Valahogy nem csípem azokat az embereket, akik blogot írnak.

Tudom, hogy ez nem egy kulon faj, es ma mar a csecsemok is blogon at uzennek az anyamehbol, de valahogy nem csipem azokat az embereket akik blogot irnak. Mindig egyfajta lelki hidegrazast erzek, mikor valaki azt mondja, hogy "na ezt tuti megirom a blogomon". Es tovabbra is allitom, hogy a legtobb ember aki blogot ir ugy eli meg az eletet, mintha valami meroen mas es kulonlegesebb dolog lenne, mint az osszes tobbi ember elete, mert ezek a dolgok csak vele tortennek meg, es ez kegyetlenul kulonleges. Ezert le kell szogezzem onmagam elott, hogy az en legfontosabb celom, az unokaim idejenek hasznosabba tetele. Tehat pl sosem kell majd velem szemelyesen talalkozniuk. A szulinapomon atlinkelek nekik egy-ket szamomra meg 60 ev tavlatabol is emlitesre erdemes sztorit, es ok majd bekommentaljak. Masreszt, en mindig abbol indulok ki, hogy nehogy valamit elfelejtsek majd, mikor mar baromi idos leszek, es maganyosan ulok egy Apple I -ntaszekben dolongelve, az ido mulasaval effektezett gesztenyefak alatt, akkor mindegyik levelemet elolvashassam majd amiket magamnak irtam az eletem soran. Ezen lelki-palack application fejlesztes, es egyben mufaj letrehozasan meg midnig gondolkodom. Marmint, hogy szerintem rettento jo dolog levelet kapni onmagunktol a multbol. Kerem nyugodtan probalja ki az, aki most fura fejet vagott.
Leirni azokat nagyon oszinten amik epp ott, az adott pillanatban gondot jelentenek, vagy epp celokkent elnek, es hogy hogy latjuk azok megvalosulasat, hogy miben kell kuzdenunk, merre, mitol rettegunk, vagy epp mit varunk, es hogy mit uzenunk magunknak a jovobe.
Azutan csak varni kell, es putty, mikor eljon az adott nap, amikorra kuldtuk : elolvasni oket.
Tehat egyben magamnak is kuldom ezeket most, azokra a tavoli napokra.

Mind of man. Man of mold.

Barcsak tudnam, hogy kell a szavakkal ugy jatszani, hogy azok ne a valosagot fessek le elem, tudnek veluk zsonglorkodni tan, tancra perdulve enekelni, vagy buveszmutatvanykent a kalapomba rejteni oket, es aztan madar formajaban utjukra engedni. Vagy tudnek akar csak egyszeruen kozephalado szinten hazudni. Mindent megprobalnek most bevetni, hogy lakhatatlanna tegyem lelkem meguresedet helyet, ahova erzesem szimpla alberlokent koltozott. Hogy megfoghassam a kezzel foghatatlan okait. Ma ejjel pontosan ott alltam, ahol annyiszor alltam mar a kepzeletemben. Csakhogy most szokatlan modon a valosagban voltam. Kihalt, csendes utcak, nyirkos gesztenyefa illat suhan egyedul a jardan. Egy dolog egeszen szembetuno : Budapest sotetebb, mint London. Es valahogy idosebb is. Alig latni a reszleteit ejjel. A fak levelei kozott atbuvo lampak eletlen fenyenek csendjeben mentem felfele a Zugligeti uton. Sehol senki. Kepzeletemben legalabb mindig ott setal az az Ur, azzal a ket didergo agarral, akik szemeben minden nap valami megmagyarazhatatlan magany lehetosege vacog. A feheret kozuluk ugy hivjak : Michel, a barna pedig a Boogie. Olyan volt, mintha en sem lettem volna most ott. Lattam, ahogy a non-stop viragbolt OPEN tablaja vilagit, de nem tudtam megfigyelni a reszleteket. Nem ereztem a lepteimet. Hogy milyen hirdetes van az oszlopra szogelve felig eso aztatta kopasaban, vagy hogy nezi-e a portas meg a tv-t arcara vibralo fenyt szegezve, hogy hianyzik-e meg a B213-as terem egyik ablakanak az egyik uvege, hogy a Budagyongye-nel a sarki ejjelnappali zoldseges pakolja-e epp a citromokat, es kozben szol-e meg az a kopottfekete muanyag radio ? Hogy a benzikutnal lehet-e meg kapni azt a muanyag uveges jeges cappucino-t? Ul-e mas is rajtam kivul a 22-es buszon ? Hany ablaka vilagit a korszallonak epp ? Milyen illat szurodik az utcara a Remiz elott ? Eg-e meg a Janoshegyi kilato vilagitasa ? A kolikapu 0925 A - kodja a regi-e meg ?

Egyiket sem tudnam megmondani.
Ott voltam egy legterben a semmi agan ulo lelkemmel, hogy levegyem, es eltegyem vegre, de nem tudtam segiteni rajta.
Semmi dolgom nem akadt. Belasszozhattam volna pusztan racionalis ervekkel es leranthattam volna a valosag kalitkajaba, vagy egy hirtelen mozdulattal leonthettem volna a sercego semmi fajdalmaval, vagy kedvesen a remeny pluss pledeivel takargathattam volna be, es addig ringathattam volna, mig alomba nem szenderul, de en szimplan csak belattam, hogy mindig csak a tetteket latjuk, nem pedig az erzeseket.