2015. február 19., csütörtök

A Northern Line idovonalan

Mar kopogtak paran a gazdajukat szorgosan munkaba cipelo cipok kozul a Hodford Road-on azon a reggelen, amelyen kileptem hajnalban a hazbol, es lassan engedtem en is a sajat cipotalpaimnak, hogy belepdeljenek velem a masok cipofuzoi altal uralt dzsungelbe.
Egyenesen a Golders Green-i mertro bejarata fele haladtunk, eltunodtem az eg keksegenek
felemelo derujen. A zebran athaladva lattam egy zold keretes ablakban, a fuggony elott nyujtozkodo feher macskat egy hazban. A metro bejaratan at a lepcsokon fellepdelve a peronra ertem, es az orromat megcsapta a jol ismert hideg hajnali levego es a forro kave legterben torteno lathatatlan tangojanak reggelt tancolo illata. A Golders Green-i metro megallo legjobb tulajdonsaga, hogy a fold felszine felett van. Begordult a Northern line hosszu szerelvenye, ami a Charing Cross-on at Morden-be tartott.
Egy no felfele futott a lepcson, megbotlott, es pont mire a metroajtohoz ert volna, hatalmas lendulettel becsapodtak az ajtok az arca elott, mint egy jol utemezett film vagojeleneteben az addig kiegyensulyozottnak tuno nev nelkuli mellekszereplonk arcizmai hirtelen haragossa valtak. Csak akkor tunt fel, mikor mar elindult a metro velem,hogy az egesz vagonban egyes egyedul allok, a mellettem levo szerelvenyeken sem voltak sokan, tul koran volt meg, ugyhogy ugy dontottem leulok, es elovettem egy Paul Auster konyvet a taskambol, melynek a 264. oldalan tartottam. Hamarosan beertunk az alagutba, egy kicsit ereztem a dobhartyamon a levegonyomas hatasat, mikor hirtelen meglattam, hogy a labam teljesen osszement, feher szinu harisnya van rajtam a 101 kiskutya szereploivel, lakk cipoben ulok, kezemben egy rakas konyv, mellettem egy lila tornazsakban a tesis cuccom, a konyveim tetejen a kedvenc lila szinu tolltartom es egy Kohinor radir, tudtam jol, emlekeztem erre a napra az eletembol, mert csak egyszer volt rajtam ez a kedvenc harisnyam es csak egyetlen egyszer volt bombariado az altalanos iskolankban es arra is emlekeztem, milyen durvan elestem futas kozben az udvaron, es hogy verzett a terdem. Ekkor hirtelen megallt a metro a Hampstead nevu megallonal, es ahogy kinyiltak az ajtok beozonlottek 
az osztalytarsaim, par tanar is ott volt, falevelek hullottak be a iskola udvaran allo tolgyfarol, mindenki a bombariadorol beszelt, es az egyik osztalytarsam hanogsan sirt, hogy a teremben felejtette a kedvenc jatekat. Becsapodtak az ajtok, es az egyik tanar arra kert minket, hogy probaljunk meg csondben maradni, az iskola csengoje szolt, en atultem a siro Lilla melle, es probaltam vigasztalni, kozben neztem a sajat kezem mennyire kicsi, es a ablakok tukrozodeseben meglattam, hogy a fejemen ket copf van. Annyira viccesnek talaltam a helyzetet, hogy le akartam fotozni,de az iphone-om nem volt velem, pedig reggel emlekszem a zsebembe tettem. Ahogy a Belsize Park megallohoz ertunk, mindenki kiszallt a kocsibol, es hirtelen meglattam egy barackfat a szerelveny sarkaban acsorogni, sot a talaj frissen nyirt fu illatat arasztotta, mezitlab voltam, egy poloban es rovid nadragban, hirtelen ugy tunt a neon fenyek atkapcsoltak valodi napsugarakra es az ajtoban felszallt a nagymamam es a nagyapam, kezeben a regi kartyapaklival, az ulesek alattam feher kerti szekekke alakultak, es a nagymamam szorpot tett elenk az asztalra, mikozben a nagypapam ramszolt, hogy ne hezitaljak mar annyit, en jovok, rakjak egy lapot. Ott ultem naluk a kertben, es kartyaztunk mikozben hirtelen meglattam a kutyankat Wolfit a fa alatt lihegni, odarohonatam hozza, de epp, hogy megsimogattam nyiltak az ajtok es a Chalk Farm nevu megalloban voltunk.
Wolfi kirohant, utana akartam menni, de hirtelen a nevemet hallottam, megfordultam es korulottem ott ult az egesz osztaly. A gimnaziumi termunkben voltam. Elindult a metro. Megrendultek a padok. Nema csend. Kretaszag. En egyedult alltam. Irodalom ora volt, es Ady Endre eletebol feleltem. Elkezdtem nevetni, de senki nem nevetett velem. Mindenki teljesen komoly fejjel nezett ram, valaki tusszentett, en pedig a nyelvemmel ereztem a fogszabalyozom fem izet a szamban. Halistennek beertunk Camden Town-ba. Leultem es neztem ahogy egy lany mindenki kezebe fa rajztablakat es A3-as papirokat ad. Korulottem egy csomo ismeretlen, senkit sem ismertem fel.Egy meztelen modellt a sarokban, es leesett, hogy talan az egyetemi felvetelin lehetek ? A kezeim szenesek voltak, es probaltam huzni egy vonalat a metro dolongese kozben a felfamentes lapra. Faragott ceruza illatat hozta a metro huzata. Mornington Crescent. Nyilo ajtok.
Csukodo ajtok. Fa padlo. Es egy szulinapi torta. Matthy es Marienne ugrik elo mogulem, es boldog szulinapot kivannak, probalom elfujni a gyertyakat, a fejem felett szerpentinek lognak, egy rakas becsomagolt ajandek imbolyog a metro sebessege altal. Boldogan allok, pedig tudom, hogy a kovetkezo megallonal le kell szalljak. Euston. Nyilnak az ajtok, es bearamlanak a vadidegen londoni emberek, akiket talan csak egyszer latok eletem soran, egyetlen egyszer ott akkor, mikor veletlenul nekimegyunk egymas vallanak a tomgeben.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése