Nos

A kedvenc magyar szavam a : Nos.

Számomra a Nos, egy kék, passzos ruhában élő, piros napszemüveges, szőke hajú izmos szuperhős-szó. Akkor segít, és ott, ahol csak tud. Ott lapul lényegében minden politikus szájában. Kiinteget nekünk a leghíresebb emberek beszédéből is. Kínos csendeket tör meg. Izzasztó gondolatokat takar el ! Reflektorfényt vetít bizonyos dolgok kihangsúlyozására. Ha kell figyelemterelő ! Ha kell hatásszünet keltő ! Egyszerűen önmagában is egy kerek egész történetként használható. Imádom a Nos -t. Mikor pl : úgy integet be az életünkbe, hogy más, meglévő szavakba rejti magát: elég kínos. Szappanos. Van, akinek a nevébe rejtőzött pl egy életre : szegény Jánosok... Nos, ha le kéne fordítanom idegen nyelvekre szinte azt mondanám szó szerint meg sem lehet mutatni semelyik nyelvnek sem, mennyire csodálatosan sunyi, és rejtélyesen kreatív felhasználású opció a mi nyelvünkben a Nos. Imádom pl, mikor focimeccs után leizzadt, pirosfejű focisták felháborodott nyilatkozatuk közepette belemondják a kamerába. Számomra minden egyes Nos - hallása vaku-szerű villanást produkál az agyamban, és egy mosolyt. A Nos szinte egy celeb a többi szó tömege között. Szerintem a szavak Oscar-díj átadóján rendszeresen osztogat autogrammot. Szinte minden szövegkörnyezetben ott van, ami általában élő. Leírva, sokkal kevesebbszer jelenik meg. Egyszerűen a jelenben él.
Egyáltalán mit jelent ? Semmit nem tudunk a magánéletéről. Nos. Mi az az S a végén ? Talán nős ? No - és ?
A legtitokzatosabb tulajdonságai közül az egyik pont a tömörségében lapul. Az fog meg ennyire benne, hogy annyira töményen mondja el önmagát, amennyire csak lehet. Kicsit szinte távolságtartó. Nem beszél felesleges dolgokról. Nem tart fel minket. Nem rabolja az időnket : Sajnos.