Balat - Off

Szerintem mindenkinek van az életben egy legnagyobb égése. Nyilván, még bőven van lehetőségünk egy még nagyobbat csinálni, de egy legkínosabb már biztosan ott sunnyog mindenki lelki tarsolyában. Ma, ahogy a Hyde Park-ban futottam, és a Nap élfénye, úgy terítette be az embereket, mintha a világ egyik legszebben bevilágított némafilmjét nézném, a szemem elkalandozott, az alvó szerelmespárokon át, a mókust etető turistákon keresztül, két egymást kergető kisgyerekre, akik a tó partján azt játszották, hogy vizes kézzel kergetik egymást. Helyesebben szólva a kisifiú kergette, a sikító kislányt, de mindketten úgy szakadtak a röhögéstől, hogy alig bírtak futni. És erről kérem bevillant életem legnagyobb égése. Mintha most lettünk volna a Balaton partján, Siófokon a családdal. 32 fok - árnyékban, aranypart, a kukoricát áruló úr, ahogy üvölti : Májszikát ! A szörfösök a látóhatár peremén, ahogy anyukám naptejjel keni a hátamat, ami ígyis-úgyis mindig leégett....apukám pakol az oldscool hűtőtáskánkban, a bátyám keresi a pumpát (nagyon fontos vágókép) a régi adidas sporttáskánkban, én közben kutatom a mini hátizsákomban lapuló 5000 kis játékom közül a kedvenc pisilős babáimat, amiket majd beviszek a vízbe, mert ez milyen vicces már, hogy majd ott pisilnek. Támdádám, támdádám. Dúdolászok egészséges kisgyerekként a fejemben. Néha pislogok. Ekkor apukám váratlan feladattal rukkol elő. Fújtassam fel a matracokat. Már elő is penderült a kedvenc sárga csíkos matracunk, aminek a teteje egyszer kilyukadt, de apukám megragasztotta, és ezáltal egy akkora pukli lett a tetején, ha felfújt állapotban nézte az ember, minta egy külön párna részt terveztek volna rá. - még mindig előttem van - Szóval nekiállok lelkesen fújtatni, a kis kék, ausztriában vett gumi pumpánkkal a matracot, a lábammal kell nyomni. Egyre jobban fújtatom. Örömömben szinte már pattogok, ugrándozva nyomatom, eufórikus hiperaktív terveimmel, mert már fürdőruhában állok, és a kis figuráim is megvannak, tehát tudom, hogy amint megvagyok vele, rohanhatok a vízbe.
Pattogok - pattogok. A copfok a fejemen ugrálnak. (egy az egyben úgy lehet elképzelni, mint a Dexterből a Dee-Dee -t. Világéletemben zavaraim voltak a lelkesedésem finom kimutatása körül,
mindig túlperdültem az orvosilag kritikusnak mondható szintet) No de kérem, itt jön a probléma.
Ugyanis amennyire jól tudtam matracot fújtatni, annyira rosszul tudtam bedugaszolni, amikor már felfújódott. Tehát mindig arra jutottam, hogy egy félig leeresztett matracot kaptunk végeredménynek, mert csak akkorra siekrült beletennem a dugaszt, mire már félig kislisszant belőle a levegő...mivel, ez köztudott volt családi körben, meg is beszéltük Márkival (a bátyámmal), hogy amint megvagyok, Ő segít bedugaszolni, és utána nyomás a vízbe. Tehát, igaziból, fel lehetett rá készülve, hogy szólok majd neki.




Namost, jönnek a gyors tényadatok :




A parton, az egy négyzetméterre jutó emberek száma 50 volt.

A bátyám 14 éves volt, tehát én 8.

Anyukám és apukám épp hátat fordítva álltak, mikor kicsúszott a számon a mondat.

A víz jól viszi a hangot.

A bátyám épp a parton nézegette a hattyúkat.

A köztünk lévő távolság nagyjából 39,4 méter lehetett.



Ebből adódó következtetésem volt, hogy az átlagos hangerőm megháromszorozódott változatában kell szóljak neki.



Tehát nagy levegőt vettem, és hezitálás nélkül azt üvöltöttem felé - kétszer is :




Márkó, gyere dugni !


Azt, hogy azóta hányszor volt rémálmom, ahogy nevetnek körülöttem az emberek a parton, a sörhasú bácsik, úgy hahotáznak, hogy abból szinte földrengés kerekedik.........arról ne is essék szó. Íme az én aranyérmes égésem. A második helyen, egyébként az áll, amikor 12 évesen úgy rohantam körülbelül 40 métert anyukám felé a csúszdából kicsúszva egy aquaparkban, hogy azt üvöltöztem : ezen neked is le kell csúsznod ! ! ! Annyira jóóóóóó ! (de nem vettem észre, hogy nincs rajtam a felsőm)

A metrotlan londoniak Aquaparkja

Azon gondolkodtam mikozben a rendorseg egy kedvesen karotnyelt alkalmazottjaval csevegtem telefonon,es mikozben epp kitort korulottem a hirhedt metro-strike, es az emberek ugy aramlottak az utcara, mint a HAIR -ben mikor a Bukowski egyedul setal az utcan es a Where do I go -t enekli, hogy vajon epitettek-e mar olyan Aquaparkot, ami a londoni metrorendszer csuszdait tartalmazza. Hogy le lehet -e valahol csuszni a District-Line -on ? At lehet e csobbanni a Jubilee line -rol egy masik csuszdara ? Szerintem annyira meno lenne. Most csusszunk egy kamikaze Cirle line -t ! Neeee, inkabb nyomassunk egy Bakerloo line-t !
Szoval kerem rendorsegi ugybe keveredtem, ha nem en elem at az egeszet, akkor biztosan azt mondanam hogy kamuzok, de minden szavam igaz. Levelet kapok a rendorsegrol, barna boritek, egyenesen nekem cimezve. Kinyitom, hogy megis mi tortent velem, es kerem a kovetkezo : buntetes aldozata lettem, ugyanis a hazunk elotti szemetlerakoban rossz idoben talaltak meg a szemetes-zsakunkat. Ekkor meg nevettem, hogy ez valami kandikamera,abszurd angol humor, hihhetetlen hogy meg erre is gondolnak, hogy megnevettessenek. De most jon a hideg veritek. Lapozok egyet a hosszu levelben, es ket fotot latok. MELLEKELVE! Az egyiken a szemetes-zsakok halmaza, aranymetszet kompozicio, muveszi eletlenseg a jobb sarokban, fekete-feher effekt, a masikon a szemetes-zsakbol kibanyaszott bankszamla-kivonatom, rajta a nevem es a cimem. Es a szemetbol kibanyaszott bankszamlakivonatomrol meg egy kozelebbi supermacro-kep. Hosszas taglalas, hogy mivel rosszkor volt a szemetes -lerakohelyen a szemetunk, tehat nem a megengedett idopontban (!!), ezert a helyszini asszisztensuk (tehat van egy ember akinek ez a munkaja) kinyitotta a szemetes-zsakot (otthon hogy meselheti estenkent, hogy ma meg talaltunk ket torott Iphone-t is az egyikben kepzeld dragam ! ) - es addig kutatott benne, mert lelkesen vegzi a munkajat, meg elo nem asta belole azt az adatot, amibol arra lehet kovetkeztetni, hogy ez kinek a szemete. Legkozelebb neki cimzett levelet is dobok ki. Namost, az en bankszamla kivonatomra bukkant ugye, holott a szemetet rendszeresen nem en viszem le, ez nyilvan senkit nem izgat. Azt, hogy mi a szemetet, csak hetfon, kedden es penteken tehetjuk ki, soha sehol senki nem latta. Ez volt a legnagyobb Breaking News az egeszben. MAr ezt is tudjuk. Tehat dobperges, jon a lenyeg : igaz hogy mindez 2500 font-ot jelento buneset, ha meg ezen a heten jelentkezem akkor 80 fontot kell csekken utaljak. ha nem,akkor hetente 80 fontonkent no a buntetes. Mindezek ellenere Szep napot es derus eletet kihanynak.

Na ekkor mar nem nevettem annyira. Levelet irtam ennek a kepzeletemben szemetbonto beszelni nem tudo Yetinek, melyben nagyon egyszeruen megfogalmaztam, hogy tudom Uram, hogy ez Onnek egy egyszeru penteki nap, sok munkaval, a gep elott ulve... de higgye el, hogy nekem ez a nap mas mint a tobbi. Es ez a hangvetel, azt eredmenyezte, hogy tegnap felhivott engem, ez a kedves Yeti, es annyit mondott : Dear Szofi, Onnek megsem kell fizetnie, mi kerunk elnezest.

Dobja a kukaba a levelunket !!!!

Mindjárt megböglyök

Van egy nagyon kedves amerikai lány a stúdióban, aki mindenre azt mondja hogy : COOoooL. És bár beszélgettünk már jópárszor úgy, hogy Ő a sushiról beszél én pedig szemöldökeimet szivárványformában tartva pislogok, most mégis odáig fajult a kapcsolatunk, hogy a liftben a plafonra tapadva lógok fejjel lefelé, ha véletlenül Ő is ott áll reggel... a studióban hason-kúszva tigrisbukfencezve közlekedem az asztalok alatt a talajon. Ha a kávéautomatánál áll, akkor hirtelen a mellettem menők mögé lépek, és ugyanabban a tempóban megyek ugyanarra, mint amerre a mellettem menők. Ha pedig az asztalomhoz jön, akkor magamat életnagyságú Pindúr-Pandúr margendesign figurának álcázom, és perceken át nem pislogok...


történt ugyanis egy szerdai napon, hogy megkért, hogy segítsek. Valami kis egyszerű brainstromingolást bemutató spotba kellett készítsek pár különböző pózban szónokló Bloo karaktert, és hát neki is álltam, megmondta melyik folderbe, milyen formátumban,mekkora nagyságban, mit hova mentsek,úgy tűnt tehát, hogy szépen születnek a pixelvilág legújabb csecsemői.
Közben még két mailt is váltottunk, hogy akkor kicsit így a fényeket, vagy kicsit úgy.És kész. Megírtam neki, hogy megvan, hol van, és épp rohanni készültem haza, amikor látom hogy milyen hosszú nagy köszönőlevelet írt. Hogy annyira-very köszi. Rohanó pózban sercegő újakkal, gondoltam gyorsan válaszolok, hogy szíves örömest : gladly, és máris nyomtam egy entert. putty.


És erre kérem hirtelen visszajött két kérdőjel.
Nem értettem. Hát gladly.

És ekkor a háttérben megfújták a trombitákat, elkezdődött a dobpergés és megláttam magamat, ahogy a középkorban kora hajnalon kopaszra borotváltan vezetnek be egy macskaköves térre,zsákvászonnal bekötött szemekkel, mezítláb, mögöttem cammog a yeti kinézetű hóhér, kinek harmatos könny ücsörög a szemében, és éppen készülnek lefejezni... merthogy én kérem szépen elírtam azt hogy : gladly.

Namost ugye kétféleképpen lehet elírni egy szót : úgy hogy az értelmetlen legyen, és úgyis, hogy az értelmes legyen csak egy másik jelentéssel. Én az utóbbi gödörben landoltam. Kicsit sem kellemes jelentésű szóval : BÖGÖLY.
Ennyit látott szegény amerikai lány a levelemben. Tehát Ő hosszasan megköszönte nekem, azt amire én akkora überkirály szlenggel válaszoltam, hogy azt még a két orrábanlévő Obama-pirszingjével sem tudta dekódolni : Bögöly.