Tangó az idővel

Az Ecseri piac legjellemzőbb összetartó ereje, hogy a kint bóklászó emberek legtöbbje rajong a felesleges tárgyakért. Én például most egy műanyag, piros, 3 cm-es régi rádióval lettem gazdagabb, ami valójában egy ceruzahegyező ! ! ! Made in Shanghai. Fantasztikus.
Bár most idegenvezetőként is funkcionáltam, ugyanis Viki barátnőm is feltétel nélküli vonzódást érez a régi furcsa tárgyak iránt. Tény, hogy a tegnapi versenyt Ő nyerte, egy olyan babával, amiről fotót sem merünk közzé tenni.
Képzeljenek el egy műbőr szerű gumiból varrt néger kislányt (megvan??) akin piros szoknya van, amit a Nap sárgává fakított,a haja rövid, a szeme bamba, és a feje tele van kutyafognyomokkal, merthát az élet kegyetlen. Mindenesetre a baba, valahogy kikeveredett ide az Ecseri Piacra, és hosszú napokon át senki ki sem ejtette a száján azt a mondatot, hogy : Hát ez ?
De akkor egyszercsak jövünk mi, akik rákattanunk a kis műanyagrádióra, ami ugye hegyező, és amire közli velünk az egykori DollyRoll rajongó néni, hogy azt csak a kis-szekrénnyel együtt adja el, amire rátette, mert szerinte annyira összepasszol a kettő, és hogy úgy 6500 ft.
Aha.
De ekkor nekünk még sikerül annyi időt eltöltenünk a még egyedül is megvehető ceruzahegyezők dobozában - hogy a néni szinte megkedvel minket, és végül enyém lehet a kis hegyező csúnya kis-szekrény nélkül ! De pár perc után realizáljuk, hogy otthagytam a napszemüvegemet, miközben majdhogynem fejjel lefelé kutattam egy doboz régi műanyag katona között, ígyhát visszamegyünk, hogy a hátborzongató gumibabát is lealkudjuk az egetverő 800 ft-ról, és ez is sikerül ! ! !

A másik érdekes szála az Ecseris kintlétünknek, az két francia fiú volt, akik az európai régiségpiacokról írnak cikket, vagy könyvet, nem tudom már pontosan, mindenesetre a második tejfölösszájú lángosharapásunknál készítettek rólunk egy képet egy 50 cm-es optikával ellátott Canon géppel. Aztán odajöttek hozzánk, Ők ketten és a tolmács, és beszélgetni kezdtünk. Nagyjából addig bírtuk ki mindezt nevetés nélkül, míg meg nem kérdezték, hogy most akkor mi minden reggelire Lángost eszünk ?
Azt pláne nem akartam velük megosztani, hogy én utoljára 8 éves koromban ettem lángost a gyöngyösi strandon, leégett fejjel, naptól kiszívott hajjal, és akkor annyira mohón ettem, hogy egy óra múlva az egészet kihánytam, és hogy azóta a Lángos szótól is rosszul vagyok. Aztán megkértük Őket, hogy küldjék majd el a képet mailen, amit készítettek rólunk, reméljük így lesz.
Aztán Vikivel kibicikliztünk Szentendrére úgy, hogy többször is a Duna akadályozta utunkat...