Tudom, hogy ez nem egy kulon faj, es ma mar a csecsemok is blogon at uzennek az anyamehbol, de valahogy nem csipem azokat az embereket akik blogot irnak. Mindig egyfajta lelki hidegrazast erzek, mikor valaki azt mondja, hogy "na ezt tuti megirom a blogomon". Es tovabbra is allitom, hogy a legtobb ember aki blogot ir ugy eli meg az eletet, mintha valami meroen mas es kulonlegesebb dolog lenne, mint az osszes tobbi ember elete, mert ezek a dolgok csak vele tortennek meg, es ez kegyetlenul kulonleges. Ezert le kell szogezzem onmagam elott, hogy az en legfontosabb celom, az unokaim idejenek hasznosabba tetele. Tehat pl sosem kell majd velem szemelyesen talalkozniuk. A szulinapomon atlinkelek nekik egy-ket szamomra meg 60 ev tavlatabol is emlitesre erdemes sztorit, es ok majd bekommentaljak. Masreszt, en mindig abbol indulok ki, hogy nehogy valamit elfelejtsek majd, mikor mar baromi idos leszek, es maganyosan ulok egy Apple I -ntaszekben dolongelve, az ido mulasaval effektezett gesztenyefak alatt, akkor mindegyik levelemet elolvashassam majd amiket magamnak irtam az eletem soran. Ezen lelki-palack application fejlesztes, es egyben mufaj letrehozasan meg midnig gondolkodom. Marmint, hogy szerintem rettento jo dolog levelet kapni onmagunktol a multbol. Kerem nyugodtan probalja ki az, aki most fura fejet vagott.
Leirni azokat nagyon oszinten amik epp ott, az adott pillanatban gondot jelentenek, vagy epp celokkent elnek, es hogy hogy latjuk azok megvalosulasat, hogy miben kell kuzdenunk, merre, mitol rettegunk, vagy epp mit varunk, es hogy mit uzenunk magunknak a jovobe.
Azutan csak varni kell, es putty, mikor eljon az adott nap, amikorra kuldtuk : elolvasni oket.
Tehat egyben magamnak is kuldom ezeket most, azokra a tavoli napokra.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése