Nyelv Tan

Mint egy szimfóniába belépő szólamok hada fedeztem fel a nyelv mögött lévő gondolatok üzenet-tartalmának élő és lüktető létezését. Nem tudom megfigyelték-e már Önök is, hogy olvasás közben mennyire intenzív az a kép, amit az író a saját szavaival a mi agyunkba fest. Sokszor szoktam olvasás közben figyelni magam, mennyire, és milyen hamar ránt be a történet, vagy mennyire kalandoznak el közben a gondolataim, pusztán azért, mert az író által használt szavak közötti kohézió nem olyan erős, hogy teljes figyelmemet lekötné, és bár nyílván mindez nagyon szubjektív egy fontos dologra itt Londonban döbbentem rá. Ha magyarul beszélgetek valakivel, a kommunikációnkon túl, van egy olyan füllel meg nem fogható tartalom is, ami úgy rajzolódik ki, hogy egy csomó mindent nem is kell kimondanunk, ahhoz, hogy a másik ember megértse. Azáltal, hogy közös nyelvet beszélünk szavaink mögött kirajzolódik egy csomó láthatatlan csatorna, és pusztán azzal, hogy én közlök valamit, a módja, ahogy kimondom, és a szavak temperamentuma amiket a mondatomhoz használtam tartalmaz egy olyan üzenetet is, amit a másik fél ( a saját szubjektív módja, és erre kifejlődött csápjai erőssége szerint ) dekódol, és ért, így valójában pusztán a nyelvben máris minimum két síkon zajlik a kommunikáció. Gondoljunk csak a humorra. Ennek a láthatatlan labirintusnak a létezése garantálja azt, hogy nevetni tudunk. Hiszen a humor alapforrása az, hogy valami, amit ki sem mondunk, a másik agyában leesik, összeáll a kép, amit értünk, hiszen egy nyelvet beszélünk. Majdnem leestem a székről, mikor először rádöbbentem itt Londonban arra, hogy ez a csatorna, egy angol anyanyelvű emberrel beszélgetve szinte pang. Majdnemhogy üres. Néma csend. Miféle nylevi magány ez. Értelmezem amit mond, és azt átteszem a saját nyelvemre, vagy már át sem teszem anélkül megértem, de ezek az apró finomságok, egy-egy szó íze teljességgel üres. Nem jön létre ez az intenzív láthatatlan meccs. Néma folyosó. Hiába fordítanánk le Radnóti szavait, a sor ritmusát, és szavai pontosságát ugynígy szerintem nem tudnánk átadni angolul, japánul, németül vagy franciául:
"A mélyben néma, hallgató világok, üvölt a csönd fülemben, s felkiáltok.." Mennyire fantasztikus ez a nyelvben, és micsoda tempóban történik meg, hogy olykor talán pont ezáltal maga a gondolat "formája" lesz megfogható, és a szavakkal festett képek mögött lévő tartalomháló lehetővé teszi, hogy ugyanaz a gondolat átjelenjen egy másik ember fejébe.