Néha

Néha csak úgy egyszerűen eltöprengek azon, hogy hogyan is lehetne, egy olyan szerkezetet alkotni, mely az eddigi életünk legmaradandóbb pillanatait vetítené elénk. Szépen összevágva, szokott szakadatlansággal, kívülről látva önmagunkat, mint egy filmen. Apró semmi képek, mikor észre sem vettük, miközben a kasszánál állva átkiáltott felettünk a pénztároshölgy a másikhoz, hogy mi is a kódja most a Barack Uraknak, nem tudni még, korai a tavasz. Mikor olyan hamar eleredt az eső, s rájöttünk, hogy az egy euros zokni kérem mégsem megoldás. Mindkét oldalán kifordítottnak látszik ám. Mikor a macskaköveken megcsillanni látszottak az esti fények, de mégsem féltünk egy hajszálnyit sem. Néha úgy leülnék egy fáradtan kopott moziterembe, elképzelt idős néger tanácsadómmal, aki csak annyit mondana : Jólvan kishaver.
Ott ülnénk mi ketten, s miután végignéztük a snitteket, mesélne nekem vicces történeteket, csupa életszagú dolgot a saját életéről, mert néha úgy érzem könnyebb hallgatni másokat mint megélni/mesélni magunkat. Néha úgy átölelném az egész Életet.
Más :
Ellenállhatatlan vonzódást érzek mostanában a Bolhapiacokon megjelenő régi Szűz Mária szobrok iránt.. hm. Én magam is megdöbbentem rajta, de akárhogy próbáltam visszafojtani rajongásomat, végül eljutottam arra a szintre, hogy meg kellett, hogy fogjak egyet. Bevallom egy kicsit még restelltem is, hogy én itt Brüsszelben komolyan azt kérdezem egy idős Úrtól, hogy mennyibe kerül ez a régi műanyag Szűzmária, akibe szent vizet lehet tölteni? Igen, ez volt az egyik csúcs. Mert nem elég, hogy szűzmária kék koronában MŰANYAGBÓL, alul lecsavarható kis kupak és hupsz, máris duplafunkciós kegytárgy.
De ekkor, mielőtt a "Szekombien" mondat elhagyta volna a számat, megláttam egy magányosan kopott, úgy kb 12 cm-es (tehát diszkréten zsebben is hazavihető) törött fejét visszaragasztott orrtalan Szűzmáriát. Nos Ő 1 euro volt. 2-ről indult, de mondtam a bácsinak :dehát vissza van ragasztva a feje. Így egy lett.
Azóta itt figyel a szobámban, nem tudom mi tetszik benne ennyire. Talán a festék, ami az idők során kicserepesedett ruháinak völgyeiben s közelről nézve olyan mint Leonardo képein a száradó festékek árkai, vagy a szelíd mosolya mely mögött kérlelhetetlen nyugalma lapul. Mindenesetre egészen tegnap estig, kitűnően elácsorgott az asztalomon, tényleg igazán patináns darab. Ám éjjel kettőkor fura dologra figyeltem fel. Fel kellett hogy vegyek egy pulóvert, annyira beindult a didergőfunkcióm, s miközben az ágyból kikelve kétszer is sikerült rálépnem a laptop töltő feketedobozára, amitől először felugrottam, mert valahogy úgy éreztem, hogy egy halott fáraó arckoponyájára léptem, legalábbis ez a kép ugrott a fejembe, másodszorra már a laptoptöltő, megpillantottam egy fehér kis fénycsíkot az ablak üvegén.
Ufo - gondoltam. És visszafeküdtem szép nyugodtan. De mielőtt lehunytam volna a szemem, ugyanazt a kis fénycsíkot megpillantottam az asztalomon. Az "Ilyen nincs, és mégis van" státuszba lépett tehát VirginMary-kém, merthogy kéremszépen világít. Szóhoz se jutottam, de tény, hogy ma este már a lámpám alatt figyel, hogy szépen feltöltődjön éjjelre.

Várom - Várjuk

Még hármat kell aludni és irány Amszterdam ! A nagy TA-lálkozás..... kb ilyen lesz a fejünk.

4 hét

Még pontosan ennyi az itt tölthető időm száma. 4 hét múlva ilyenkor már a reptéren leszek, 19 :25 perckor pedig Budapesten. Úgy tervezem, hogy az utolsó szombat reggelemet is azon a csodás bolhapiacon fogom átélni, ahol ma reggel. Annyi jó karaktert lát ott az ember, pillanatokat, hogy kinek mi tetszik meg, nameghát mesés tárgyakat. Ma találkoztam egy nénivel, aki 20 éve mini parfümöket gyűjt és 10 percig csak a Chanel - ről áradoztunk. Ajánlottam, hogy menjen moziba majd. A Chanel -ből az összes minikiadása megvolt, valamint volt egy üvege az N5 -ös, vagyis a legelső szériás modellből. Természetesen nem tudtam tőle eljönni egy mini Chanel nélkül.

Nagyon várom már a négy hét múlvát, ugyanakkor kicsit félek is a visszazökkenéstől. Hogy rázkódós-e az egész, vagy puffanós, csattanós, vagy csak olyan mint amikor az ember az órát visszatekeri.
Tegnap elhatároztuk a mi kis csapatunkkal, hogy meg kell kóstoljuk az igazi belga kaját. Kinéztünk egy rendkívül barátságos áron ételeket kínáló éttermet..és majdhogynem mindenki valami olyan valamit rendelt, amiről fogalmunk sem volt hogy micsoda. Mondhatni hatalmas zsákbamacska volt az egész. A legszerencsésebbek közé az olasz Veraval mi tartoztunk, ketten ugyanis egy óriásiadag csirkemellett kaptunk, finoman megpirítva, sajtszószban úszva, salátával, kis húsgolyókkal, valamint egy nagy adag sültkrumplival..de volt akinek a malacporc, volt akinek a kagylótál adatott. Az étterem gyönyörű volt, a mellettünk lévő pub-ban egy zongorista ült a nyitott kirakatban, behallatszott az utca zaja...most már teli van Brüsszel minden este, ahová csak ki lehet ülni, oda kiülnek és sörözgetnek, beszélgetnek, nevetnek az emberek.

Értesítést kaptam

Elhatároztam, hogy visszafogom magam. Ma négy ember is azt állította rólam wiw-en, hogy abszolút humoros vagyok. Ezentúl egy sótlan szürke egér szeretnék lenni. Aki úgy éli le az életét, hogy végül senki nem emlékszik rá. Vajon van olyan ember, akinek ez a célja ??
Élete utolsó előtti napján törli az összes digitálisan készült képet magáról, törli a profiljait, elégeti az analóg képeket, amiken szerepel, megszünteti az emailcímeit, letiltja a weblapját...
Sokszor eszembe jut egy, a jövőben elképzelhetőnek tartott temető rendszer : Digitális sírkövek : I-kő. (télen sem fagy le)
Rajta egyfajta profil, amit még halálod előtt pár perccel is újraszabhatsz. A fotók, amik slideshowként mennek rólad, a kedvenc zenéiddel, a webcamera képe ami a csengős koporsód belsejét mutatja...de tényleg, mennyi adat "halmozódik" fel csupán egy ilyen oldalon is. Vajon lesznek majd védd az internetet - szervezetek ? Ne szennyezzük tovább a netet - akciók ? Zöld- Net ? Szelektív nethulladék gyűjtés ? Avagy végtelen a tárhelyünk ?
Hm. Elkalandoztam. Nem is erről akartam írni, csak négy ilyen "értesítést kaptál" üzenettel a postaládámban nem tudtam mit kezdeni. Rossz véleményt is lehet írni ? pl :8 ember szerint idegesítő a nevetésed.
Gondolom, hogy nem : )

Oynama sikidim sikidim

Kikísértem anyát a reptérre, ahol ácsorgásunk közben odacsattant hozzánk egy magyar hölgy, hogy hát mi meg megyünk haza ?
Csak Ő..mutattam anyára, kissé szomorúan, és tényleg ott a reptéren annyira rámtört a hazamehetnék, hogy szinte leszakadt a szívemből egy darab. Hogy milyen lehet most a Margitszigeti pad, amelyről az Árpád híd budai csücskét látni, és mekkorák a Zúgligeti úti gesztenyefák virágai, hogy láthassam csak egy pillanatra, a fáradt salakon nyújtózó naplemente színét, hogy halhassam a kolikapu berregését.

És beszédbe elegyedtünk, hogy egy török barátját várja, akivel bizniszelnek ( ??) Ő egyébként tolmács, de nem parlamenti értelemben hanem a magyaroknak segít...és ekkor meghallottuk :

"-CSóóókolom ! Csóókolom madzsar hőgyek !"

és előttünk termett egy 2 m magas 500 tonnás török bácsi, őserdő méretű mellszőrzettel, az a típusú, aki 3 cmre az arcodtól szeret beszélni.....és elkezdett faggatni mazsdarul, hogy én hol lakom ? ohh Brüsszelben ! Ott van money. Oh és belevaló vagyok. Madzsar lányok belevalók.
Egy az egyben olyan volt mintha Julien királlyal beszélgettünk volna a Madagaszkár-ból.
Mindenesetre döbbent sokkal válaszolgattunk neki, egészen addig míg el nem újságolta : "Budapeszt, tudod Stadion nadzs. Kavics ! Tudod áréna. Én épített azt."

Ezután háá, na menjünk becsekkolni mondattal indultunk el anyával a kapuk felé.

Tényleg, nekem eddig a törökökről az a kép élt a fejemben, hogy : Tarkan. A csillagszemű popsztár. Sikidim-, a klippje.
Meg Rüstü a kapusuk.

De itt.......gyökereset fordultak a benyomásaim. A múltkori bébiszitterkedésen, a buszsofőr nem tudott visszaadni 50 euroból, mondta, hogy szálljak le, váltsam föl ott a sarki kocsmában a pénzt. Mire a kocsmából kiléptem(látta hogy sietek) a busz eltűnt. Ez volt az a járat ami óránként jár, merthogy ez már Zaventem és nem Brüsszel..és kifelé gyalog mentem, amitől két nem kis méretű vízhólyag kerekedett a lábamon, így lehetetlen volt, hogy visszafelé is belevágjak a 6 km es szakaszba. Éppenhogy leültem, fényes nappal a buszmegállóban a padra, megáll előttem egy kocsi, hopp kicsattan egy törökfiú, hogy jahjdeszép a szoknyám bevigyen a városba ?
Nem köszi.

Öt perc szünet.
Kijön a kocsma melletti kebabos fiú : A buszt várom ? Menjek igyak egy kávét vele addig.
Nem köszi.
Akkor hoz egy kólát meg egy tollat, hogy felírja a nevem, de hála az égi deux ex machina-nak jött a buszom ! ! ! Ám azóta kísérteties leveleket kapok a faceboo.com - on egy török fiútól, aki azt kérdezi " Budapesten vagyok e ? Please say YEEEAH".

Úgyhogy tényleg nagyon barátságosak"..ez az új benyomás.

A vicces pincér

Ma megérkezett anya, akit a Gare du Nord-nál vártam reggel, az éjszakát a buszon töltötte jópár szociológiai tanulmányt érdemlő utas társaságában, de fáradtságnak nyomát még este sem láttam rajta ! Reggeli után egyből utnakindultunk ! Rengeteget sétáltunk, vettünk kimérve olivabogyót, friss kakukkfüveset ! ettünk kihagyhatatlan sültkrumplit, és természetesen ittunk Kriek-et.
Hát itt ismertük meg az eddigi legviccesebb pincért...merthogy már Iwannal is megállapítottuk, hogy minden pincér nagy karakter. Tényleg van bennük valami rokonyszenves, léptük szökkenő, arcukon mosoly csillan, 10-ből 7 még dúdol is valamit..de Ő, aki szerintem leginkább Antonio Banderasra emlékeztetett, és bármikor elénekelhette volna nekünk az Evita egy betétdalát, azzal indított, hogy a fotó amit készít rólunk 5 euróba fog kerülni. Mmm.
Mosolyogtunk..de aranyos. Ezután fogta a gépemet, és fordítva a szeméhez nyomta, a szempilláiról a lencsémre tevődö mikroporszemeket majd árverésen fogom "kikiáltani". És miután már tényleg hosszasan az arcunkra fagyott a mosoly, végül ezt a fotót készítette rólunk :

Brüsszel Noé Bárkája ?

Mondhatnám ugye, hogy nem lett volna szabad meglepődnöm.
Hiszen ahol zöld papagájok keltenek torlódást napközben az utakon, ott a rénszarvas, vagy a velociraptor sem kelthet feltűnést...ám ma mégis megállt két frame között egy pillanatra a lábam a levegőben miközben futottam.Igaz, hogy kicsit későn indultam, de ez semmire nem ad okot. Nem mondhatnám, hogy olyannyira külvárosi részben laknék, futnék, de még azt sem hogy sok zöld övezetet látnék, hegyeket ? az errefelé nincs is.. dehogy konkrétan betonutcákon futok, abban biztosvagyok. Megvan a napi körút, kb 4 km, fűre lépés nélkül. És ma mit ad elém az ég ? Egy rókát. Na ekkor álltam meg egy pillanatra a levegőben. Mert oké hogy Brüsszelben is élnek rókák. Meg még az is rendben van, hogy én látok egyet. De ne olyat, aki velem szemben a lakóházak előtt lévő betonút közepén ücsörög. Ühüm. Úgymond : "unatkozik". Kb 6-7 méterre lehettünk egymástól mikor úgy érezte, na most már megnézi mi közeledik felé és felállt. Ekkor átvillant az agyamon, hogy : "100" - a mentők hívószáma, de nincs nálam a mobilom, tehát mikor már majd nyál folyik a könnycsatornáimon olyannyira megvesztem, akkor se felejtsem el hogy: 100 !
Na és akkor futásnakeredt. Két kocsi közé ! Amit én az utca távlatainak határait teljes mértékben kihasználva kerültem el. És utána sprintben ment tovább a körút : )

Viharból

Többen kértek már, hogy mutassak itt készült munkát..hát itt van pár. ( Most, hogy bármelyik percben villámcsapás érheti a gépem, akkora vihar van ugyanis, hogy pár perccel ezelőtt konkrétan láttam, ahogy az utca végén lévő lakóház villámhárítója kivéd egy villámcsapást....úgy gondoltam itt legalább majd meg tudom találni újra a fájlt, ha netán a lakás gömbvillám martalékává válik.)

Wonderful Life

Először is vasárnapi húsvéti ebédet rendeztünk az olasz Sarah-val és az angol Steve-vel. Hatalmas olaszos gombás bazsalikomos tésztát készítettünk, cukkinivel és lazaccal töltött tortával.
Nem győzöm tanulni az olasz konyha rejtelmeit ! Ezután kis eper, banán, csokikacsák, Bush. Mármint a sör... bár most célszerűbb lenne Obama néven futtatniuk.
Ma pedig elhatároztuk, hogy ellátogatunk a Tengerhez.
A Tenger örök. Nem is tudom, talán még sosem hiányzott ennyire a tenger mint itt. Úgy vártam, hogy láthassam, mint még soha. A lehető legangolosabb időt fújta felénk a szél Anglia partjai felől, de nekem valahogy ebben a szokatlan szürkeségben, a köd állandó életlenségében, az egész sokkal érthetőbb volt. Lehet, hogy ennek pusztán csak az az oka, hogy ilyen időben még sosem láttam tengert..de az egészben volt valami megfoghatatlan derű. A parton egy ember hegedűn játszott..tucatnyi embert sem riasztott vissza a ködös idő. Az emberek úgy sétáltak mint a Black "Wonderful Life" című klippében. Valahogy ez a szám jutott az eszembe először akkor, amikor azt a nénit megpillantottam, aki ült a parton és révedezve nézte az embereket akik a vízhez futnak. A gyerekeket, akik sárkányt eregetnek. Valamikor, számára talán nem is olyan régen, babakocsiban ült, mint ahogy most az unokája, s most kettejüket együtt segíti a lánya.


Nagyon jól éreztük magunkat Oostende-ben. A borongós idő olykor a legszínesebb emlékekké változik. Sok mindenen gondolkodtam a parton, és jó volt hogy végül Steve-vel és Ismael-lel bevállaltuk a tengerben futást. Aztán elsétáltunk a halpiacra, ahol megannyi ínycsiklandozó rák mellett én végül a rántott tintahal és garnéla mellett tettem le a voksom.
Azt hiszem nagyon fontos, hogy az ember ne lakjon túl messze a tengertől.


http://www.youtube.com/watch?v=GqJ4N6Z7l00&feature=related

生日快乐 (shēngrìkuàilè) Tesó !

Égi adományok

Két dolgot várok ma az égtől..az egyik egy írtófinom Paprikáskrumpli ..nos ezt megkaptam.
A másik, hogy Márkó aki most még épp 8 órát fog tölteni 11000 m magasan 1024 km/h-s sebességgel szerencsésen földet érjen.
De mivel megígértem neki, hogy tudtára adom hogyan sikerült a Paprikáskrumplim, amit eredetileg úgy terveztünk, hogy online együtt főzzük, így be kell valljam itt mindenki előtt, hogy sikerült egy új, eddig számomra ismeretlen főzéstörténeti hibát ejtenem :

elvirsliztem.

De nagyon finom lett. Paprikás virsli krumplikarikákkal. Ez az új márkaneve.
Miután megettem az otthoni ízeket, rájöttem, hogy abban a csodagarázsban ahol a ruháimat szoktam teregetni mintha láttam volna a múltkor egy biciklit ! És ez innentől kezdve új utakat nyitott. Merthogy nemcsak a biciklit, de a hozzá tartozó pumpát is megtaláltam. Ami 15 perc pumpálás után úgy döntött nyugdíjba vonul. Búcsúzóul a belsejében lévő pumpaszelep úgy kicsattant a kezemre hogy az kissé belilult. De nem adtam fel. Lementem a benzinkútra, hogy ott biztosan fel tudjuk fújtatni...szegény benzinkutas srác lelkesen próbált segíteni, dehát a szelep nem olyan szelep volt a 25 évvel ezelőtt gyártott bicikliken, mint a mai montainbike-okon.
Ezért visszamentem, és bánatosan a helyére toltam, ám ekkor megláttam egy másik pumpát a sarokban. Pont mintha addigra tette volna oda valaki. A pumpa tökéletes volt, a kerekek kemények lettek, a nyereg az az igaz régi nagy kényelmes...egész délután bicikliztem. És még egy kicsit a kedvenc parkomban napoztam.

Brugge - Avagy a Japán Erőszakik

FIGYELEM : EZEN CIKK FOTÓINAK MEGTEKINTÉSEKOR, KÉRJÜK HASZNÁLJON NAPSZEMÜVEGET.


Kezdetben mintha borongósnak tűnt volna az ég. Gentben már szakadt az eső..Brugge-ben pedig újra csak borongott, ezért kérjük, hogy minden kedves és kedvtelen olvasó használja lelki photoshop-sunshine layerét, hogy a képek megkaphasssák eredeti szépségüket.

Murci, Dávid és én három felől érkezvén a vasútállomáson találkoztunk. Még alig mélyedtünk bele az In Brugge (Erőszakik..khm) című film elemzésébe, mikor kedélyes japán turistacsapat lepte el az egyik utcát. Nevezetesen azt, amelyiken mi is épp a főtér felé sétáltunk. Egy kissé rémisztő fejű, ám rendkívül mosolygós japán bácsi rohant oda Dávidhoz a fényképezőgépével. Dávid lelkesen bólintott, hogy lefotózza őket, de a bácsi nemet intett.
"ákásáka pákálá"- mondta.
És Dávidot magához rántotta a fényképezőgépet pedig a kezembe nyomta. Dávidot erősen átölelve fogkrémreklám mosolyt vágva mosolygott a kamerába.. Dávid fején leírhatatlan döbbenet keringett...Murci szakadt a röhögéstől én próbáltam úgy nevetni, hogy ne remegjen annyira a kezem...hátha éles is lesz a kép róluk.

Három lépést eltávolodva a kínos helyszínről, röhögőrohamokkal küzdve próbáltuk megfejteni, hogy
A : japán bácsi azt hitte Dávid eredeti belga ember, tehát látványosság.
B : japán bácsi azt hitte Dávid egy ismert amerikai filmsztár.
C : japán bácsi azt hitte Dávid a firenzei Dávid szobor.

Én még alig töröltem ki a szememből a könnyeket. Mikor ugyanolyan váratlan lelkesedéssel odarohant hozzánk ugyanaz a bácsi, de ezáltal Murci esett áldozatul. Hát aki kicsit is ismeri Murcit, láthatja azt az óriási kibuggyanni akaró, ugyanakkor illemből tökéletesen kedves mosolyt az arcán ami az egész szituációnkat a legjobban jellemezheti :


Mindazonáltal Brugge lenyűgözően csodás. Róttuk az utcákat, jártunk a Toronyban, ahonnan az Erőszakik-ban leugrik az egyik főszereplője a filmnek, de detektáltuk hogy a turisták elől ez a lehetőség gondosan el van zárva. Voltunk két múzeumban is, egy csodás sörözőben és egy szivarfüstös kocsmában. Egy templomban megérinthettük azt a plexidobozt is, amiben egy üvegcse feküdt amiben azt mondták Jézus vére van. Legalábbis egy kicsi. Hosszasan álltunk ezért sorba, és sehogyan sem tudtuk elsunnyogni a plexidoboz mellé tett adakozóúrnábapénztdobást, mert a plexidoboz felett egy apáca helyett papnak ment néni ült morcos tekintettel. Rátaláltunk egy ilyen rétre is Dávid jóvoltából :
A képpel egyébként a "Kertitörpe-szerepre alkalmas mellékszereplők jelentkezését várjuk !" című hirdetésre szeretnék castingra menni.

Volt, ami előtt én töltöttem három percet álmélkodva :







És volt ami előtt a fiúk :

Levél Önmagamhoz (2012 április hetedikére)

(igen én is megdöbbennék ha más blogjában olvasnám. De kiskoromban egészen 7 éves koromtól 12 éves koromig működött a dolog. Azon a napon mikor a karácsonyfát kellett lebontanom a nagymamám hűvös szobájában, -azért ott mert ott nem hullajtja úgy a levelét -. Általában a tűlevelek felporszívózása után, minden évben írtam magamnak egy levelet, az akkori félelmeimről, "problémáimról", hogy hogy izgulok a zongoravizsga miatt kb...stb. És bizsergető öröm járta át a szívem, mikor egy év elteltével a Karácsonyfa díszítésekor elolvashattam a levelet. A levelet amit önmagamtól kaptam. Láttam ugyanis amit akkor onnan még nem. Megoldódtak a problémák. Már nem féltem azoktól amiktől akkor.)


