Íme Like, az első angol biciklim, álmaim gyöngyszeme, a megtestesült sebesség kézzelfogható leánya, a tökéletes színvilág találkozásának virága, a könnyedség karcsúvá öntött eleganciája, a legnagyobb szabadság minden nap elérhető karfája. Merthogy életembe csöppenése óta, más tempóval köszönök a reggeleknek, és minden esti csillagnak is az égnek. A Hyde - Park már mosolyogva vár, a mókusok mogyorójukat szájukból kiköpve, önként-karöltve ájulnak le a gesztenyefákról amint meglátják a Nap első sugarát csillanni a vázon. Bevallom a szabadság döbbenetes, amit Like -on érezni reggelente, mikor hideg napsütésben az első mentőszó hangját használva sálamul, kilépek az ajtómon, mely felett még mindig megdöbbenéssel tölt el - minden nap - ez a felírat : OKA (egy mellettünk lévő design bolt neve) , újra csak elmosolyodunk, hogy talán mindennek megvan az oka. A sarki virágárus épp felfelé tekeri a kopottas kék ablakvédő reluxáját, liliom illatot hoz a hideg északi szél, a sarkon kávéért állnak sorban az emberek, tube zakatol át a felüljárón, és egy apuka a piroson át rohan a gyerekével a virágbolttal szemben lévő iskolába. Ekkor felülök Like -ra, és elkezdek tekerni. Tekerni felfelé a Portobello Road-on szembe a forgalommal. Jobb esetben már végre a bal oldalon. De szembe. Aztán a Notting Hill Gate első zűrös körforgalma örvényként ránt be, és máris két busz között találom magam, melyekről egyenruhás gyerekek mosolyognak ki rám. A 390 -es járatot követem, de lassan előzve még jobban bekeveredem a legjobb sávba, a fekete taxik teljesen monoton dominósorába. Like ekkor kezd el a legjobban vágtatni, már nem mi diktáljuk a tempót. Olyan mintha egy versenyen lennénk, melyet senki nem ismer be, de mindannyian játsszuk. Menet közben elkapunk egy-két tekintetet akik, aktatáska mintájú öltönyükben szürcsölgetve lépdelnek a járdán, de a kép nem éles, motion blur taxik, motion blur szempárok, és ekkor már süt a Nap, pontosan velünk szemben. Egyre jobban visz az ár, az első szusszanást általában a Marble Arch - fura ló szobor fejénél lehet venni, melyet szeptemberben a szemem láttára cseréltek ki egy ugyanolyan - csak tiszta - lófejre. A lámpa zöldre vált végre kezdődhet az Oxford Street. Reggelente talán még látni rajta betonfoltot, bár forgalom oldaláról nézve, majdhogynem hasonló mint gyalogos oldalról és aztán ott az Oxford Circus, jobbra kanyar, balra kanyar és megérkeztem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése