Félix, a világ legjobb szakácsa.

A Clapham Road- i stúdió afféle otthonommá vált. Ott dolgoztuk át a leghidegebb januári napokat, a stop motion projekt miatt, fűtés nélkül, úgy, hogy az angolok könnyüket visszafojtva a nevetéstől adtak végül nekem egy külön-kis fém hősugárzót a forgatásra, de azt még a mai napig sem értik, hogy hogy lehet ennyire fázni.. itt fűrészeltem életemben először igazi elektromos fűrésszel, igazi műanyag szemüveggel az arcomon úgy, hogy 3 férfi nevetett rajtam, és olyan izomlázam lett a jobb karomban, hogy két napig, még csak felemelni sem tudtam jóformán. A stúdió minden egyes karakterét, ami nagyjából 5 fő, egyszerűen mesésnek találom. És a barátomnak érzem. Azt hiszem, ők akkor kedveltek meg engem, mikor októberben az első alkalommal kimentünk együtt ebédelni az Astronaut nevű étterembe, és én félreértettem az időpontot, hogy mikor találkozunk a ház előtt,és miután negyed órát vártak rám, úgy érkeztem meg, hogy leestem a lépcsősoron, de mikor felálltam azt mondtam, hogy én mindig így kések.Ezek után elsütöttem életem első és legszánalmasabb angol szópoénját, mikor megkérdezték, hogy kérek-e egy pohár bort, a válaszom az volt : Wine not ?
Azóta rengeteget nevettem velük. A stúdió tulajdonosa Matt, reggelente annyira álmos, hogy nagyjából fél tizenegyig, nem látni a szemeit, és ha hó esik akkor is rövidnadrágban dolgozik. Egyszerűen rövidnadrágban él. Ott dolgozik asszisztensként Elizabeth a nővére, aki mindig ügyel, hogy Matt biztosan vegetáriánus menüt - kap e reggelire, ebédre és vacsorára. Segítőként ott van Joe, akivel imádjuk hallgatni, ahogy a forrasztott fém kiad egy nagyon apró szisszenést, mikor a vízbe dobjuk. Vele Húsvét hétfőn is bent melóztunk, de mivel a stúdió green-box terme üres volt, nagyjából másfél órát ott bicikliztünk, a lelógó kötelek indái között úgy, hogy néha Tarzanként a köteleket elkapva ugrattunk. Ott van hiper-segítőként Max, aki nagyjából 2 méter 12 cm lehet, és egy az egyben úgy működik, mint a Micimackóból a Tigris. Reggelente ahogy kel fel a Nap, és én biciklivel a stúdió felé tartok, át kell menni a Temzén egy 4 sávos úton, ott a buszok között evezve, a hídon mindig tudom, hogy Félix a szakács, Elizabeth barátja, már készíti nekünk a tükörtojást, és a pirítóst, aminek a tetejére ráteszi majd, ami általában szív alakú.Én itt ettem életemben először szív alakú tükörtojást.. úgy, hogy aztán a lépcsőn ülve kávéztunk, a világ legcsodálatosabb kávéfőzőgépe által főzött kávéval a kezünkben. Van egy régi, nagy fém, gőzerővel lüktető igazi Kávéfőzőgépük, közvetlen a billiárd-asztal mellett. Olyan igazi, amin meg kell húzni a kart, és hallani ahogy a forró gőz, eggyé válik a kávéföld hamujával a fém szifonban belül lágyan serceg, és lehet nézni közelről ahogy cseppenként megszületik a kávé. A tengeralattjáró szerű masina másik opcciója a tejforraló kar, ide egyszerűen egy fém csészét kell tartani, tejjel megtöltve, és a kar mint egy turbékoló galamb hangját kiadva habosra forralja a tejet. Ezután teszünk rá egy pötty fahéjat, és általában leülünk a lépcsőre a fiúkkal megvitatni a stop motion technika legnagyobb vívmányait. A levegőben olyankor már ott motoszkál a fűrészpor szelíd illata. Aztán mindenki munkába lendül, odébb tolják a Motion Controll kamerát, Max elkezdi faragni a felemelhetetlen súlyú fa gerendáját, a Costa Rica -ban vásárolt eredeti függőágyának, az animátorok munkába lendülnek, Félix pedig már rég készíti az ebédet nekünk. Az a Félix aki a kedvenc karakterem volt, erről a csodálatos helyről. A világ legjobb szakácsa.

Épp azon tűnődhettem Prágában a reptéren, hogy vajon eltörnek-e majd a sörök, amiket a bőröndbe tettem a fiúknak a Clapham road-ra, inkább a kézipoggyászban hagyhattam volna? mikor ez a Félix, itt Londonban fogta magát, és csak úgy MEGHALT. Leállt a szíve.

Mikor utoljára együtt ebédeltünk, arra kértem, hogy aznap csak egy desszertet adjon nekem, mert annyira finom volt már eleve az előtte elfogyasztott brokkolis-répás-csirkés pite, hogy ha csak egy pillantást vethettem volna rá, már azzal is jóllaktam volna. De Ő kettőt tett elém :

Hát köszi Félix még egyszer, sosem fogom elfelejteni az ízét.