Nem hezitáltam a kedvenc svéd húsgolyóim láttán, hiszen mondom, "otthon" voltam. És még a tömeg sem zavart, hiszen hozzászoktunk, síró gyerekek a sorban, és az ingyenkávét kétszerivók hada. Semmi nem riasztott vissza. Egyetlen megdöbbenésem pusztán : a beltéri lakásokban ülő, álló, evő, kendős nénik látványa volt...amiből azért otthon kevesebb van.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése