Lancaster Road 103.

A Portobello road sarkán élni , olyanfajta tárgymegszállottsággal lüktető emberek számára mint én kicsit sem könnyű kihívás. Itt az ideje, hogy beszámoljak arról, hogyan formáltam át radikálisan Lancaster road –i lakásunk legszebb sarkainak tárgy-kultúráját, valamint miként segíti burjánzó szenvedélyem csíráinak növekedéseit a Sors.

Fontos megemlítenem, hogy a legfőbb oka, hogy még mindig nem faltak fel az éjjelenként az utcánkon vonyító bájos city fox-ok, az a világ legjobb lakótársainak

megrendezett verseny aranyérmeseinek köszönhető, nevezetesen : Matty –nak és Marienne –nek.

Akiknek rengeteg mindenért hálás lehetek, leszámítva azt, hogy amióta fény derült a kínosan takargatott Lufi – Fóbiámra, mely egy gyerekkori rém-emlékből ered, minden egyes nap új tervet szőnek a szülinapomra rendezett lufi-party ról ! Egészen régen, talán 4-5 éves koromban olyannyira lelkesen fújtam fel egy rózsaszín lufit a szobámban, a tükör előtt állva, hogy az szétdurrant, a lufi csattanós darabkái egy szempillantás alatt szörny-medúza-rágógumiként tapadtak az egész arcomra, amitől kissé megszédülve éreztem, ahogy a fülemen és könnycsatornáimon keresztül 220 km/h-ás sebességgel kisüvít a forrólevegő, amely kis híjján felrobbantotta az agyam... de mondjuk inkább úgy, hogy azóta azt sem bírom végignézni, ha héliummal fújnak fel egy lufit a boltban...éshát ezen mindenki, minden szülinapi party-n rendszeresen fél órát nevet.

Kezdjük tehát a lakás legcsodálatosabb gyöngyszemével, a Brüsszeli Place du Jeau de Belle antik market legszebb kincsével, amely az ablakpárkányom éke : egy kézzel festett, a farkát szöggel tartó

fa ló !

Rögtön mellette a világ legcsodálatosabb színére festett széke : amelynek egészen rejtélyes története van. Januárban, azokban az időkben, mikor zúzmarás szempillákkal ébredtem, és reggelenként az utat a szobámból a fürdőszobáig általában futva, de volt hogy biciklivel tettem meg, hogy minél hamarabb forró zuhany alá álhassak, olyannyira hideg volt.. egyszercsak kicserélték az ablakokat. Az egész házban, az összes antik, be nem záródó-ablakot, vadiúj, de stílusában hasonló, ugyanakkor záródni képes ablakra. A munkásokkal nem is találkoztam, mert akkor jártak a lakásban, amikor én dolgoztam. Fel sem tűnt, mikor hazatoppantam, hogy mi a fura a szobámban, de később észrevettem : az, hogy két szék van. Az én félig törött , kicsit sem ergonomikus fekete székem, és egy leírhatatlanul kecsesen ácsorgó irgalmatlanul régi, ütött-kopott festékes top-modell, akit az ablakcserélő munkások felejtettek a szobámban. Két napig csak gyönyörködtem benne, nehogy szó szerint a két szék közül a földre üljek ! De titkon reménykedtem, hogy nem csöngetnek be, és mondják : bocsi, a széket itt hagytuk, dobd már le az ablakon át !

Két nap után, vettem egy adag dörzs-papírt, ecsetet, és a kedvenc színű rózsaszínemre átfestettem az egészet. Azóta ez a székem :

A polc legszebb darabja a Cartoon Network arany Jonny Bravo szobra, melyet ajándékba kaptam :

Nem messze Jonny –tól a világ legjobb krikett-labdája, amely az ágyonfekve dobálva a legjobb ötleteket hozza elő belőlem mindig :

Ha kikalandozunk a folyosóra, a világ legszebb Diótörőjébe ütközhetünk, melyet a Portobello Road –on szereztünk :

A fürdőszoba gyöngyszemei : a két darab Forrest Gump rákászhajójára emlékeztető fa hajó, melyek a kád szélén ácsorognak, és melyeket 1 fontért vettem, szintén a Portobello Road –on :

És a legújabb szerzeményem, aki a múlt héten érkezett : a mennyei vacsora-asztalom. Futni voltam este a Hyde Parkban, és amint hazafelé tartottam eleredt az eső. Az a nagyon csúnyán szúrós jéghideg fajta, amiben a futás-élménye minimum háromszorosára nő (szerintem) tehát lényegében nevetve futottam hazafelé, majdhogynem kitárt karokkal, fel –fel szökkenve a levegőbe, megélve azt, hogy mennyire szép az életben pl : az eső.

Ahogy ezen morfondíroztam, megláttam a Ladbroke Grove sarkán egy meglepően kecses formát. Alig láttam az esőben, olyan szinten szakadt, így egyszerűen csak fogtam, és hazahoztam. Egészen a kádig futottam vele, ahol ollóval lefejtettem róla a zöld textilt, melyet valaki rendkívüli precizitással varrt rá. Majdnem elájultam, mikor megpillantottam, hogy mi lapul a textil alatt. Ezután hajszárítóval megszárítottam, majd a már ismert dörzspapírral átcsiszoltam, újrafestettem , és újra átcsiszoltam, hogy antik mivolta ne kopjon, azóta erről eszem a kedvenc sült Lazacom kedvenc citromosan pirított spárgával menümet.