Zöld.
Egy kerekes székes öreg hölgy ül egy babakocsis csecsemő mellett. Ősz haját fújja a szél.
A parkot nézi a tó vizét. Gyerekek sárkányt eregetnek. Az árnyékok kergetik egymást.
Nézi, ahogy remeg a víz. Úsznak a felhők a tükröződésben. A Nap a szemébe süt. Látja, ahogy alszik a csecsmő. A dédunokája. Látja a verebeket. Ahogy fürdenek. Érzi az arcán a szelet. Nézi a zokniját, hogy milyen fehér a lábán bőre. A kezén a bőr. Újjai mintha elferdültek volna. Körmei oly öregek. Egy labda pattog a füvön.
A csecsemő zárt szemhéjára süt a Nap. Ugyanaz a Nap, mégis, most látja először a színét. Lassan lehunyja szemét. Az arca fáj, ha mosolyog. Vagy csak a lelke reped egyet. Semmit nem hall, csak a levegő illatának lágysága borul plédként rá. Egy tánc. Arra gondol, hogy a tavasz egy lassú tánc.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése