Merthogy a végefőcím hangulat folytatódik kérem.A legnagyobb harcot az eddigiek során (leszámítva a verekedést a sarkon, amelynek lappangó áldozatává lettem ) az angol bankkártya létrehozása jelentette. Bankokból bankokra járva hallhattam különösebbnél különösebben csengő göndör kacajokat arra a mondatomra válaszaként, hogy angol bankkártyát szeretnék létrehozni. Master Cardot. Mindannak ellenére, hogy a kiejtésem nem teljesen essex-i. Namármost a negyedik helyen kezdtem el azon töprengeni, hogy mennyire számíthat mindez extrém esetnek, ha a bankokban dolgozó (göndör kacajú) egyének legtöbbje sem éppenséggel angol. Vajon találkoztak-e már előttem is ilyen esettel ? Akkor mindez miért tűnik minden banki asszisztensnek lehetetlen kérésnek. Papírmunkák hada. Turner building hatodik emlet - második emelet között ping-pong labdaként pattogás, és putty. Újabb bank.A Citi Bank. A néni első ránézésre (és rámnézésre) nagy levegőt vett. Sóhajtott. Elolvasta kétszer a kezemben remegő Turner levelet. Majd elment. Ezután kezdődött csak a film első jelenete. Beszólítottak egy külön tárgyalószobába, amelyet bankjegy alakú őrök őriztek. Hosszú lépcsőkön át gyalogoltam felfelé, szinte már egy szerpentinen, mire egyszercsak fiókok nem nyíltak a folyosókon, melyekből pont úgy ugráltak ki a gondterhelt bankárok, mint azon a tragikus napon a New York -i ikertornyokból az emberek. A lehulló bankárokkal mit sem törődve haladtam tovább a márványfontokkal borított talajon, fotocellás ajtókon át, átvilágítottak fejjel lefelé, oldalfekvésben, a talpam alól, és a fejem fölül egyaránt. Ezek után ujjlenyomat mintát vettek tőlem, amelyet a leheletemmel kellett véglegesíteni, majd tovább mehettem a beugratós kérdések szobájába. Itt már egy PIN kód mintákkal ellátott blúzban ülő hölgy várt. A szoba falait bankjegy- tapéta borította, és az első kérdése az volt hozzám, ahogy megpördült egekbe érő bőr karosszékével :
A zöld vagy a fekete olivabogyót szereti jobban ?
Nagyon hosszasan el kellett gondolkozzak, mert ponthogy mostanában realizáltam, hogy eddig megrögzött zöld párti voltam, de kb március óta átálltam a feketére, és msot már csak feketét eszem, de igaziból mindekttőt imádom,nagyon nehéz eldönteni. De végül azt feleltem kissé feszengve a szájukban hatalmas kulcscsomókat tartó dogoktól :
black.
Tovább mehettem hát a lelki-röntgen terembe, ahol bekötött szemű muskétások állták körül a műtőasztalt, amire fel kellett feküdjek, és végül a mellkasomhoz szegezték a kérdést, melyre még kínosabban az volt a válaszom, hogy : igen, a férfiakhoz vonzódom.
Ezek után felültettekegy görgőkkel ellátott hintalóra, ami a görgőkkel ellátott hintalovak futószalagán volt egy a sok közül.
Belekeveredtem a rengetegbe, körülöttem megannyi bevándorló, mint egy bevándorló hadsereg a hintalovakon araszoltunk a futószalagon, míg el nem értem egy kis kereszteződéshez, ahol az én lovam jobbra fordult, és egy magánfolyosón kezdtünk el egyre gyorsabban "vágtatni"...alig bírtam nyitvatartani a szemem, olyan sebességgel jött felém a levegő, nem is láttam pontosan milyen rugó szerkezet katapultált ki a ló hátáról, egy kéményen át újra az utcára. Kicsit meg is ütöttem a bokám, ahogy landoltam, de túléltem. És az eredmény : a tegnapi reggelim közben, egy súlyos boríték pottyant be a Notting Hill-i ajtónkon át a hajópadlóra. Minden adott hát a tovább küzdéshez.
A zöld vagy a fekete olivabogyót szereti jobban ?
Nagyon hosszasan el kellett gondolkozzak, mert ponthogy mostanában realizáltam, hogy eddig megrögzött zöld párti voltam, de kb március óta átálltam a feketére, és msot már csak feketét eszem, de igaziból mindekttőt imádom,nagyon nehéz eldönteni. De végül azt feleltem kissé feszengve a szájukban hatalmas kulcscsomókat tartó dogoktól :
black.
Tovább mehettem hát a lelki-röntgen terembe, ahol bekötött szemű muskétások állták körül a műtőasztalt, amire fel kellett feküdjek, és végül a mellkasomhoz szegezték a kérdést, melyre még kínosabban az volt a válaszom, hogy : igen, a férfiakhoz vonzódom.
Ezek után felültettekegy görgőkkel ellátott hintalóra, ami a görgőkkel ellátott hintalovak futószalagán volt egy a sok közül.
Belekeveredtem a rengetegbe, körülöttem megannyi bevándorló, mint egy bevándorló hadsereg a hintalovakon araszoltunk a futószalagon, míg el nem értem egy kis kereszteződéshez, ahol az én lovam jobbra fordult, és egy magánfolyosón kezdtünk el egyre gyorsabban "vágtatni"...alig bírtam nyitvatartani a szemem, olyan sebességgel jött felém a levegő, nem is láttam pontosan milyen rugó szerkezet katapultált ki a ló hátáról, egy kéményen át újra az utcára. Kicsit meg is ütöttem a bokám, ahogy landoltam, de túléltem. És az eredmény : a tegnapi reggelim közben, egy súlyos boríték pottyant be a Notting Hill-i ajtónkon át a hajópadlóra. Minden adott hát a tovább küzdéshez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése