2010. augusztus 5., csütörtök

A megtestesült megoldások kora


Azt, hogy a magyaros talpraesettségnek fájdalma van, egészen biztosan állíthatom. Immáron 3 hete küzdünk a nettelenség problémájával Notting Hillben, és most le kell hogy írjam, milyen furmányos módon küldöm én e soraimat az ágyamban fekve, kapucniba-burkolózott fejjel, gőzölgő teával a tenyeremen.
A hollnad lakótársam, akit a csapat (3 fő) mondjuk inkább úgy : a fedélzet ! kormányzójának tekintünk (hiszen Ő már 4 éve ennek a városnak a fan-ja) azt ígérte nekem a lakásba toppanásomkor, hogy "holnapra lesz net" , csak valami kis átmeneti malőr van. Na most, szerintem én ilyen szempontból egy türelmes ember vagyok. Két hétig nem kérdeztem meg, hogy miért nincs "még holnap". Ekkor eljött az este, és a kék konyhánk csataterén feltettem a kérdést, melyre kapott válaszából egyszerre minden megvilágosodott. Én azt hittem ugyanis, hogy egy egyetemi hallgatóval lakom együtt. De hatalmasat tévedtem. Ő a holland királynő. A posh angol netovábbja. Egy másik világ utikalauza, mintha nem ebben az időzóna-tempóban ketyegne, egyszóval : totálisan rádöbbentem, hogy itt soha az életben nem lesz internet, ha tőle várom a megoldást. Azokat a kérdéseket, hogy Ő hogy bírja ki net nélkül ? A Soha Meg Nem Válaszolt Kérdések című könyvembe gyűjtöm.
Elkezdtem hát töprengeni, mi a leghatékonyabb megoldás, és ahogy jöttem haza tegnap este, és kerestem a kulcsomat az ajtó előtt, a szemem felkószált a kapucsengőkre és pukk : felvillant a villanykörte az agyamban. Becsengettem hát a harmadik emeleten. A második ajtón. 40 év körüli, író vagy inkább múzeumtulajdonos, kezében félszáraz fehér francia bor, haja kissé ősz, gyönyörű bőr cipő. Neki nincs networkje, de a szomszédnak van !
A szomszéd : ugyanez a kor, csak nőben, bor nélkül (az is lehet, hogy házastársak voltak, csak elváltak, de azért nem költöztek olyan messzire egymástól, hátha megbánják a döntésüket), szőke haj, épp futni volt, le van izzadva, nyakában törölköző, háttérben macska ugrik fel a hűtőre, neki sincs networkje. Tehát lejöttem a mi szintünkre a másodikra. Csengetek, csengetek. Idős arisztokrata angol úr. Mosolyogtam és elnézést kértem a zavarásért. Lemegyek az elsőre. Utolsó integető remény-avenue.
Csengetek. Fiatal portugál fiú : Rooney mezben, a megtestesült megoldás. A network passwordjét nem tudja, de ha megadom a telefonszámomat, akkor mikor hazajön a bérlőtársa megírja nekem sms-ben. Hát így csatlakoztam én a : VIRGIN NETWORK-höz, mert kérem ez a neve. És így kívánok én jóéjszakát teljes szívemből a kapocsnak, amely mindannyiunk életét összeköti, legjobb barátunknak, akivel miden nap találkozunk, nélkülözhetetlen fegyverünknek : a világhálónak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése