Musee du Jouet

Nem tudom felidézni, hogy mikor jártam utoljára olyan múzeumban, melyben én voltam az egyedüli látogató. De ez ma így történt. Merthogy régi tárgyak iránti szenvedélyes vonzalmam egyik virágzása a Játékmúzeum. Szerencsére Fémdobozmúzeum nem igen létezik, amúgy is nagyon félnék a látogatásától, ha létezne, mert az olyan lenne, mintha alkoholfüggőségben szenvedő embereket pálinkamúzeumba vinnénk.
Szóval benyitottam a hatalmas kilincsen a játékmúzeumba, felkészülve a tömegre és az óvodás gyerekcsoportokra, de semmi. Egy unatkozó biztonságiőrportásbácsi és enyhe macskapisiszag.
Miután megvettem a jegyet, a bácsi mondhatni rám zárta az ajtót. Olyan volt az egész, mintha valaki felengedett volna egy nagy padlásra, ahol már évtizedek óta nem járt senki. A parketta nyikorgott, minden macinak másképp csillant a szeme, és mintha az ólomkatonák is kihúzták volna magukat kicsit a tiszteletemre. Volt egy terem amiben csak makettvasutak mentek, és az asztalok mellé vidámparkokból kiselejtezett kocsikba lehetett ülni. A múzeum legbelső terét üvegtető borította, amin hallani lehetett a félreismerhetetlen brüsszeli esőt. A falakon kisautógyűjtemény tündökölt, meg volt olyan is amin csak hintalovak, de mégis a legjobban az tetszett az egészben, hogy nem azt éreztem, hogy múzeumban sétálok, hanem sokkal inkább azt, hogy egy szenvedélyes gyűjtő titkos raktárára bukkantam. Látszott, hogy melyik típusú játékokba, milyen intenzitással volt szerelmes. Az E.T. figurák például nem annyira csigázták fel, de a fém űrhajók és fém robotokból teljes készlet virított. Várak. Egy egész falnyi vár. De pl. a matchboxok nem vonzották, kivéve a tűzoltókocsis féle típusúak, mert abból megint állt egy egész szekrénnyel. Maciból sem volt sok, viszont itt láttam először röntgenfelvételeket a dörmögni tudó macik belső szerkezetéről ! Az első és a második emeleten is találtam egy-egy olyan szobát, ahová nem lehetett belépni. Ezek keltették bennem a legnagyobb kíváncsiságot, mert a szobák hangulatából azt vettem ki, hogy itt folyik a restaurálás, a beszerzés, egyáltalán a játékok elbírálása, csomó kopott féldarabok, amik vagy jók lesznek még valamire vagy nem.
Mire újra lementem a nyikorgó lépcsőn, a biztonságiőrbácsi elaludt. Megpróbáltam halkan kinyitni az ajtót...nem tudom felébredt-e rá.