyan. De őket sajnálom a legjobban. A legjobban manipulálható emberek ezek. Csipetnyi bátorságuk sincs arra, hogy felismerjék magukban az erőt arra, hogy változzanak. Gőgösek és megfoghatatlan célok éltetik őket, sokan épp ezek által "tartják őket sakkban".
És végül kis hölgy, elárulom magának, vannak a legérdekesebb jellemek : a királynők.
A királynők nem feltűnőlények, mégis vezetni képesek egy egész csapatot. Határozottak, de életüket bármikor feláldoznák egy nemesebb cél érdekében. Elkötelezettek, és hisznek az ész taktikájában. Okosak. És ami a legérdekesebb jellemzőjük, hogy tudnak élni.

Szó szerint így mondta, mikor kinyílt előttem a lift ajtaja.

Ő még lent maradt, de mire visszatértem kezemben a Capote könyvvel, már nem volt sehol.

2009. november 30., hétfő

Szenvedéllyel Szenved Éjjel

Közeleg a Karácsony, kezd fázni a szív. Minden a szeretetről soul, és mégcsak meg se rezdülök. Nem nyilall, nem dobog hangosabban a lélek, némán hallgat, mintha egy fogason lógna. De éjjelente, mikor egy intenzív nap után, mint ősszel kitartását feladó felpenderedett falevél az ágyamba hullok, hirtelen mindenkinél éberebb leszek. Ott fekszem a sötétben és néha úgy érzem, egyedül én vagyok ébren ebben a ködös Budapestben, néma a környék, villamossín sem ásít már, és a kilátó fényeit rég lekapcsolták. Ébren vagyok. Ott fekszem lélekben meztelenül és fázom. Akármilyen takaró alatt is fázom.