Mert hogy egy idő után ezt a nevet kapta az eredetileg Pizza-Party-nak született esemény.A cím az én számból robbant ki ..de mindenki belátta, hogy nagyon is alkalmazható kifejezés az estre.
Történetesen egy házibuliban voltunk tegnap, amolyan belga mód felépített gazdaságos party volt..anélkül ,hogy egyetlen egy belga is jelen lett volna a helyszínen. Dehát a környezet mindenkire hat, így az olaszok szervezésében egy olyan eseményre voltunk hivatalosak ahová mindenkinek konkrét (pizza)összetevőt kellett vinnie a közösbe, nem ám mint otthon a "hozzatok innivalót" szilveszteri bulik, ahová a résztvevők 92 %-a pezsgőt visz, holott pezsgőt csak mindenki egyszer kortyol,éjfélkor.
Nem, ez gazdaságos party volt.Három angol frissdiplomás lakásában voltunk, ami már önmagában vicces volt, merthogy olyan házban laknak, melyben alul van az iroda (amiben mindhárman dolgoznak) Középen, az első emeleten lakik a Főnök és a családja. A másodikon pedig ők hárman..így éjjel egykor mindenkinek lábujjhegyen kellett lefelé suttogni a lépcsőkön.
Szóval ezek a jókedélyű angolok mutattak nekünk egy játékot, ami aztán megbabonázta a partyt. Angliában ugyanis azt szokták játszani a házibulikon, hogy fognak egy reklámokból jól ismert Corn Flakes-es dobozt, amit üresen nyitott fedéllel letesznek a talajra. Ezután egyesével mindenkinek fel kell emelni a dobozt a szájával. figyelem : Anélkül hogy a keze érintené a talajt vagy a dobozt !
Nos. Elsőre mindenki bágyadtan nézett. CSak egy portugál fiú (aki most áprilisban fog menni negyedszerre Budapestre, mert annyira szereti !)szemében csillogott némi küzdésvágy. De itt még nem ér véget kéremszépen a szabály. Mert miután ezt mindenki megcsinálta, levágnak úgy kb 3 cm-t a dobozból, és újra ez a feladat..és újra és újra , tehát a doboz és a pereme egyre alacsonyabban lesz, egyre nehezebb elérni.
Nos bevallom, addig amíg ki nem próbáltuk az első kört senki sem tudta mire számíthat.
Ott indult a dolog, hogy mindenkin kitört a játék határok nélkül hangulat. A spanyolok kakassá változtak. Minimum társadalom pszichológiai esszét, de szerintem még szakdolgozatot is lehetett volna írni a különböző nemzetek küzdési ambíciójáról.
Szóval elindult a verseny. A portugál fiú hosszasan melegített előtte. A spanyolok egymást cukkolták. Mi keletiek :lengyel-magyar kétjóbarát group magunkbaroskadva ültünk, hogy most akkor mi lesz. Az olaszok nevettek. Az angolok koccintottak. Az egyetlen egy svéd versenyzőnk pedig csak úgy ácsorgott mellettem.
Szóval mikor nagyjából mindenki megszenvedett az első felemeléssel, és valahol az ír fiú előtt kiállt oda középre ez a svéd lány..akkor még senki nem sejtett semmit. Pont előtte beszélgettem vele a svédekről, hogy az ABBA, meg az IKEA..meg a H und M.(csak nálunk und..mindegy)szóval ez a svéd lány csizmástúl fogta magát gyakorlatilag egy cm-rel a föld felett lebegve "leült" törökülésbe, majd feláltt szájában tartva a dobozt. Ekkor pattant ki belőlem a "swedish position".
Kezdetben még jót nevettünk, de ezt a legutolsó körig meg tudta csinálni. Mikor már sérült spanyol fiúk hevertek a kanapékon, és zoknira fetkőzött ír fiú próbálkozott, Ő akkor is fogta magát és csizmában lenyomta a "törökülés oda-vissza" című performancet. Döbbenetes. Végül mégis az angol lány nyerte, aki bemutatta nekünk a játékot...
2009. április 1., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése