Mondhatni egész jól sikerült. Tegnap elhatároztuk az olasz lányokkal, hogy miután elintéztük a kínok kínját : Sammy Úrral való kreditátviteli Learning Agreement kitöltését, és miután nekem az olasz Vera lapját adta, Verának pedig az enyémet, és miután kiderült, hogy a nagymamája magyar volt az apukája pedig olasz, és miután elmondta nekem, hogy : "szárátlák" "szárátsz ángem?" "madzsarország" "köszönöm" és kedélyes kézfogással távoztunk tőle, nagy levegőt véve elhatároztuk, hogy holnap, azaz ma délben találkozunk a szerdai piacon ! Merthogy van egy piac, az egyetem sarkán ami szerdán déltől délutánig üzemel, és szerdánként animációra menet mindig átmentünk rajta..és mindig megkívántuk az olivabogyót a goffrit, a sültcsirkét, a polipdarabkákat..jah. Azt nem. Elhatároztuk, és ma a sültcsirke-kamionnál találkoztunk. Ez egy könnyen megtalálható pontja, az amúgy kicsi piacnak.
Idén először ettem cseresznyét. Mégpedig egy szemet. Az egyik árus adta nekem ajándékba, pedig egyáltalán nem tűntem potenciális vevőnek.
Az olasz lányok kötelezővé tették számomra az olivabogyós kenyér kóstolását. Kicsit sem bántam meg. Belevan sütve a bogyó, ami ettől függetlenül állagából csipetnyit sem veszít, zamatát viszont átadja a pogácsa szerű tészta minden egyes morzsájának. És az egész olyan friss üde Toscána illatú. Ezt tépdelve hárman sétáltunk a piacon, ahol mangó, eper, sárgadinnye illat lengte körül a virágcsokorral lépdelő embereket. Merthogy annyi tulipán és rózsa volt..mint egy kisebb fajta kukoricamező. Valamint ettünk egy gombócos fagyit, és merthogy egyetlen egy gombócnév volt, melyet nem ismertem még ízileg ki kellett, hogy próbáljam: Violette.
Lila színű leírhatatlanul finom mennyei fagyi édestölcsérben. Ezután ejtőzés a Flage melletti tó partján...majd elkezdődött a főpróba.
Elhatároztam ugyanis, hogy ma neki kell veselkedjek. Én és a bőrönd. Hogy belefér-e minden, és ha bele is, az hány kilo ? Nos, az utóbbi kérdésre holnap fogjuk megtudni a választ, de úgy tűnik belefér minden aminek benne kell lennie. Azt nem állítom, hogy nem egyedileg fejlesztett becsukási módszerrel, de még a cipzárakat is be tudtam tökéletesen húzni, és miután behúztam figyelmesen vártam mellette 10 percet és nem durrant ki.
2009. május 20., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése