Pedig teljes gőzzel futottam. És hittem abban, hogy éjfél, az még csak nem lehet olyan késő, hogy ne jöjjön több metró.
(eddigi ittlétem során egyszer jártam így, és akkor elég rossz tapasztalatnak bizonyult a hazasétálás Brüsszel túloldaláról) Amint a teljesen kihalt Gare du Midi -n át rohantam, merthogy úgy hallottam, hogy jön a metró, olyan érzésem támadt mintha egy üldözős film jelenetében lennék. Valahol egy szubjektív kamera biztosan követ. Kb mint Jodie Fostert a Légcsavarban, tudják mikor a végső pánikban kinyitja a repülőgép wc- ajtaját, és nem tudjuk, hogy ott áll-e mögötte az üldözője vagy sem.
Szóval ahogy lerohantam a mozgólépcsőn megpillantottam egy termetes urat, és két másik várakozót a peronon. Nagyon megörültem. Négyen voltunk össz-vissz szerintem az egész térben.
Úgy tíz perc reményteli várakozás telhetett el, mikor beindult mellettünk a mozgólépcső, és hopp megérkezett ötödik naívtársunk. Fél egy volt pont.
Először a kövér úr adta fel a várakozást, pedig ő volt közülünk az, aki állította hogy háromnegyed egykor még jön egy 51 -es villamos. Engem egy elenyésző életkép sarkallt arra, hogy távozzak a helyszínről. Megláttam ugyanis egy kicsiny, szürke egeret sétálni a sínen. Igen kérem. Teljesen nyugodt, úgymond napi rutinnal szaglászta végig a sín szélét, itt ott megállva, hogy fejével be tudjon hajolni a sín oldalán lévő mélyedésekbe is. De teljesen szabályosan haladt a fényes felületen. Egészen messziről kiszúrtam már, és figyeltem ahogy közeledik. Nem messze tőlem, leült és elkezdett mosakodni..na ekkor indultam el. Ahogy a mozgólépcső vitt felfelé, megláttam hogy egy magányos pezsgősüveg beloopolódva forgott a lépcső tetején, nem tudott kijutni, csak körkörös üvegciripelésével integetett az éjszakába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése