Van egy dolog, amit alig veszünk "észre" Budapesten. Csak úgy átzötykölődünk felette.
Vagy a rakpart széléről nézzük, hogy kiöntött már megint.
Sápítkozunk, hogy ki ugrott s kit löktek belé ?!?
Pedig mennyire csodálatos is, bárhol járunk-kelünk épp Pesten vagy Budán az ember mindig tudja mihez tartani magát. Tudja merre van észak, s merre dél. Mi fölött megy át keletről NYugatra a nép (Nap, csak ez nem rímelne). Van minek a partján sétálni este, áprilisi szellőket keresve. Van mi tükörként szolgáljon az esti fényekhez persze. Hogy MMS-ként az ember szívbillentyűjébe rejtse.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése