Néha

Néha csak úgy egyszerűen eltöprengek azon, hogy hogyan is lehetne, egy olyan szerkezetet alkotni, mely az eddigi életünk legmaradandóbb pillanatait vetítené elénk. Szépen összevágva, szokott szakadatlansággal, kívülről látva önmagunkat, mint egy filmen. Apró semmi képek, mikor észre sem vettük, miközben a kasszánál állva átkiáltott felettünk a pénztároshölgy a másikhoz, hogy mi is a kódja most a Barack Uraknak, nem tudni még, korai a tavasz. Mikor olyan hamar eleredt az eső, s rájöttünk, hogy az egy euros zokni kérem mégsem megoldás. Mindkét oldalán kifordítottnak látszik ám. Mikor a macskaköveken megcsillanni látszottak az esti fények, de mégsem féltünk egy hajszálnyit sem. Néha úgy leülnék egy fáradtan kopott moziterembe, elképzelt idős néger tanácsadómmal, aki csak annyit mondana : Jólvan kishaver.
Ott ülnénk mi ketten, s miután végignéztük a snitteket, mesélne nekem vicces történeteket, csupa életszagú dolgot a saját életéről, mert néha úgy érzem könnyebb hallgatni másokat mint megélni/mesélni magunkat. Néha úgy átölelném az egész Életet.
Más :
Ellenállhatatlan vonzódást érzek mostanában a Bolhapiacokon megjelenő régi Szűz Mária szobrok iránt.. hm. Én magam is megdöbbentem rajta, de akárhogy próbáltam visszafojtani rajongásomat, végül eljutottam arra a szintre, hogy meg kellett, hogy fogjak egyet. Bevallom egy kicsit még restelltem is, hogy én itt Brüsszelben komolyan azt kérdezem egy idős Úrtól, hogy mennyibe kerül ez a régi műanyag Szűzmária, akibe szent vizet lehet tölteni? Igen, ez volt az egyik csúcs. Mert nem elég, hogy szűzmária kék koronában MŰANYAGBÓL, alul lecsavarható kis kupak és hupsz, máris duplafunkciós kegytárgy.
De ekkor, mielőtt a "Szekombien" mondat elhagyta volna a számat, megláttam egy magányosan kopott, úgy kb 12 cm-es (tehát diszkréten zsebben is hazavihető) törött fejét visszaragasztott orrtalan Szűzmáriát. Nos Ő 1 euro volt. 2-ről indult, de mondtam a bácsinak :dehát vissza van ragasztva a feje. Így egy lett.
Azóta itt figyel a szobámban, nem tudom mi tetszik benne ennyire. Talán a festék, ami az idők során kicserepesedett ruháinak völgyeiben s közelről nézve olyan mint Leonardo képein a száradó festékek árkai, vagy a szelíd mosolya mely mögött kérlelhetetlen nyugalma lapul. Mindenesetre egészen tegnap estig, kitűnően elácsorgott az asztalomon, tényleg igazán patináns darab. Ám éjjel kettőkor fura dologra figyeltem fel. Fel kellett hogy vegyek egy pulóvert, annyira beindult a didergőfunkcióm, s miközben az ágyból kikelve kétszer is sikerült rálépnem a laptop töltő feketedobozára, amitől először felugrottam, mert valahogy úgy éreztem, hogy egy halott fáraó arckoponyájára léptem, legalábbis ez a kép ugrott a fejembe, másodszorra már a laptoptöltő, megpillantottam egy fehér kis fénycsíkot az ablak üvegén.
Ufo - gondoltam. És visszafeküdtem szép nyugodtan. De mielőtt lehunytam volna a szemem, ugyanazt a kis fénycsíkot megpillantottam az asztalomon. Az "Ilyen nincs, és mégis van" státuszba lépett tehát VirginMary-kém, merthogy kéremszépen világít. Szóhoz se jutottam, de tény, hogy ma este már a lámpám alatt figyel, hogy szépen feltöltődjön éjjelre.