The River of Time

Kedves Freddie Mercury,




Ne haragudj, hogy csak ilyen keson irok neked, de amiota Londonban vagyok egeszen maskepp latok az idore es annak beosztasanak megelesere es managerlesere. Tobbet gondolok Rad is, hiszen munkaba tekeres kozben majdnem minden reggel te szolsz a fulemben, es majdnem midnig a The Golden Boy cimu szamod. Muszaj tudatnom veled, hogy a Szofita Land kedvenc karakteret rolad neveztem el, baratsagunk jeleul. Remelem nem haragszol azert, hogy egy majom. Bar a mini univerzum atmoszferajat bemutato filmben direct nem hagytam hogy enekeljen, nem lenne hozza melto hang e Foldon, a kovetkezo musicalben viszont attol tartok muszaj lesz majd megszolalnia, hiszen a sajat elettortenetet, a majomma varazsolodasat mutatjuk be. De ez most nem lenyeg.
A mult het szombaton voltam az Alfies Antique Marketen, es a masodik emeleten, az egyik sarki boltban, egy idos holgy gyujtemenye kozott megtalaltam toled egy autogrammot. A News of the world cimu lemezetek badogemberen volt a neved, vicces volt a kezemben tartani e “ket szot”, ekkor jutott eszembe hogy irok neked az altalam az eletben a legfontosabbnak tartott dolog, es a zened kozott felfedezett azonossagrol. Szerintem a legfontosabb, itt ezen a bolygon, ebben a rendszerben, pontosan ugyanaz ami a Queen slagerekeben : az ido beosztasa. Minden ezen mulik. Ritmus. Az elet egeszet, es kulon-kulon minden egyes szeletet le tudom vezetni erre az egy mondatra. A csaladot, a baratsagot, a haborut, a munkat, egy napot, a sikert, a hitet, a sportot, barmit. Minden az idobeosztason mulik. Es amiota ezt felfedeztem, egyre jobban aggodom is. Hirtelen mintha atlattam volna egy kepzeletbeli timeline –t magam elott, beraktam par kulcskockat, tobb layer-en is, es azt kell mondjam, hogy eddig nem allok rosszul. Meglepodve tapasztaltam, hogy elvegre ott vagyok, ahol ket evvel ezelott terveztem, hogy ket ev mulva leszek, es elvegre pont azt csinalom, amit terveztem hogy csinalhatnek, es hogy szabadnak erzem magam, ugyanakkor vannak emberek akiknek talan szereztem par mosolyt az eletben, szoval szerintem nem allok rosszul, mindannak ellenere, hogy szanalmasan rovidnek erzem az eletet ahhoz, hogy hibazni is lehessen, vagy rossz donteseket hozni. Es egy kisse megneheziti a jatek sulyat az erzelem. Viszont sok mindenben egyertelmu utakat nyit. Peladul nem latom ertelmet az olyan munkat vegzo embereknek akik nem elvezik azt amit csinalnak. Sot, megfigyeltem azt is, hogy a legrosszabb, hogy mindez egy felfele es lefele is mukodo szimpla orvenyfolyamatot indit el mindenkiben. Azok az emberek, akik
itt korulottem azzal a kisugarzassal dolgoznak, hogy a legbelso bugyruk a szivukben arra a kerdesre, hogy : szeretik-e a munkajukat ? Igazibol azt valaszolja hogy : Aah, dehogy. Nem is vegeznek olyan hatekony munkat, mint azok az emberek akik az eletuket a szivuknek szentelik, es valoban azt csinaljak amit szeretnek. Csak azt amiben oromuket lelik. RAadasul ezaltal meg elvezik is. Igy egyre jobban oromuket leleik benne, igy oromot adhatnak masoknak is, es vegul sikeresek lesznek. Tudom, hogy furan hangzik mindez, de megint csak oda lyukadok ki, hogy nincs ido, nem azt csinalnunk aminek nem orulunk, illetve hogy ha nem azt csinaljuk, akkor elpazaroljuk az idot, es ujra csak visszaertunk az idobeosztasra. Tudom, hogy mondhatnank azt, hogy dehat nem mindenki csinalhatja azt amiben oromet lelne, mert valaki szivesen lenne Eiffel Toronyor, de sosem lehet, mert nem Paris-ban szuletett. Erre tenyleg csak ujra azt tudom, mondani, hogy : de lehet. Ha jol osztja be az idejet, lehet. Egy nagyon aprocska pelda csak, egy jelentektelennek tuno reszlet, ahol megvillan az elmeletem : a cirkuszi artistak. Ha pelaul egy artista rosszul osztja be az idejet, csak egy icipicit is, es csak egyetlen egy masodperccel erkezik kesobb a trapezon, mint ahogy a tarsa kinyujtott kezzel ugrik fele, orokre elveszitheti az erkezo tarsat.
Ne haragudj, hogy ennyire belemelyedtem, csak csodalttal es orommel tolt el, hogy mindezt ilyen kezzelfoghato tapasztalatokkal felfedezhettem a sajat eletemben.
Most nincs tobb idom, ha erted, hogy ertem!
De tudod ugyis, mikor rad gondolok, es erot meritek a ritmusaidbol. Kerlek add at udvozletem Coco Chanel –nek es Kaszás Attilá-nak !



Udv,

Tari Zsofi.

Félix, a világ legjobb szakácsa.

A Clapham Road- i stúdió afféle otthonommá vált. Ott dolgoztuk át a leghidegebb januári napokat, a stop motion projekt miatt, fűtés nélkül, úgy, hogy az angolok könnyüket visszafojtva a nevetéstől adtak végül nekem egy külön-kis fém hősugárzót a forgatásra, de azt még a mai napig sem értik, hogy hogy lehet ennyire fázni.. itt fűrészeltem életemben először igazi elektromos fűrésszel, igazi műanyag szemüveggel az arcomon úgy, hogy 3 férfi nevetett rajtam, és olyan izomlázam lett a jobb karomban, hogy két napig, még csak felemelni sem tudtam jóformán. A stúdió minden egyes karakterét, ami nagyjából 5 fő, egyszerűen mesésnek találom. És a barátomnak érzem. Azt hiszem, ők akkor kedveltek meg engem, mikor októberben az első alkalommal kimentünk együtt ebédelni az Astronaut nevű étterembe, és én félreértettem az időpontot, hogy mikor találkozunk a ház előtt,és miután negyed órát vártak rám, úgy érkeztem meg, hogy leestem a lépcsősoron, de mikor felálltam azt mondtam, hogy én mindig így kések.Ezek után elsütöttem életem első és legszánalmasabb angol szópoénját, mikor megkérdezték, hogy kérek-e egy pohár bort, a válaszom az volt : Wine not ?
Azóta rengeteget nevettem velük. A stúdió tulajdonosa Matt, reggelente annyira álmos, hogy nagyjából fél tizenegyig, nem látni a szemeit, és ha hó esik akkor is rövidnadrágban dolgozik. Egyszerűen rövidnadrágban él. Ott dolgozik asszisztensként Elizabeth a nővére, aki mindig ügyel, hogy Matt biztosan vegetáriánus menüt - kap e reggelire, ebédre és vacsorára. Segítőként ott van Joe, akivel imádjuk hallgatni, ahogy a forrasztott fém kiad egy nagyon apró szisszenést, mikor a vízbe dobjuk. Vele Húsvét hétfőn is bent melóztunk, de mivel a stúdió green-box terme üres volt, nagyjából másfél órát ott bicikliztünk, a lelógó kötelek indái között úgy, hogy néha Tarzanként a köteleket elkapva ugrattunk. Ott van hiper-segítőként Max, aki nagyjából 2 méter 12 cm lehet, és egy az egyben úgy működik, mint a Micimackóból a Tigris. Reggelente ahogy kel fel a Nap, és én biciklivel a stúdió felé tartok, át kell menni a Temzén egy 4 sávos úton, ott a buszok között evezve, a hídon mindig tudom, hogy Félix a szakács, Elizabeth barátja, már készíti nekünk a tükörtojást, és a pirítóst, aminek a tetejére ráteszi majd, ami általában szív alakú.Én itt ettem életemben először szív alakú tükörtojást.. úgy, hogy aztán a lépcsőn ülve kávéztunk, a világ legcsodálatosabb kávéfőzőgépe által főzött kávéval a kezünkben. Van egy régi, nagy fém, gőzerővel lüktető igazi Kávéfőzőgépük, közvetlen a billiárd-asztal mellett. Olyan igazi, amin meg kell húzni a kart, és hallani ahogy a forró gőz, eggyé válik a kávéföld hamujával a fém szifonban belül lágyan serceg, és lehet nézni közelről ahogy cseppenként megszületik a kávé. A tengeralattjáró szerű masina másik opcciója a tejforraló kar, ide egyszerűen egy fém csészét kell tartani, tejjel megtöltve, és a kar mint egy turbékoló galamb hangját kiadva habosra forralja a tejet. Ezután teszünk rá egy pötty fahéjat, és általában leülünk a lépcsőre a fiúkkal megvitatni a stop motion technika legnagyobb vívmányait. A levegőben olyankor már ott motoszkál a fűrészpor szelíd illata. Aztán mindenki munkába lendül, odébb tolják a Motion Controll kamerát, Max elkezdi faragni a felemelhetetlen súlyú fa gerendáját, a Costa Rica -ban vásárolt eredeti függőágyának, az animátorok munkába lendülnek, Félix pedig már rég készíti az ebédet nekünk. Az a Félix aki a kedvenc karakterem volt, erről a csodálatos helyről. A világ legjobb szakácsa.

Épp azon tűnődhettem Prágában a reptéren, hogy vajon eltörnek-e majd a sörök, amiket a bőröndbe tettem a fiúknak a Clapham road-ra, inkább a kézipoggyászban hagyhattam volna? mikor ez a Félix, itt Londonban fogta magát, és csak úgy MEGHALT. Leállt a szíve.

Mikor utoljára együtt ebédeltünk, arra kértem, hogy aznap csak egy desszertet adjon nekem, mert annyira finom volt már eleve az előtte elfogyasztott brokkolis-répás-csirkés pite, hogy ha csak egy pillantást vethettem volna rá, már azzal is jóllaktam volna. De Ő kettőt tett elém :

Hát köszi Félix még egyszer, sosem fogom elfelejteni az ízét.