Nos Kedves Zsófi,

itt ülsz Brüsszelnek eme szokatlanul kanyargós utcáinak egyikében. Név szerint a Rue de Marché au Charbon-ban. 2009 április hetedikéjén, 17 óra 42 perckor. Megadatott a lehetőség amire annyira vágytál. Hónapokat tölteni külföldön igen. És amire továbbra is vágysz, mert csak megerősítette benned mindezt.
Rájöttél arra is, hogy milyen jó célokat úgy magunk előtt látni, hosszútávon, tudni az utat, és az irányt amerre megyünk. Ám van akkor is sok minden ami mint egy pókháló beszövi most mindezt. Ami most a legnagyobb félelem benned az a diploma utáni nagy kérdőjel. Hogy hol és hogyan tovább ? Persze, nem kell leírjam neked a képet, mely a fejedben él, hogy hol és hogyan tovább, a félelem oka sokkal inkább a mindennapi életembe nyúló szálak mennyisége, hossza, erőssége.
Fölösleges ezen most aggódnod, és lám mégis ezt teszed. Elvonva ezzel a jelenben megélhető boldog percek számát. Csak magadat hibáztathatod. Ha ilyen beszari vagy, szarakodj.
De ha nem, akkor ragyogj. Merj ragyogni, mert amíg visszafordíthatatlan problémáid nincsenek addig élni csak így érdemes. Nem bölcsködöm neked. Kissé nevetséges lenne, hiszen jól ismersz. Csak kérlek bízz abban, aki nagyon vár rád a jövődben : önmagadban, az egyetlen dologban amiért felelősséget vállalhatunk.


üdv 2009-ből
zsófi

Take it easy Ticket easy

Ez itt nem más mint a várva várt Amszterdami jegyem !!! Igen igen ma megvettem és már a kezemben tartom.Vele fekszem vele kelek. Május elsején a MUNKA ÜNNEPÉN fogunk utazni a csodás Amszterdamba.
Jahaahjdejó lesz. És hogy reggel hatkor indul a busz. Valahogy annyira szeretem hajnalok hajnalán nézni a város mozdulatlan utcáit. Az alvó kocsikat, a párás levegőt, a reggeli madár rikoltásokkal tűzdelt némaságot. Ott fogok ülni a buszon amin már ott fog ülni Murci és miután már ott ülünk ketten nemsokára odaül mellénk majd Dávid is. Dejóóólesz !
Látni téged Saomei !!!!

rövidnadrág ihajj !

Jelentem ma rövidnadrágban futottam !

U.I. Barkának : napok óta balettcipő van rajtam :)

csipp csipp csóka ?

Avagy legyen a nevem Vak Varjúcska!
Nem tudom már pontosan kinek meséltem, hogy futás közben egy nagyadag papagáj repült le elém az útra nemrégiben a parkban..de arra jól emlékszem, hogy természetesen nem akarták nekem elhinni, és bevallom őszintén én is szinte biztosra vettem, hogy csak túlságosan belenézhettem előtte a Napba ezért láttam olyan zöldnek azokat az állatokat. Káprázott a szemem. Brüsszelben papagáj ? Ugyanmár.
Jó, hogy nem tikkadt teve csordákat látok a parkban ücsörögni.
De kérem akkor válaszoljanak nekem. Telefonos segítségként hívnám a Kapirgálófórumot ! Ezek akkor mik, amikből ma több volt a parkban mint elszáradt falevélből.
Kísérleti szanatóriumból szökött bio verebek ?
Vagy modern street art galambok ???

Swedish position"

Mert hogy egy idő után ezt a nevet kapta az eredetileg Pizza-Party-nak született esemény.A cím az én számból robbant ki ..de mindenki belátta, hogy nagyon is alkalmazható kifejezés az estre.
Történetesen egy házibuliban voltunk tegnap, amolyan belga mód felépített gazdaságos party volt..anélkül ,hogy egyetlen egy belga is jelen lett volna a helyszínen. Dehát a környezet mindenkire hat, így az olaszok szervezésében egy olyan eseményre voltunk hivatalosak ahová mindenkinek konkrét (pizza)összetevőt kellett vinnie a közösbe, nem ám mint otthon a "hozzatok innivalót" szilveszteri bulik, ahová a résztvevők 92 %-a pezsgőt visz, holott pezsgőt csak mindenki egyszer kortyol,éjfélkor.
Nem, ez gazdaságos party volt.Három angol frissdiplomás lakásában voltunk, ami már önmagában vicces volt, merthogy olyan házban laknak, melyben alul van az iroda (amiben mindhárman dolgoznak) Középen, az első emeleten lakik a Főnök és a családja. A másodikon pedig ők hárman..így éjjel egykor mindenkinek lábujjhegyen kellett lefelé suttogni a lépcsőkön.
Szóval ezek a jókedélyű angolok mutattak nekünk egy játékot, ami aztán megbabonázta a partyt. Angliában ugyanis azt szokták játszani a házibulikon, hogy fognak egy reklámokból jól ismert Corn Flakes-es dobozt, amit üresen nyitott fedéllel letesznek a talajra. Ezután egyesével mindenkinek fel kell emelni a dobozt a szájával. figyelem : Anélkül hogy a keze érintené a talajt vagy a dobozt !
Nos. Elsőre mindenki bágyadtan nézett. CSak egy portugál fiú (aki most áprilisban fog menni negyedszerre Budapestre, mert annyira szereti !)szemében csillogott némi küzdésvágy. De itt még nem ér véget kéremszépen a szabály. Mert miután ezt mindenki megcsinálta, levágnak úgy kb 3 cm-t a dobozból, és újra ez a feladat..és újra és újra , tehát a doboz és a pereme egyre alacsonyabban lesz, egyre nehezebb elérni.
Nos bevallom, addig amíg ki nem próbáltuk az első kört senki sem tudta mire számíthat.
Ott indult a dolog, hogy mindenkin kitört a játék határok nélkül hangulat. A spanyolok kakassá változtak. Minimum társadalom pszichológiai esszét, de szerintem még szakdolgozatot is lehetett volna írni a különböző nemzetek küzdési ambíciójáról.
Szóval elindult a verseny. A portugál fiú hosszasan melegített előtte. A spanyolok egymást cukkolták. Mi keletiek :lengyel-magyar kétjóbarát group magunkbaroskadva ültünk, hogy most akkor mi lesz. Az olaszok nevettek. Az angolok koccintottak. Az egyetlen egy svéd versenyzőnk pedig csak úgy ácsorgott mellettem.
Szóval mikor nagyjából mindenki megszenvedett az első felemeléssel, és valahol az ír fiú előtt kiállt oda középre ez a svéd lány..akkor még senki nem sejtett semmit. Pont előtte beszélgettem vele a svédekről, hogy az ABBA, meg az IKEA..meg a H und M.(csak nálunk und..mindegy)szóval ez a svéd lány csizmástúl fogta magát gyakorlatilag egy cm-rel a föld felett lebegve "leült" törökülésbe, majd feláltt szájában tartva a dobozt. Ekkor pattant ki belőlem a "swedish position".
Kezdetben még jót nevettünk, de ezt a legutolsó körig meg tudta csinálni. Mikor már sérült spanyol fiúk hevertek a kanapékon, és zoknira fetkőzött ír fiú próbálkozott, Ő akkor is fogta magát és csizmában lenyomta a "törökülés oda-vissza" című performancet. Döbbenetes. Végül mégis az angol lány nyerte, aki bemutatta nekünk a játékot...