Kwak Kwak Kwak

Tegnap az eső segített döntenünk a megfelelő kis söröző megtalálásában. Brüsszelben ugyanis nem hangulatos sörözőt találni, majdhogynem lehetetlen, s minthogy annyi hangulatos hely van az ember egyszerre lebeg a döntésképtelenség és a mindegyikbeüljünk be vágy határai között.
Ekkor eleredt az eső. Olyan nyárias viharfelhők adták a hátteret a Grand Place csipkehomlokzatai mögött, mikor a macskaköveken sétáltunk. Majd hirtelen az egyik szűk utca sarkán rákezdett. Szelíd esőfátyol terítette ránk a szürkület egy amúgy is oly sokszor Brüsszelre jellemző színét.
- Bonjour ! - mondta az a pincér, akit aztán nagyon megkedveltünk, s nyitotta ki előttünk az ajtót. Valószínűleg láthatta a tekintetünket ahogy az égről az ablaküvegnek támaszkodva figyeljük a söröző belsejét, másik kezünket a fejünk fölé tartva az eső elől.
Ez volt az a hely, ahol életünkben először ittunk Kwak-ot, ez az a sör, melyet a pohara ad el. Zseniális, ahogy kiszúrtuk a sarokban ülő pár fiú résztvevőjénél, ezt a leginkább kémiai vegyületek összekotyvasztására emlékeztető üvegpoharat. Finoman elmutogattuk, hogy mi is egy olyasmit szeretnénk. Majd mikor már a kortyolgatás vége felé jártunk, egy négy fős kis csapat tért be a kocsmába, akik finoman ránk mutogattak, hogy egy olyasmit szeretnének.