"-Bukta ! "
Bukta. Mmmmm. Milyen gyönyörűséges szó is ez.
Eszembe jut az a típusú bukta, amit általános iskolában találtam olykor a tízórais zacskómban, jobb esetben a könyvek rápakolása nélküli állapotban, nagy, porcukrostetejű, friss bukta, amibe az ember akkora lendülettel harap, hogy porcukros marad az orra, és lám semmi.
Az első harapásnál ugyanis sosem lehet eljutni a lekvárig. Nem tudom miféle buktamarketing ez, de kellőképp motiválja a buktafogyasztót a második harapásra, ahol releváns jutalomként értékeljük a lekvárt, mely egyfajta "aha" éléményt és nyújt, és a bukta azon részéig való újra eljutásig, ahol újra lekvármentes terültere érkezünk, az embert valami szokatlan bizsergés járja át, hogy lekvárra bukkant a buktában !
Mindenesetre Ő egy kis Westhigland Uszkár Retriwer szerűség volt, aki 25cmes magasságával nem törődve ugrált, fortyongott, kapart, remegett, loopolodott és nyűszített egyszerre a lábamnál amint a Magyar Intézetbe léptem.
"-Gyere be nyugodtan, nem bánt." -mondta kissé irónikus mosolyt vetve a srác, aki épp képeket akasztott létráról a falra. Monty Python módjára ugye most az következne, hogy én mosolyogva beljebb léptem, a kutya rámugrott széttépett, a srác a vásznat mellémtartotta és jövőhéten Gesztusfestészeti Tárlat nyílik a brüsszeli Magyar Intézetben, de nem. Semmi ehhez fogható nem történt, mert amint átléptem a kutyát, a helyére osont, én meg kaptam jó kis meghívókat mindenféle eseményre. Holnap példeul Jazzkoncertre megyek.
A képen az önbizalomteljes Magyar Intézet oldalfala látható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése