Vekov Ivánné levele Sylvia Farkashoz (részlet)

1968.VIII.28. Bp.

"Tanácsot kérsz tőlem egy életbevágó, sorsdöntő kérdésben. Nem lennék barátod, ha erre a problémára igennel, vagy nemmel felelnék.
Felelőtlenség lenne ! Boldog és büszke vagyok, bizalmad van hozzám, hogy tőlem várod a segítséget döntésedhez. Bocsáss meg nekem, de nem tudok neked ebben a helyzetben segíteni. Ez egy olyan dolog, amit önmagadban önmagaddal kell eldöntened. Erre nincs jó vagy rossz tanács. Egyszerűen nincs tanács ! Csak egyéni elhatározás van. Azt sem írom le, hogy mit tennék a Te helyedben. Nem írhatom, mert Te, Te vagy oszthatatlanul. Ez a Te életed, az egyetlen, a megismételhetetlen, amit Neked kell végig élned elrontva, vagy rendbehozva. S kinek van joga, hogy ebbe a zárt, külön kis világodba vélt jó, vagy vélt rossz tanácsaival betörjön és megzavarjon ? Senkinek, nekem se !
Nem gyávaságból, és nem önzésből nem adok tanácsot ! Hanem azért, mert én magam is tanácstalan vagyok, túl azon amit fent már írtam.
Írhatnám, hogy haza bármikor jöhetsz, de nem biztos, hogy ki mehetsz még valaha ?!
Írhatnám, én is voltam távol e gyötrött drága kis országból és akkor tudtam először érzékelni hogy magyar vagyok ?!
Írjam, hogy a kint látott Terv Nyomda plakát láttán összeszorult torkodban, szívedben már a honvágy kalapált ?!
Írjam le még egyszer - mint előző levelemben írtam - hogy ez a drága színes Pest szürkébb lett egy színfolttal, mert hiányzik kócos fejed a Körút forgatagából ? Írjam, hogy hiányzol barátaidnak, hogy sokat beszélünk rólad, hogy úgy hiányzol nekem, mintha gyermekemet szakították volna ki belőlem, durván eltépve a köldökzsínórt ?
Fájdítsam a szívet, tegyem nehezebbé az úgyis nehéz döntést ?
Nem lennék jó barátod ha ezt tenném, ezért hangot váltok és közlöm Karcsi itt volt 2X is. Sokat beszéltünk Rólad. Istentelenül hiányzol neki.

Bánatos, mint egy szíven döfött flamingó. "