Oynama sikidim sikidim

Kikísértem anyát a reptérre, ahol ácsorgásunk közben odacsattant hozzánk egy magyar hölgy, hogy hát mi meg megyünk haza ?
Csak Ő..mutattam anyára, kissé szomorúan, és tényleg ott a reptéren annyira rámtört a hazamehetnék, hogy szinte leszakadt a szívemből egy darab. Hogy milyen lehet most a Margitszigeti pad, amelyről az Árpád híd budai csücskét látni, és mekkorák a Zúgligeti úti gesztenyefák virágai, hogy láthassam csak egy pillanatra, a fáradt salakon nyújtózó naplemente színét, hogy halhassam a kolikapu berregését.

És beszédbe elegyedtünk, hogy egy török barátját várja, akivel bizniszelnek ( ??) Ő egyébként tolmács, de nem parlamenti értelemben hanem a magyaroknak segít...és ekkor meghallottuk :

"-CSóóókolom ! Csóókolom madzsar hőgyek !"

és előttünk termett egy 2 m magas 500 tonnás török bácsi, őserdő méretű mellszőrzettel, az a típusú, aki 3 cmre az arcodtól szeret beszélni.....és elkezdett faggatni mazsdarul, hogy én hol lakom ? ohh Brüsszelben ! Ott van money. Oh és belevaló vagyok. Madzsar lányok belevalók.
Egy az egyben olyan volt mintha Julien királlyal beszélgettünk volna a Madagaszkár-ból.
Mindenesetre döbbent sokkal válaszolgattunk neki, egészen addig míg el nem újságolta : "Budapeszt, tudod Stadion nadzs. Kavics ! Tudod áréna. Én épített azt."

Ezután háá, na menjünk becsekkolni mondattal indultunk el anyával a kapuk felé.

Tényleg, nekem eddig a törökökről az a kép élt a fejemben, hogy : Tarkan. A csillagszemű popsztár. Sikidim-, a klippje.
Meg Rüstü a kapusuk.

De itt.......gyökereset fordultak a benyomásaim. A múltkori bébiszitterkedésen, a buszsofőr nem tudott visszaadni 50 euroból, mondta, hogy szálljak le, váltsam föl ott a sarki kocsmában a pénzt. Mire a kocsmából kiléptem(látta hogy sietek) a busz eltűnt. Ez volt az a járat ami óránként jár, merthogy ez már Zaventem és nem Brüsszel..és kifelé gyalog mentem, amitől két nem kis méretű vízhólyag kerekedett a lábamon, így lehetetlen volt, hogy visszafelé is belevágjak a 6 km es szakaszba. Éppenhogy leültem, fényes nappal a buszmegállóban a padra, megáll előttem egy kocsi, hopp kicsattan egy törökfiú, hogy jahjdeszép a szoknyám bevigyen a városba ?
Nem köszi.

Öt perc szünet.
Kijön a kocsma melletti kebabos fiú : A buszt várom ? Menjek igyak egy kávét vele addig.
Nem köszi.
Akkor hoz egy kólát meg egy tollat, hogy felírja a nevem, de hála az égi deux ex machina-nak jött a buszom ! ! ! Ám azóta kísérteties leveleket kapok a faceboo.com - on egy török fiútól, aki azt kérdezi " Budapesten vagyok e ? Please say YEEEAH".

Úgyhogy tényleg nagyon barátságosak"..ez az új benyomás.