Andy barátom, és az Ő különös hó-bortjai

Történetünk kezdete három évvel ezelőtti gyökerekbe torkollik. Andy barátom és az én érdeklődési köröm halmazának egy különös aranymetszetére Anna barátnőm hívta fel a figyelmemet, mikor figyelmeztető sms-ében ezt írta nekem : Holnap 22H-kor Spektrumon Hógömbök c. műsor ! ! ! Mivel akkor épp elromlott a VHS rögzítőnk és ez még keményen a VHS-ek kora volt, felhívtam az unokatestvéremet, aki öt perces hahotázás után (a műsor címe kapcsán) megígérte, hogy felveszi nekem eme etűdöt a TV-ből.
Napokkal később jutottam csak hozzá a kincshez, amit bevallom azóta rongyossá néztem. Legyen annyi elég, hogy minden itt kezdődött.

A műsor lényegében beteges gyűjtők gyűjteményét tárja elénk, valamint ellátogat egy-két francia és német ma is működő hógömb gyárba, ahol betekintést nyerünk a manuális munka és a gépek által nyomott szériaritmusok világába. Megmutatja, hogy honnan is indult ez az egész szuveníripar, hogy egy kedves francia úr valamikor a 20-as évek derekán úgy pöfékelt haza régi autójával a hóesésben, hogy a visszapillantó tükrében mesés kép tárult elé, egy füstölgő kis házról, az azt körülvevő fenyőfákról a havazásról, és akkor úgy érezte, ezt sokszorosítania kell. A legenda szerint így alapult az első hógömb gyár.

De engem csakis a műanyagból készült, főleg 50-es 60-as években gyártott amerikai darabok kerítettek hatalmukba. Tetszettek benne a figurák síkszerű ám mégis plasztikus ábrázolása, valamint színeik kidolgozottsága. Tehát a műsor mondhatni a szívem körül futó érfalaimat cirógatta. .

Teltek-múltak a napok.


És akkor ellátogattam a kedvenc antikvitásomba, ahol a kedves antikvitásos Erika néni mindig félretette nekem a pult alá a szép kicsi fémdobozokat, és ez egyszer azt kérdeztem tőle :
Hógömbök nincsenek ?
És kérem voltak. Két darab állt, közvetlenül egy rézből készült Lenin fej és egy tucatnyi régi dugó mellett. Az egyikben valami kicsi piros libegő szerkezet volt meg egy hegy, a másikban viszont Piroska és a Farkas. A külsejére szép műanyag dombornyomott betűkkel ez volt írva :
SIÓFOK.


Mondanom sem kell milyen szinten szerettem bele, pedig akkor még Siófok nem is volt olyan meghatározott szépséggel rendelkező hely az életemben. Tehát megvettem, és írtam mindegyik gyűjtőnek, akit a műsor alapján megtaláltam, köztük egy Andy Zito nevű úrnak is, hogy érdekelné-e őket ez a magyar ritkaság.
Andy volt az első aki válaszolt, s merthogy akkorra már én is jól körbejártam a témát, hát valóban eleve a Piroska meg a Farkas téma ritka a régi gömbök terén, nem még a magyar hógömb. Végül 300 dollárért adtam el Andy-nek a már meglévő 4000 db hógömbje mellé. Ez persze nagyon jó üzletnek bizonyult, de azóta is fáj érte a szívem, és szüntelenül keresem, hátha újra fellelhetem valahol !

Andyvel azóta tartjuk a kapcsolatot. Csereberélünk. Néha hógömb alakú képeslapot küld nekem, és nagy rajongója a gyűrűimnek is. A Los Angeles és Budapest közötti internetcsatornákon szüntelenül dobognak a szíveink. Én pedig rajongok a régi amerikai gömbökért, amiből neki van jópár cseréje. Legyen annyi elég, hogy most Brüsszelben lefotóztam neki egyessével az összes hógömböt, amit abban a nagy dobozban találtam még egy híd alatt húzódó bolhapiacon, és abban a nagy dobozban volt 5 olyan, ami neki nincs meg a 4000-es gyűjteményében. Így aztán újra cseréltünk, merthát én is válogathattam tőle ! Aztán egyszerre feladjuk a csomagokat, melyek valahol a levegőben az óceán felett "találkoznak". És aztán mindeketten felbontjuk őket, én egy kicsit tartogatom, Ő szerintem egyből kinyitja, és aztán örülünk.
Ennyi.

Most ezeket kértem :


( BAMBI ! Számozott példány - Walt Disney Productions )

Drága Brüsszel !

Nehogy azt hidd ám, hogy megfeledkezek beszámolni neked mindennapjaimról.
Csak hagyok egy kis időt magamnak, hogy a mangólia-illat és az olivabogyó íze átjárhassa itthon is szívemet. Velem minden a legnagyobb rendben. A repülőgépen hazafelé jövet végig valami elmondhatatlanul jó bizsergés járta át a gyomrom feletti belső részemet. Szikrázó napsütés volt, pont úgy ahogy elképzeltem. Egyetlen aprócska nüansz a már-már idillikusnak mondható eljövetelemben az volt, mikor a kedves 2 tonnásra hízott afrikai biztonsági őr néni (!) szelíden közölte velem, hogy a laptopnak a kézipoggyászban a helye.
Nos, a kézipoggyászom jóllakott fókára emlékeztető telítettséggel mosolygott a vállamon, miközben én "2 + 1 stílusú" pulcsiviseletben (a "+ 1 " lazán a vállamra dobva..mertmár sehová nem fért) evickéltem az átvilágító urna felé. Délután négy óra van. 27 fok.
-Oké. Válaszoltam rendkívül morcosan.
Ezután 15 percet a női wc csecsemőtisztábatevő pultján töltöttem merengve a megfelelő megoldás tematikáján. Végül úgy sikerült beletennem a laptopot a fókatáskába, hogy egy pár cipőt a táska fülére kötöttem és még egy garbót felvettem.
Ezután, hogy a néni azt mondta "rendben" értem csak el az átvilágítós team - ig, akik azzal a kérdéssel indítottak hogy van-e laptop a táskámban ? Mert ha van, akkor azt külön gépben világítják át vegyem ki gyorsan frissen.
Bevallom a hazautazás örömünnepi diadalában ezen az egy ponton egy kicsit elszontyolódottság látszódott rajtam, de csak egyetlen egyszer.
Aztán végre a levegőben találtam magam. És próbáltam átgondolni a mögöttem lévő négy hónapot, és folyton az járt a fejemben, azonkívül, hogy a repülőgépbe csaphat-e villám (??), hogy miken gondolkodtam idefelé jövet, hogy akkor miket hagytam a hátam mögött, és hogy mikre kaptam meg válaszokat az itt létem során. Még egy 2 eurós cappucino-ra is meghívtam magam, mert ilyen magasságban még nem kávéztam, és a kávé mindig jó gondolatokat hoz.
Az első "hazazökkentő effekt" amit szerintem a wizzair gondos lelki nyomozói építenek be tetszőlegesen kiszúrt utazók számára, az két építőmunkás fiú volt, ezt csak kezük gipszességéből mertem megállapítani, akik úgy érkeztek a gépre, hogy mögöttem gátlástalanul beszélték :
- A csajt kövessed má! üljé oda üljé oda mellé.
És mikor realizáltam, hogy engem követnek rámvigyorogva azt mondták : Bonzsúr !
- Bonjour. -bólintottam
Majd megpróbálták megkérdezni franciául, hogy "kel őr" ???
Nem akartam megviccelni őket..hogy : biztonsági őr ?
Csak megmutattam az órámat és mosolyogtam tovább.
Aztán sört vettek, aminek a felét kiöntötték ezáltal az egész gépen sör szag lett.


De azóta minden olyan csodálatos. Bámulom a trolik pirosát a panelek semlegszínében, a véletlen csaláncsípéseket, a MARGITSZIGETI padot ! Merthogy ültem ám már rajta, úgy, hogy közben két bácsi meztelenül lubickolt (mostani kedvenc szavam : lubickol) a Dunában egy kövekkel elkerített kis részben. A nagymamám sírt mikor meglátott úgy örült, és ettől azt hiszem én is sírni tudtam volna, de úgy ítéltem meg, hogy két síró ember már túl szomorú látvány a család többi tagja számára, így inkább lenyeltem a gombócokat.
És voltunk már azóta a Hajós Alfréduszban, meg ettünk Lasagne-t szofita módra, kezdek megtanulni dartsozni, és túléltem egy 25 km-es éjszakai túrát a Mátrában, szakadó esőben !Tegnap az Erzsébet kilátó tetején ácsorogtunk Iwannal, melyről egészen úgy tűnt : lepkehálóként terül el az éjben Budapest.