Az összes terméküket. A bátorságukat, az elegáns egyszerűségüket, határozott letisztultságukat, skandináv derűjüket, kiejthetetlen bútor neveiket, a színeiket, a kézzel festett fa lovaikat, és természetesen az összes fellelhető kajájukat. (kivéve a 100 ft -os hot dogokat ) Mivel itt Londonban olyan messze, a város túlsó szélén van az IKEA, hogy gyakorlatilag ha repülőre ülök és landolás után a reptérről taxival kimegyek az Örs Vezér térrre, sokkal hamarabb IKEA -ba érek, mintha itt kimennék a város szélén a reptér melett lévő épületbe : évek óta nem jártam IKEAban.
Erről mindig regélek Márkinak (tesó), hogy hogy hiányzik a kedvenc barna mártásos áfonyalekváros 10 db svéd húsgolyó menü az életem és emésztőrendszeremből egyaránt, így most, hogy otthon voltam elhatároztuk, hogy kimegyünk enni egy adag húsgolyót Ő, Anett ( a barinője ) meg én.
Mindez hazalandolásom utáni második napon történt. Borongós idő volt.
Ezeken a délutánokon már kemény szócsatákat karatéztunk arról, hogy mit keresnek
a számomra világhírűen tisztán tartott, rendmániám által uralt vendégszobában az Ő AUSZTRÁLIÁBÓL rendelt különleges papagájai ( csak én hívom papagájoknak, igaziból valami gerlék vagy mi - a szerk. ) és, hogy szerintem tuti valami betegséget is terjesztenek, ráadásul totál be vannak depizve, Ausztrália helyett, egy kalitkában ülnek Budapest 8. kerületének egy tény, hogy rendkívül barátságos, de mégis Sydney -hez képest feltűnően nem napsütötte lakásának sarkában, ami pont az én szobám is erre a három hétre. Előterjesztettem hát, a ház uránál módosító nyilatkozatomat, hogy szeretném őket átrepíteni a másik érthetetlen módon lakásban tarottt állatthalom ( 2 butának tűnő, vagy csak emlékezetkiesésben szenvedő ? nyúl, akiket Csehov szereplőiről neveztek el : Tatjana és Igor) mellé a földre.
Márki elutasította kívánságomat, így Anettel rákényszerültünk egy aprócska csínytevés véghezvitelére.
Másnap reggel, mikor Márki elmnet otthonról, kicipeltük a hatalmas fém kalitkát a két depis ausztráliai papagájjal, gondosan benyömöszöltük őket a TV és kanapé között ásítozó, számukra pont tökéletes, és sokkal fényesebb padlórészletre, ami pont az erkély mellett van, tehát az eget is látták ( ami csak szerintem fontos számukra pszichológiailag, hogy ezáltal érezzék, talán még van remény ) majd, a biztonság kedvéért még egy tojást is csempésztem a hütőből a kalitkájukba, mert a papagáj Honey Moon Duó 2 éve már, hogy nem képes utódokat teremteni, gondoltam ezen a téren is érjen mindenkit egy dramaturgiailag váratlan fordulat, de persze minderről Anettal nem szóltunk a haza érkező Márkinak, csak állandóan nevetgéltünk úgy, hogy Ő nem tudta, hogy min, mondjuk így : kuncogunk. Non Stop fel fel csendülve.
Ekkor elindultunk az IKEA-ba, Márki zsebében már csörgött a kocsikulcs, én
a cipőfűzőmet kötöttem, amikor meglátta, hogy a depipapagájai egy másik
helyen kuksolnak egy tojással a hónuk alatt.
Egész úton az IKEA-ig a kocsiban üvöltözött velem, de úgy, hogy az én hajam meg az Anett haja is libegett a felém szórt káromkodások nagyságától, ugyanakkor, bár feletébb értékelem és irígyelem ezt a tulajdonságát Márkinak, hogy benne aztán soha az élete során még 1 mm -nyi nagyságú düh, harag, vagy egyéb negatív érzés sem maradt bent, mégis átment egy bizonyos határon, és hirtelen egy másodpercre a saját apánkat véltem felfedezni azokban a mondatokban amiket mond..pont Ő, aki a legnagyobb kínai falat húzta fel önmaga és szülei között hirtelen ugynaúgy üvöltött velem, és ugyanazokat mondta szó szerint, amit kicsiként végignézhettünk a kocsi hátsó üléséről a szüleink között. Ettől olyan fajta tehetetlenségem és bőghetnékem támadt, önmagam szemébe nézve lelki visszapillantó tükrömben, hogy az IKEA előtt lévő kereszteződésben, korgó gyomorral kiszálltam a kocsiból és közöltem, hogy én máshol eszem.
Eltelt pár nap, kibékültünk, a gerlék új helyet találtak, és mi elhatároztuk, hogy végre akkor elmegyünk húsgolyót enni. Január másodika vagy harmadika lehetett, az IKEA olyan szinten volt tele, mintha Budapest egyetlen a cunamitól szárazan maradt anyahajója lenne, így mindenki aki csak tudott még az ár előtt most ide menekült csimpaszkodni...de mi nevetgélve kiálltuk a sort, 28 percig röhögcséltünk az előttünk álló kopaszodó úr fején, meg a picsacica nőci barátnőjének ritmikus cangatásán, mire elhagyta ajkaimat a mondat a fogszabályzós konyhapulti ikea-felszolgáló fiú felé, hogy :
2 szer 10 db húsgolyót kérnénk barna mártással hasábbbbbburival ! ! ! !
És arconcsapott minket a válasza :
A húsgolyó elfogyott !!!!! csak jövő hét után lesz ! ! ! ! ! ! !
Nem is folytatom a történetet....és azt sem írom le, hogy milyen rossz ízű volt
a húsgolyó helyett kapott swéd hamburgerük, de végül úgy tértem vissza Londonba, hogy nem sikerült húsgolyót ennem, szóval legközelebb, tavaszzal, tuti találkozóhely az:
IKEA.
