Van egy nagyon kedves amerikai lány a stúdióban, aki mindenre azt mondja hogy : COOoooL. És bár beszélgettünk már jópárszor úgy, hogy Ő a sushiról beszél én pedig szemöldökeimet szivárványformában tartva pislogok, most mégis odáig fajult a kapcsolatunk, hogy a liftben a plafonra tapadva lógok fejjel lefelé, ha véletlenül Ő is ott áll reggel... a studióban hason-kúszva tigrisbukfencezve közlekedem az asztalok alatt a talajon. Ha a kávéautomatánál áll, akkor hirtelen a mellettem menők mögé lépek, és ugyanabban a tempóban megyek ugyanarra, mint amerre a mellettem menők. Ha pedig az asztalomhoz jön, akkor magamat életnagyságú Pindúr-Pandúr margendesign figurának álcázom, és perceken át nem pislogok...
történt ugyanis egy szerdai napon, hogy megkért, hogy segítsek. Valami kis egyszerű brainstromingolást bemutató spotba kellett készítsek pár különböző pózban szónokló Bloo karaktert, és hát neki is álltam, megmondta melyik folderbe, milyen formátumban,mekkora nagyságban, mit hova mentsek,úgy tűnt tehát, hogy szépen születnek a pixelvilág legújabb csecsemői.
Közben még két mailt is váltottunk, hogy akkor kicsit így a fényeket, vagy kicsit úgy.És kész. Megírtam neki, hogy megvan, hol van, és épp rohanni készültem haza, amikor látom hogy milyen hosszú nagy köszönőlevelet írt. Hogy annyira-very köszi. Rohanó pózban sercegő újakkal, gondoltam gyorsan válaszolok, hogy szíves örömest : gladly, és máris nyomtam egy entert. putty.
És erre kérem hirtelen visszajött két kérdőjel.
Nem értettem. Hát gladly.
És ekkor a háttérben megfújták a trombitákat, elkezdődött a dobpergés és megláttam magamat, ahogy a középkorban kora hajnalon kopaszra borotváltan vezetnek be egy macskaköves térre,zsákvászonnal bekötött szemekkel, mezítláb, mögöttem cammog a yeti kinézetű hóhér, kinek harmatos könny ücsörög a szemében, és éppen készülnek lefejezni... merthogy én kérem szépen elírtam azt hogy : gladly.
Namost ugye kétféleképpen lehet elírni egy szót : úgy hogy az értelmetlen legyen, és úgyis, hogy az értelmes legyen csak egy másik jelentéssel. Én az utóbbi gödörben landoltam. Kicsit sem kellemes jelentésű szóval : BÖGÖLY.
Ennyit látott szegény amerikai lány a levelemben. Tehát Ő hosszasan megköszönte nekem, azt amire én akkora überkirály szlenggel válaszoltam, hogy azt még a két orrábanlévő Obama-pirszingjével sem tudta dekódolni : Bögöly.
2010. szeptember 5., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése