Egy dolog, ami szlogen nélkül adja el önmagát

Nos bevallom Önöknek, hogy a tucatnyi dolog mellett ami foglalkoztatja fantáziámat (például mit éreznek az utasok, mikor a repülőgépbe villám csap ? vagy milyen szemmel nem látható dolog történik olyankor, ha két ember azonos pillanatban gondol egymásra ? vagy, hogy hogyan lehetne mérhetővé tenni, egy mindenki számára azonos mértékegységgel ellátott skálán elért számot, ami a lelki fájdalomszintünket méri stb.) kettő között különös párhuzamra bukkantam.
Kivételesen ugyanis, az egyik legjobb időtöltést agyi játékaim közül szlogenek írására szentelem, egy ideje már mindezt úgy, hogy mások számára is örömet okozzon.
Eszembe jutott mégis, hogy van egy barátunk, aki tárt karokkal vár minket, lehet ugyan, hogy néhanapján teázik, netán unalmában sakkozik..mindenesetre anélkül, hogy hirdetné magát, mindannyian jól ismerjük. Ő a Halál.
Nem kell kérem telemarketing, meg flyer, meg online stratégia, sem könyvelő, sem Pr manager, minden reklámtevékenység nélkül szerényen világhírű.

Mindenki ismeri, pedig mégcsak nem is láttuk.

Hát kérem, miféle reklámszakember az ilyen, aki már-már Ogilvit zavarba ejtő módon kommunikál?

Nos arra jutottam, hogyha már ennyire jól csinálja, akkor próbáljunk meg számára szlogent írni. Hátha kedvesnek találja majd az ötletemet, és végül annyira megkedvel, hogy sosem akar velem személyesen találkozni.

Azon gondolkodtam hát, hogy egy újfajta felületként a jövőben kihasználhatnánk a sírkövet ! Hiszen itt a ritmusos szívdöféseket okozó facebook, dehát mi lesz a halálunk után ?
Ugye nem gondolják komolyan, hogy a túlvilágról nem like - olhatok ?
Miféle stratégiát kéne hát kitalálnunk ahhoz, hogy továbbra is üzeneteket oszthassunk meg az itt ragadtakkal ?
Kifejlesztettem egy szabályt, hogy ugye a titkot, -mi halottak - nyilván nem árulhatnánk el, a még e világon tengődőknek, tehát a túlvilágról információkat nyilván nem írhatnánk. Így csakis olyan üzeneteket közvetíthetnénk a digitális-sírkő üzenőfalunkra, amelyek a már elmúlt életünket illetik kritikákkal, kommentekkel, benyomásokkal, de leginkább a halál jelentősségére utalnak, mert akárhogy is gondolkodom, elvégre minden ebből kap értelemet, hogy egy napon el kell mennünk.
Mit írhatnék tehát a síromra, hogy mindenki jól értse a halálmarketingem.

Lehetne mondjuk, egy tömör közhely, könyvelők kávészájszagú sóhaja közben felcsendülő gondolatát idéző, mindenki által ismert életérzés, egyfajta lenyűgöző megkönnyebbülés benyomását keltő mondat : "Egy gonddal kevesebb."

Szintén szépnek találnám, aranyra gravírozott szigorúan Times New Roman betűtípussal ékesített mondat : "Minden mindegy."

Egy elegáns szójáték : "Értem."

Avagy egy széleskörű célcsoportot célzó optimista hatást keltő : "Tessék ! " (az egyik legszebb magyar szó szerintem, a "bóbita" mellett.)

De támadhatnánk az örök pesszimistákat is : "Hagyjuk már."

Mosolyhajhászó keep smiling -ot valló klubtagoknak : "Végül annyi minden nem számít."

Élhetnénk akár egy figyelemfelhívó, a befogadók agyában gondolatokat, sőt kérdéseket ébresztő szlogennel : "Nincs még rá szó."

Híres filmrendezőknek, előszeretettel ajánlanám a rövid , tömör, ugyanakkor szakmai : "Ennyi." sírkő-mondatunkat.

Határozottabb, makacsabb típusú ügyfeleink számára itt van egyből a "Nincs több kérdésem." szlogen.

A határozatlanabb, kissé érzékeny személyiségű rezignált ügyfeleink számára a kalligrafikus
"Majd kiheverem valahogy."


Keserédes derűvel fűszerezett, életük felét álmodozásban töltő ügyfeleinknek ajánlanám, a szintén mindenki tudatában élő (szerintem zseniális) "Rögtön jövök." szlogent.


Mártírabb hajlamokkal megáldott, kevésbé tökös ügyfeleinknek, avagy azoknak, akik bizonyos dolgokat nem tudtak kellőképpen rendbe hozni távozásuk előtt, erősen ajánlott a
"Köszönöm szépen." mondatunk.

Kiegyensúlyozott érzelmekkel rendelkező családorientált embereknek : "Nem több, nem kevesebb."

Valamint híres műsorvezetőknek, közéleti személyiségeknek örök kedvencük a
" További jó szórakozást."